Csíksomlyó mint szakrális tér címmel jelent meg egy 76 archív felvételt tartalmazó fotóalbum, amely az utóbbi száz év vizuális kultúrájának is fontos metszete. A szerkesztők, Molnár Attila és Balog László a kiadványt elsősorban azoknak a zarándokoknak szánták, akik a pápalátogatás és a pünkösdi búcsú alkalmával felkeresték Csíksomlyót és környékét, és Ferenc pápa is kapott egyet ajándékba.

Az albumban szereplő tematikus gyűjteménynek története van: 2015-ben startolt a Csíksomlyó az idő tükrében című kiállítással, melyet Molnár Attila fotótörténész és az általa megálmodott Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület (EFME) szervezett. Idén újabb lendületet vett a kezdeményezés azzal, hogy Balog László is társult az egyesülethez, és a Petőfi 36 elnevezésű projekt is helyet ad majd a múzeumnak. Molnár Attila szenvedélyes képgyűjtése és kutatása nyomán összeállt a több mint 300 képből álló, Csíksomlyóhoz kapcsolódó gyűjtemény, amelyből Balog Lászlóval közösen kiválogatták, feliratokkal látták el, és lapozhatóvá tették a 76 fotót. A Csíksomlyó mint szakrális tér című albumot kedden, június 11-én 17 órakor mutatják be Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán. Amint a projekt oldalán olvasható, a szerkesztők arra törekedtek, hogy a „Csíksomlyó tematikájú fotográfiák megjelenítése által egyedi módon hozzák közelebb a zarándokokhoz, vendégeinkhez, Csíkszék lakóihoz azt a teret, amelyet Ők maguk is bebarangolhatnak a pápalátogatás, búcsúk, kirándulásaik alkalmával.”

Az album kulcsfogalma Mircea Eliade nyomán a „szakrális tér”. Az előszót idézve: „Csíksomlyó valóban szakrális tér. Olyan hely, ahol jó lenni, ahol jó imádkozni, búcsús énekeket énekelni. Ahol minden embert – így vagy úgy –, megszólít ez a szent tér. […] Ez a lelki-szellemi központ fogódzót nyújt az ember számára, `lehetővé teszi, hogy tájékozódjék a kaotikus homogenitásban`, (…) `megalapítsa a világot` és valóban éljen (M. Eliade).” Az albummal tehát nemcsak a múlt időbe próbálnak elkalauzolni, hanem egyfajta spirituális zarándoklatra, lelki gyakorlatra is hívnak a népi imákat, vallásos költeményeket idéző képaláírások által. A feliratok négynyelvűek (román, magyar, olasz és angol), hiszen ajándéknak szánták, melyet dr. Oláh Zoltán, a gyulafehérvári Pasztorális Teológia Intézet igazgatója nyújtott át Ferenc pápának.

A szakrális idő ciklikussága, az örök visszatérés mítosza mégiscsak sajátos módon találkozik a naptári és a történelmi idő linearitásával ebben az albumban. Ez nagyrészt a fényképnek, mint médiumnak köszönhető, amelyik tárolja a múló időt. Az album szerkesztése is a múló idő rendjét képviseli, hiszen kronológiai sorrendben teszi közzé a fényképeket: a legkorábbi 1898-ból való, a legfrissebbeket pedig a 2010-es években készítette Ádám Gyula erdélyi fotográfus, aki dokumentarista, néprajzi jellegű munkáiról ismert. Egyébként a búcsújárás vizuális ábrázolásának történetéről Mohay Tamás A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás - Történet, eredet, hagyomány (2009) című könyvéből tudhatjuk, hogy jóval a fotográfia előtt elkezdődött, ezek közül a Mária-szoborról készült 18. századi metszetek a legkorábbiak, és a legelterjedtebbek, hiszen ponyvakiadványokban sokszorosították őket egészen a 20. század elejéig. A 19. századtól a búcsúhelyet és a kápolnákat ábrázoló metszetek is megjelentek, többek közt Orbán Balázs közölte az egyiket. A Mária-kultusz és a kegyhelyhez kapcsolódó illusztrációk a vallásos élményt segítették elő, vagy a peregrináció mementójává váltak.

