Orbán Lajos a két világháború közötti évek műkedvelő fotósa volt, nemzetközi díjakat is nyert a Kolozsváron és környékén készített képeivel. Havas fotóival búcsúzunk a téltől.

Orbán Lajos nem azok közé a fotósok közé tartozott, aki ösztönösen kattintgatta a fényképezőgépét, hanem aki folyamatosan tanulta a legújabb irányzatokat a német fotográfiai lapokból. Annyira jártas volt a technikában és az esztétikai trendekben egyaránt, hogy olykor kurzust is tartott a fényképezésről, de gyakran kérték fel fotók zsűrizésére is. A magát Erdély legrégebbi fotóüzletének nevező Kováts P. Fiai cég alkalmazottjaként fotós rovatot vezetett az Ellenzék című napilapban és a Művészeti Szalonban az 1920-as, ’30-as években.

A korban egyre többen váltak fényképezőgép tulajdonossá, azonban a gép önmagában nem volt elég sikeres képek készítéséhez. A fotós tanácsadás, amelyik útbaigazítást adott a laikusoknak, nagyon népszerű téma volt a napilapokban és magazinokban. Orbán Lajos maga is ezt írta az Ellenzék 1931. december 25-i számában: „A fotografálás kultúréletünk minden vonatkozásában fontos tényezővé lett, és bármerre tekintünk, mindenütt szemben találjuk magunkat vele. Hatalmas segítője a tudománynak, a kutatásoknak, mert egy jól sikerült felvétel többet beszél, mint a legszakszerűbb leírás. A fotografálás sok szépsége mindenki előtt nyitva áll, s aki megpróbálja, biztos sikerrel élvezheti ennek a nemes szórakozásnak az örömeit és eredményeit. Ezekben a kérdésekben bárkinek őszinte tanácsot és felvilágosítást ad Erdély legrégibb fotószaküzlete: a Kovács Péter Fia cég.”

A fotós rovatok gyakran tájékoztatták az olvasót az évszakokkal együtt járó változásokra: új témákat javasoltak, és figyelmezettek a jó beállításokra a megváltozott fényhatások közepette. A fényképezési idény kora tavasztól késő őszig tartott sokak számára, hisz elterjedt volt az a nézet, hogy a hideg árt a kamerának. Hogy megelőzzék a gép redőnyzárának befagyását, javasolt volt a fényképezőgépet inkább a kabát alatt, testhőmérsékleten szállítani, mintsem válltáskában.

„Sokan ostorozzák is a fényképezőket, mert télen nemcsak alább hagy az igyekezetük, de a higannyal együtt az is 0 fok alá süllyed. Pedig a tél annyi nagyszerű témával csábít, de hiába, hangja nem hatol be a jólfűtött szobákba.“ (Molnár Pál, Fotóélet 1939/12: 227.) Egyes tanácsadók szerint télen a legjobb tudományos fotókat, csendéleteket és portrékat fényképezni, mások a szoba ablakából való fényképezést javasolják áthidaló megoldásként. Ezzel ellentétben volt, aki úgy gondolta, az igazi amatőr a téli fényképezésben csillogtathatja meg a legjobban jártasságát. Járai Rudolf tanácsa szerint: „A fényképezés télen több áldozatot kíván a fotóstól, mint a többi évszakban, a téma szépsége azonban bőven kárpótol minden kellemetlenségért” (Népszava 1974. január 6).

Orbán Lajos hagyatékában 1917-tel kezdődően találunk téli felvételeket. A képeit a téli fényképezés aranyszabályainak és jótanácsainak a kíséretében tesszük közzé, amelyek alapvetően változatlanok maradtak, az 1970-es években is hasonló tippeket adtak a műkedvelő fotósoknak.

