Néhány évvel ezelőtt, egy költözés alkalmával került elő egy kis doboznyi diafilm, amely 1980 őszén készült Erdélyben. A fotós Gertrud Rehner volt, egy Németországban élő egyetemi tanár. Habár ő körbeutazta a Földet és mindenhol százával készítette a fényképeket, a gyűjteményben mégis ez az egyedüli sorozat, mely szociofotókat is tartalmaz.

Gertrud Rehner 1926-ban született Marosvásárhelyen. 1944-ben a család úgy döntött, hogy elhagyja Erdélyt, viszontagságos úton Ausztriába menekültek. Ott érettségizett, így tudott Innsbruckban biokémiát tanulni. Később a németországi Giessenben telepedett le, az ottani egyetemen kutatott és tanított. Elsősorban táplálkozástudománnyal foglalkozott.

Van azonban egy „másik” Gertrud Rehner, akit a közeliek csak Trudinak szólítottak. Szeretett utazni, színházba járni, élvezte a modern művészetet és rajongott a fotózásért. A marosvásárhelyi rokonokkal szoros kapcsolatot ápolt, többször látogatta meg őket. 1980-ban a korallszínű Volkswagen „bogarával” jött látogatóba, melyet szokása szerint mindenféle ajándékkal, élelemmel, ruhával és néhány német újsággal pakolt meg. A 2-3 hetes itt-tartózkodás alatt néhány napra Máramarosba és Moldvába is ellátogatott, ugyanis családja egy része Beszterce mellől származott.
Trudi egy máramarosi kisfiúval.Nagyon sokat kirándult. Az Egyesült Államoktól Norvégiáig, Afrikától Kínáig sok helyen járt. Szülőföldjére is többször visszatért, ilyenkor több hetet töltött ismerősöknél. Ez a fotó a marosvásárhelyi piacon készült.Trudi édesapjától tanult meg fotózni, az ő fényképezőgépét máig őrzi a család. Mindig profi gépet vásárolt, próbált lépést tartani a korral. Csak diafilmre fotózott.  A családot ábrázoló fényképekből papírképeket is készíttetett, ezt küldte szét a rokonoknak. A diákat sokszor vetítette a családnak, főleg azokról az egzotikus helyekről, ahol járt.A máramarosi és moldvai kirándulásra elkísérte két marosvásárhelyi rokona. A családi legendáriumban megmaradt a következő történet: „az alaplencsén kívül teleobjektíve és széleslátószögűje is volt, amelyek akkor még csavarmenetesek voltak. Moldovában a kolostoroknál úgy cserélte őket, hogy amit nem használt, ledobta a fűbe, úgy szedegettem össze. Rengeteg képet csinált, mert neki, akkor, velünk ellentétben, nem kellett spórolnia a filmmel.”Az amerikai, kínai, kanári-szigeteki kirándulásokon Trudi minden fontos turisztikai látnivalót lefotózott és útitársait is szívesen lencsevégre kapta. Ez a sorozat viszont nem tükrözi a fotózási szokásait, ugyanis nagyon sok benne a szociofotó és portré. Románia a '80-as években egy nyugatról jött embernek egzotikus volt, még ha a környéken nőtt is fel.Ezen a kiránduláson körülbelül 50 fénykép készült. Utcán, udvarokon, templomkertekben is fényképezett. Vannak ellesett pillanatok és beállított helyzetek is.Trudi egy jegyzetfüzetbe vezette, hogy hol és mit fotózott, hogy a fotó későbbi beazonosítása könnyebb legyen. Ezt németül írta. Sajnos elveszett, így a fotókról nem lehet pontosan tudni, hol készültek, a fotók szereplőinek viselete alapján azonban tippelni lehet a tájegységre.A kirándulás útvonala valamennyire rekonstruálható. Járt Szaploncán a „vidám temetőben”, Dornavátrán és a moldvai kolostoroknál. A sorozathoz tartozik néhány fotó, amelyet Körösfőn készített, Marosvásárhelyre jövet vagy menet.Sok fényképen érezhető, hogy mennyire odafigyelt az emberekre. Ösztönösen ráérzett helyzetekre, sosem jött zavarba, ha a fényképezőgép beállítása miatt az alanyt megvárattatta.Így tudott jó portrékat készíteni, melyek nemcsak a falu világát, hanem az egyedit, a személyt is nagyon közel hozzák.
Trudi 92 éves, jelenleg is Németországban él. A képeiről már nem tud sokat mesélni, de azok megteszik helyette. Őrzik egyedi, színes látásmódját.