A napjainkban lassan már „kihalófélben lévő fajnak” minősíthető képes levelezőlap a múlt század olcsóegyszerű élmény- és információ-közvetítő kommunikációs eszköze volt. Az 1960-as-’70-es években a lapok feladói valószínűleg nem is gondoltak arra, hogy kortörténeti dokumentumot tartanak a kezükben, indítanak útjukra. Az 1989-es rendszerváltás 30. évfordulója kapcsán megnéztük, hogy mit közvetítenek az „aranykorszak” képeslapjai, és hogyan változott azóta a városok képe.

Ahogy egyre szélesebb körben hozzáférhetővé vált a színes fotótechnika, úgy szorította ki a képeslapokon is a fekete-fehér képeket. Ez Romániában nagyjából a 70-es években történt. Természetesen egy-egy monokróm kép sokszor még ma is sikerültebb, komolyabb hatású a korai színeseknél, főleg, hogy az akkori nyomdatechnika számtalan silányságot produkált. Technikai eszközökben igen szegény korról beszélünk, ahol az innovatív perspektíva már önmagában izgalmasnak számított. A fényképeken néhol megfigyelhető az utólagos retusálás, amivel valószínűleg rásegítettek a korabeli városközpontokra jellemző virágkompozíciók színére, vagy letakarták a zavaró elemeket, mint az alábbi temesvári felvételen a hirdetőoszlopok szövegeit.

A képeslapok kiadásával az állami könyvkiadók és a turisztikai hivatal foglalkozott, a fotósok nevét nem mindig tüntették fel a kiadványokon. Az igényesebb könyvkiadók közé tartozó Meridiane ezt rendszeresen megtette, képeslapjain gyakran találkozunk például a külföldön is elismert, 1985-ben Izraelbe emigrált Sandu Mendrea nevével.

A 60-as-70-es években a romániai városok arculata jelentősen átalakult, ekkor épültek a tömbháznegyedek, a szocialista áruházak, a főtereken ugyanakkor még jól láthatóan ott voltak a sztálini korszak nyomai, a szovjet katonai emlékművek, vörös csillagok. A fotózásra érdemes helyi látványosságok azonban sok esetben ugyanazok a dualizmus idején vagy a két világháború között épült központi épületek maradtak. A városközpontok rendszerváltás utáni változásáról (a szembetűnő nyár-tél kontraszton túl) beszéljenek a képpárok. (A fotókat elválasztó sáv mozgatható.)

Temesvár | A Ceaușescu-korszakban épült tömbháznegyedek, emlékművek, középületek jelentősen megváltoztatták a városok arculatát, de volt, ami változatlan maradt, például Temesvár főterének reprezentatív épületei, a Weiss-palota, a Temesvár Szálló és a színház. Felirataik és környezetük változása 1960-tól 2019-ig ezért annál látványosabb.

Arad | Az 1841-ben épített egykori Fehér Kereszt, ahol Jókai Mór, Görgey Artúr és Liszt Ferenc is megszállt, közel 180 éve ugyanazt a funkciót látja el, csak a neve változott meg. Az 1981-es régi felvétel elkészülése óta átalakult gazdasági szféra rajta is hagyta a nyomát a homlokzaton, jelezve a mai városrendezés teljes koncepciótlanságát is.

Nagyvárad | A 70-es évek eleje óta két zászló és egy plusz magyar felirat került a színházépületre. A Bémer-teret (akkor Köztársaság-, ma Ferdinand-tér), a város második főterét a szimbolikus térfoglalás jegyében korábban a szovjet katonák emlékére állított obeliszk díszítette, nem messze Szigligeti Ede ma látható mellszobrától. A tér műemléképületei jobban érvényesülhetnek majd, ha elkészül a felújítás.

Nagykároly | A korabeli felvétel a házrombolós-„blokképítős” időszak kezdetén készült. Még nyoma sincs az 1974-75-ben épült „tízemeletesnek”, a Kishajdúváros utcát ma elzáró tömb helyén pedig még áll a régi házsor, tejbolttal, vasüzlettel, odébb pedig a legendás „Kék macska” vendéglővel. Az akkori kisipari szövetkezet műhelyeinek és bemutató üzleteinek otthont adó „Complex de deservire” épülete azóta teljes felújításon esett át, itt nyílt 2013-ban a luxusos L’art Hotel. A szomszédos „Nagyalimentára” fölötti lakóház tetején jól láthatóak a tokaji tv-torony irányába tájolt antennák.