Forrás: Erdélyi Audiovizuális Archívum/Orbán család.
Kolozsvár a Fellegvárról. „A tél, és persze a téli képek is csak akkor igazán szépek, ha van hó.” (Járai Rudolf, Népszava 1974. január 6).
Forrás: Erdélyi Audiovizuális Archívum/Orbán család.
A Bem utca (ma George Coşbuc) télen 1917. február 5-én, délután 3.45-kor.
Forrás: Erdélyi Audiovizuális Archívum/Orbán család.
A Bem utca környéke az 1930-as években. Majdhogy érezni a cipők alatt ropogó havat.
„Mindig az előtérre fektessük a fősúlyt és ide állítsuk be az élességet. A középtér csak másod-, a háttér harmadrendű szerephez jut. Csak az előtérben élesre beállított hó csillogó, részletdús, szóval anyagszerű.” (Buzay Béla, Turisták Lapja 1937/68)
Forrás: Erdélyi Audiovizuális Archívum/Orbán család.
Sétatéri részlet. 1930 körül. „(…)az árnyékok akkor a legsilányabbak, ha a Nap a hátunk mögül süt és fokozatosan mind szebbé és szebbé válnak, ha a fény oldalról, vagy egyenesen elülről (ellenfény) sugárzik. Ehhez igazodjunk a felvételhez való felállásnál.” (Buzay Béla, Turisták Lapja 1937/68)
Forrás: Erdélyi Audiovizuális Archívum/Orbán család.
Sétatér, háttérben a Kaszinó, 1930 körül. „Télen a növényzet rendkívüli fényképezési lehetőségeket nyújt: a fák törzse, koronája mindig más és más. Ha pedig hó vagy zúzmara borítja a tájat, a fák ezernyi különböző alakot öltenek.” (Melikant Tibor, Pajtás 1970)
Forrás: Erdélyi Audiovizuális Archívum/Orbán család.
Lábnyomok a Sétatéren, a Kaszinó körül, 1930. „Soha ne feledkezzetek meg arról, hogy a jó kép nem szolgamód másolja le a természetet, hanem csak egy jellegzetes részletet mutat. A téli tájképfelvételek készítésénél kerüljétek a vakító fehér, részletnélküli témák fényképezését. Nagyobb hófelületeket úgy, hogy sí- vagy lábnyomok kerüljenek bele.” (Melikant Tibor, Pajtás 1970)
Forrás: Erdélyi Audiovizuális Archívum/Orbán család.
A sétatéri szökőkút részlete 1930 körül. „Friss havazás után a parkokba, a közeli hegyekbe nemcsak nappal, alkonyat után is ellátogathatunk. A lámpák fényében csillogó, behavazott bokrok, fák, hólepte padok hangulatos, igazi téli témákat kínálnak.” (Járai Rudolf, Népszava 1974. január 6).
Forrás: Erdélyi Audiovizuális Archívum/Orbán család.
„A tél egyik nagy ajándéka, ha kemény hidegben, a hótakaró felett kisüt a nap! Ilyenkor az egész világ szikrázik. Szerencsés fotós az, aki ilyenkor üdül a hegyek között. A reggeli órákban dérrel, zúzmarával találkozhat. A dérlepte ágacskát, falevelet, bogyót közeli felvételen érdemes megörökíteni. (Járai Rudolf, Népszava 1974. január 6).
Forrás: Erdélyi Audiovizuális Archívum/Orbán család.
Jégvágók a Szamos partján, 1929 körül. „Mi mindent lehet télen is fényképezni: napnyugtát havas fenyők között, hólabdázást, rodlizást, lovas szánkókat a falusi utakon, síelők bukdácsolását, behavazott falusi házakat alkonyatkor, kivilágított ablakokkal, korcsolyázókat, befagyott patakot, jégcsapokat az ereszen stb. Kimeríthetetlen a téma.” (Járai Rudolf, Népszava 1974. január 6).Forrás: Erdélyi Audiovizuális Archívum/Orbán család.
Tél a Szamos hídnál, és a Híd utcában (ma Regele Ferdinand). „Akár süt a nap, akár ködös, vagy zúzmarás az idő, télen egyaránt szép képeket készíthetünk, csak más-más módszerekkel. Napos időben, mivel a nyári, vagy különösen az őszi színpompa télen kevésbbé érvényesül és félrevezet bennünket, még fokozottabban tartsuk szem előtt azt a fontos szabályt, hogy a képeket a fények és árnyékok játékából szerkesszük meg!” (Buzay Béla, Turisták Lapja 1937/68)