Az átalakuló Kolozsvár – ahogy Vámszer Géza látta a 20. század közepén


-A A+

Egy város folyamatosan változik, és ez hatványozottan igaz Kolozsvár esetében. A 20. század történései átalakították a kincses város arculatát: terek, utcák tűntek el és bukkantak fel, épületek váltak a bontások áldozatává és újak emelkedtek helyükre. Ennek az átalakulásnak egy töredékét kapta lencsevégre Vámszer Géza néprajzkutató, művészettörténész.

A cikk a Maszol és az Erdélyi Audiovizuális Archívum Időutazó című közös sorozatának része. Az Erdélyi Audiovizuális Archívum célja az erdélyi és Erdélyhez kapcsolódó audiovizuális örökség megőrzése, az archív felvételek, amatőr fotók és filmek szakszerű gondozása. Megmentendő, megőrzendő archív képekről (fotó, film, videó) itt lehet értesíteni az archívum munkatársait, a már digitalizált fényképek online adatbázisa pedig a rekollekt.ro oldalon érhető el.

Vámszer Géza Nagyszebenben született 1896-ban. 1926-tól rajztanárként dolgozott Székelyudvarhelyen, ahol az iskolaváros pezsgő kulturális élete mellett Haáz F. Rezső néprajzkutató munkássága is nagy hatással volt rá. Tanári munkája mellett felvállalta a székelység életmódjának, népi kultúrájának, művelődés- és művészettörténeti értékeinek dokumentálását is, amit nem csak rajz segítségével, hanem fényképekkel is végzett.

Miután 1929–1941 között a csíkszeredai római katolikus főgimnázium rajztanára lett, jelentős szerepet vállalt a természetjárás és a turistamozgalom megszervezésében, illetve a csíki székely népviselet, népzene és néptánc tömeges rendezvényeken történő bemutatásában és újraélesztésében is. Életcéljául a népnevelést választotta, és fontos szerepe volt az ezer székely lány és a csíksomlyói búcsú szervezésében, forgatókönyvének alakításában.

A székely falvak művészettörténeti értékeinek, településszerkezetének, lakáskultúrájának, népművészetének, gazdálkodásának és kézművességének felmérése mellett, pusztuló műemlékek dokumentálásában és helyreállításában is közreműködött. 1930-ban Domokos Pál Péterrel és Nagy Imrével közösen nagyszabású néprajzi és művészettörténeti kiállítást rendeztek, amely gyűjtemény tulajdonképpen lerakta a Csíki Székely Múzeum alapjait.

A második bécsi döntést követően Kolozsvárra költözött, és tanári munkája mellett Kalotaszegen végzett szakszerű néprajzi gyűjtéseket. A második világháború utáni évtizedekben tudatosan rendszerezte korábbi székelyföldi terepgyűjtéseinek eredményeit. Ezek az Életforma és anyagi műveltség című, kutatóknak ma is megkerülhetetlen gyűjteményes kötetben jelentek meg, többek között azokkal a kézdivásárhelyi udvarterekről készült saját fényképekkel, amelyekből már közöltünk válogatást az Időutazóban.

Hagyatékában, amelyet Jakab Albert Zsolt dolgozott fel 2007-ben, miután 1997-ben a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság archívumába került, számos Kolozsváron készült kép is található. Ezek művészet- és kortörténeti jelentőségűek, ugyanis főleg a város korabeli épületeit örökítették meg. Az egyházi épületek mellett (Szent Mihály-, Farkas utcai református-, kolozsmonostori apátsági-, kétágú-, piarista-, ferences- és unitárius templom) emlékműveket (Mátyás-szoborcsoport, Karolina-oszlop, Szent György-szobor stb.), a kincses város hangulatos utcácskáit, régi házait, homlokzatok részleteit és az 1960-as években épülő tömbház-negyedeket egyaránt lencsevégre kapta. Jól megszerkesztett képei kiválóan adják vissza Kolozsvár 20. század közepi állapotát és a folyamatban lévő átalakulást.