Szatmárnémeti | Bármelyik római provinciáról nevezték is éppen el, a Pannónia/Dacia szálló szecessziós épülete maradt a város reprezentatív, előkelő szállodája és étterme. A 90-es évektől kezdődött a hanyatlása, az ablakaira deszka került. Nemrég a magyar állami tulajdonban lévő Manevi Zrt. vásárolta meg az épületet, mely remélhetőleg megfelelő szakmai és műszaki színvonalon fogja elvégezni a szükséges restaurálási munkálatokat.

Nagybánya | Az 1960-as évektől az új, szocialista városközpontok reprezentatív épülete az áruház vagy kereskedelmi központ, mely akár képeslap témája is lehetett, mint ezen az 1964-es nagybányai példán. Az épület funkciója változatlan, az emeleten lakások, a földszinten üzlethelyiségek vannak ma is. A „Foto, sport, muzică” feliratú boltban most is hasonló jellegű termékeket árulnak.

Kolozsvár | A város Pákey Lajos építész vezette, 19. század végi modernizálásának terméke az egykori New York, majd Continental szálló és vendéglő, amely több rendszerváltást átélt, de 2005 óta üresen áll, jelenleg eladó. Egy képeslaphoz ma valószínűleg más szögből fotóznák, mint a 60-as években, hogy kikerüljék az azóta felkerült kábelrengeteget.

Marosvásárhely | A Meridiane Könyvkiadó 1968-as képeslapjához D. Pretor fotóját használták fel, amely kompozíciójával kiemelkedik az átlagos városi életképek közül: van ritmusa, ugyanakkor egyszerre három jelentős emlékművet mutat meg: a Kultúrpalotát, az Ismeretlen román katona szobrát (melyet a négy évvel korábban lebontott Sztálin-szobor anyagából öntöttek) és az ortodox székesegyházat.

Szováta | Az 1973-as felvétel közvetlenül azelőtt készült, hogy Szovátán elkezdődött volna a modern szállodakomplexum építése. A fürdőváros központja a 2000-es években alakult ismét nagyot, amikor a Fürdővállalat Rt. romos épületeket bontott le, köztük az ikonikus Gomba vendéglőt is.

Gyergyószentmiklós | 1972-ben tették postára ezt a képeslapot, amelyen a főtér egyik emblematikus épülete látható. A ház emeletén eredetileg lakások voltak, ma a helyi RMDSZ székhelye, a földszinten az államosítás előtt, mint ma is, üzlethelyiségek voltak, 1950-től 1974-ig pedig a városi könyvtár működött itt. Az 50-es években került rá a vörös csillag, ráerősítve az épülettel átellenben lévő szovjet emlékmű és temető szimbolikus üzenetére.

Csíkszereda | Különleges a Meridiane kiadó rendszeres fotósa, Sorin Dan felvétele, melyen a Zsögödön át Brassóba vezető volt Lenin utca (ma Temesvári sugárút) déli része látható, bal sarkán a volt Csík Rajoni Pártbizottság székházával. Remek kompozíció, nyugalmas pillanatképe egy régi világnak. Békés, boldog idők voltak ezek, mikor még csak kevés autó járt, és parkolt az utakon. Ma már itt is szinte lehetetlen üres parkolóhelyet találni.

Sepsiszentgyörgy | A Szakszervezetek Művelődési Háza a város 1970-es évekbeli átépítésének terméke. Akkor képeslapot készítettek róla, ma a tisztázatlan tulajdonviszonyok miatt üresen és romosan áll. 1982-ben került elé az a Vitéz Mihályt és alattvalóit ábrázoló szoborcsoport, amelyhez a helyi közösség kollektív emlékezetében egy 12 éves kisfiú életét kioltó, máig tisztázatlan körülmények között történt robbantás kapcsolódik.

Brassó | A legtöbb képpáron szembetűnő, hogy öt évtized alatt mennyire elszaporodtak az autók, gyakran a zöldövezetek kárára, ez a brassói példa viszont pozitív változást mutat: az egykori Augusztus 23. téren (ma Tanács tér), a régi városházában működő múzeum mellett most nem parkoló van, hanem a gyalogosok által birtokba vehető tér.