Mindössze négy, újságban közölt reprodukció maradt az utókorra az első kolozsvári „fotópályázat” anyagából. Az első díjat egy hölgy nyerte, az egyik első erdélyi amatőr fotós, aki a fényképezőgépet kivitte a természetbe.

Kolozsvár első jelentős képzőművészeti kiállítását 1883-ban rendezték meg. A korszak új, friss alkotásait felvonultató tárlat fontos esemény volt, mivel a helyi és a fővárosban, Budapesten dolgozó művészek munkáit először nézhették meg egymás mellett a kolozsváriak. A 19. század szokása szerint a kiállítótér falait valószínűleg teljesen betöltötték a festmények. Még a megnyitó után is érkeztek alkotások, ezeket mind hozzáadták a több hétig látogatható tárlathoz, amelyen olajképeket, szobrokat csodálhattak meg, fényképeket viszont még nem.

Az első fényképészeti kiállítást csak 16 év múlva, 1899-ben szervezték meg Kolozsváron. A mindössze négy napig látogatható tárlaton műkedvelő, azaz amatőr fényképészek munkáit tekinthette meg a közönség. A kiállítás helyszíne a New York-szálló emeleti díszterme volt, itt nézhették meg 35 erdélyi amatőr fotós 700 felvételét. Ezenkívül fényképezőgépeket, régi, különleges technikával készült fotókat is bemutattak. Kiállították Veress Ferenc heliochrómiáit, azaz színes fényképeit is, amelyekkel már az 1860-as évektől kísérletezett, és eredményeit különböző világkiállításokon is elismerték. Ezeken kívül röntgen-képeket is kiállítottak, valamint dagerrotípiákat, amelyek már akkor réginek számítottak.

A tárlatot az egyetemi kör szervezte, a védnök pedig Esterházy Miguel, az 1848-as szabadságharc századosa volt. A Vasárnapi Újság beszámolója szerint a képek nemcsak „művészeti beccsel” bírtak, hanem tudományos, néprajzi, geológiai szempontból is kiemelkedőek voltak. A fotók témájának bővebb leírását nem közölték, viszont két díjazott négy felvételét igen. Ezeket mutatjuk meg most.

Teleki Emma: Válaszúti berek. A kiállítás első díját egy hölgynek, Teleki Emmának ítélték oda, „pompás tájkép-fölvételeiért”. Az újságban közölt reprodukciók nem adják vissza a képek részletességét, de így is felismerhető a piktorialista stílusra jellemző ködösség. A 19. század végén vált a fényképezés önálló művészeti ággá, ebben nagy szerepe volt a technikai fejlődésnek is – a fényképezőgépek egyre kisebbek, könnyebbek és egyszerűen használhatóak lettek, ez pedig lehetővé tette a széleskörű elterjedésüket. A művészi fényképezés első úttörőinek az amatőröket tartják, akik el tudtak tekinteni a műtermek világának merevségétől, és új, akár mindennapi témákat kezdtek megörökíteni.

Teleki Emma: A Szamos áradása Pálfalvánál II. A tájképek a piktorializmus kedvenc témái közé tartoztak, a fényképészek gyakran alkalmazták kompozícióikban a széles, elterülő horizontot. A pozitív képeket általában valamilyen nemeseljárással (nyomattal, szerk. megj.) készítették el, ezekre a nagyításokra jellemző a rajzosság, nincsenek éles kontúrok, finomak az árnyalatok közötti átmenetek. Teleki Emma felvételén is megfigyelhető ez: a kép terét a távolban húzódó part osztja ketté, a felhők könnyedsége tölti ki a felső regisztert, az alsó részben a megáradt Szamos hömpölyög.

Teleki Emma: A Szamos áradása Pálfalvánál. Teleki Emma munkássága nem ismert, róla annyit sikerült kideríteni, hogy 1871. március 27-én született Kendilónán, halálának dátumát nem tüntetik fel. Apja Teleki Miksa volt, az íróként számon tartott Teleki Emma testvére. A fényképésznő feltűnik még 1905-ben, a szintén Kolozsváron megszervezett országos amatőr kiállításon, ekkor díszoklevéllel tüntették ki. A felvétel kompozíciója hasonló az előzőhöz, de itt megjelenik egy újabb elem, amely a piktorialisták kedvence volt – a fák, és ezek különös ágai, amelyek vonalaikkal grafikai jelleget kölcsönöztek a képnek.

Veress Elemér: Mocsaras legelő. Az akkor orvosi tanulmányokat folytató Veress Elemér volt a kiállítás második díjával kitüntetett fényképésze. Róla már több életrajzi adat ismert: a híres kolozsvári fényképésznek, Veress Ferencnek volt a fia, egyetemi tanár lett, először Kolozsváron, majd Szegeden. A fényképezés mellett a festészet is érdekelte, akvarelljeit az 1900-as évek elején több kiállításon láthatta a közönség, sőt, kis tájképeit meg is vásárolhatták. A díjazottak között volt még Gámán Dezső, Szathmári Árpád, báró Jósika Lajosné és Seun Ottó is – tőlük azonban egyetlen felvételt sem ismerünk.