Vámszer Géza / Kriza János Néprajzi Társaság fotóarchívuma. A kétágú templom és az autómentes Magyar utca.
A negyvenes-ötvenes, sőt a hatvanas években még megvolt az a templomi hagyomány, hogy legelöl egész körbe volt a templom dísze, ahogy a hóstáti leányok ültek a legszebb ünneplő ruhájukban. Egyformán fénylett fekete csizmájuk, és amikor a lelkipásztor felállásra intette a gyülekezetét, hallani lehetett a szoknyák suhogását.” (Diószegi Anna)

Vámszer Géza / Kriza János Néprajzi Társaság fotóarchívuma. A Szamos és jobb partján álló egykori épületek. Háttérben a ferences templom és kolostor, illetve a Szent Mihály-templom tornya.
(…) A Szamos, ez az egyetlen folyó.
A Szamos, ez a megfordított Léthe...
Mondják, ki belekóstolt a vizébe,
Az felejteni nem tud sohasem. (…)
” (Reményik Sándor: Benéz a havas)

Vámszer Géza / Kriza János Néprajzi Társaság fotóarchívuma. A Szent György-szobor télen.
(…) váltó ősz és nyár és tavasz
ad találkát, és bahavaz
égre tárt utcákat a tél,
amidőn már fejebúbig ér (…)
” (Szilágyi Domokos: A város)

Vámszer Géza / Kriza János Néprajzi Társaság fotóarchívuma. Épülő tömbház a Széchenyi téren.
(…) Itthoni földön ilyen még sohasem született.
Nézzed bár ragyogó kövű nagy palotáit, akár a
Termékeny talaját s változatos piacát. (…)
” (Deidrich György)

Vámszer Géza / Kriza János Néprajzi Társaság fotóarchívuma. A Szabók bástyája és a Hunyadi tér régi házai.
Mondják, hogy Bethlen Gábor építtette 1627-ben. Úgy hatott itt ez a remek régi épület, mint szemétdombra dobott ragyogó kócsagforgós ősi kucsma. Maga sem tudta, mit keres itt, mért nem őrölte meg az idő vasfoga, amely állítólag mindent megemészt (…)” (Laczkó Géza)

Vámszer Géza / Kriza János Néprajzi Társaság fotóarchívuma. Híd utca a Széki-palotával és a Tallér házzal.
Bennszülött kolozsvári azonban (…) nemigen tanulta meg az új neveket, nem is álmodva, hogy amit ő unt megtanulni Wesselényi utcának, azt huszonöt-harminc év múlva »Strada Regele Ferdinand«-nak kell hivatalosan is neveznie.” (Laczkó Géza)

Vámszer Géza / Kriza János Néprajzi Társaság fotóarchívuma. Kétnyelvűség az 1960-es évek elején: „Éljen Május 1, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napja!

Vámszer Géza / Kriza János Néprajzi Társaság fotóarchívuma. Régi boltépület.
A kövezet akácvirágos,
holdfényben áll a sarki bolt.
S nem ismer rám a régi város,
a régi hold.
” (Áprily Lajos)

Vámszer Géza / Kriza János Néprajzi Társaság fotóarchívuma. Utcarészlet.
Ha belép az ember a kiskapun valamelyik hóstáti ház udvarába, azonnal falun találja magát.” (K. Kovács László)

Vámszer Géza / Kriza János Néprajzi Társaság fotóarchívuma. A Tűzoltótorony és a Szappany utca.
A XVIII. században már új veszély fenyegette a várost: a gondatlan pipázás okozta tűz.” (Kiss András)

Vámszer Géza / Kriza János Néprajzi Társaság fotóarchívuma. Új lakónegyed.
1968–69-ben már az egész Al-Pata utca le volt »borotválva«. Minden porta össze volt rombolva, a téglaházak egy-két nap alatt eltűntek az utcából, csak egy-egy téglarakás bizonyította, hogy ott valamikor egy szép piros tetős családi ház volt.” (Diószegi Anna) 

Vámszer Géza / Kriza János Néprajzi Társaság fotóarchívuma. Építőtelep a Szent György téren. Épül a Diákművelődési Ház.
A Béke téren béke van” (Molnos Lajos)

Vámszer Géza / Kriza János Néprajzi Társaság fotóarchívuma. Csebrekkel megrakodott lovak.
​„Szkerisorán a 40-es években több mint félezer cseberkészítő és cseberjavító élt (…).” (Dr. Kós Károly)








24H