A fotográfia felbukkanása sajátos módon változtatta meg ezt a képi világot: az 1900-as évek elején kevésbé tértek el a metszetek ábrázolási konvencióitól, azonban a képeslapokon oly kedvelt festői, tablószerű kompozíciók megteltek élettel. Ezt a folyamatot mutatjuk be az album 13 fényképén keresztül, amelyek között találunk hivatásos és amatőr felvételeket, képeslapot és művészfotót is. Balog László és Molnár Attila szerkesztők szándéka volt felmutatni a képeket, amelyek jelzik Csíksomlyó sokszínűségét: annak hétköznapi és ünnepi arcát, és azt, ahogyan a búcsú a szertartás kötöttsége ellenére minden évben mégis megújul.

„Jöjjetek mindnyájan, szép, élő rózsáim”. 1900-ban készült képeslap, Kálnoky János kiadása. ©Lázár Imre
A kegytemplom homlokzatának képe a 20. század elején vált képeslaptémává, gyakran ábrázolják a templomkertben gyülekező iskolásokat, peregrinusokat is. A legnagyobb újdonság ebben a korszakban az embertömeg képe, amelyik egyfajta kollektív tudat hatása alatt fegyelmezetten áll, és várakozik a búcsú következő stációjára.

„És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem”. 1908, Csíki Székely Múzeum, Domokos Pál Péter hagyaték
Számos fénykép őrzi a ferences szerzetesek hétköznapi életét, Mohay Tamás szerint Vámszer Géza az 1950-es évekig rendszeresen megörökítette őket életszerű helyzetekben. Ezen a korai fotográfián a barátokat gabona cséplése közben láthatjuk, hiszen sokáig ők munkálták meg a kolostorhoz tartozó termőföldet. 

„Soha el nem hagylak, és szívembe zárlak”. 1906, Vákár László felvétele. ©Molnár Attila/EFME
Látkép a hegyről, amely különböző vallásos szimbólumokat sűrít. Ugyanakkor a gazdálkodó ferencesek szalmabuglyáit is megcsodálhatjuk, akárcsak a békésen sétáló libák társaságát. Nem hiába tartják Assisi Szent Ferencet az állatok és a természet védőszentjének.

„Egyszerűek legyünk, mint az országút”. 1907, Vákár László felvétele. ©Molnár Attila/EFME
A fotográfia korszakában fokozatosan benépesednek a képek: a kegytemplom környékén kóberes szekerek, pihenő zarándokok alakja sejlik fel, nagytotálokon örökítik meg a Somlyó hegyére zászlókkal felvonuló zarándokokat, a kápolnák előtt tiszteletüket tevő búcsúsokat.

„Szűz Mária, hozzád vonz reményünk s hitünk”. 1910-es évek. ©Karda Ervin
A 20. század elején megjelenő fekete-fehér és színezett képeslapok a szakrálissal való kommunikáció vizuális formáinak tekinthetők, akárcsak a korábbi századokban használt metszetek. Ez az utcakép hatásosan elegyíti a kegytemplom jellegzetes tornyos homlokzatát a falusi utca képével, a sáros út a városiasodás előtti állapotot idézi. Későbbi fotókon érdekesen követhető nyomon az, ahogyan átalakul a táj: bevezetik az áramot, ezért villanyoszlopok és huzalok szelik át a látványt, majd a szocializmus hatására látványosan megváltozik a földek megművelése is.

„Ó, Mária, kérlek ne hagyj engem”. 1932, vélhetően Andory Aladics Zoltán felvétele. ©Csíksomlyói Kegytemplom és Ferences Kolostor
A korai tömegábrázolás megváltozik a két világháború közötti években: a beállítások előterében megjelenő egészalakos képek emberibb léptéket jeleznek, a tömegből kiváló női vagy férfi alakokkal a nézőnek is könnyebb azonosulni. A csángó vagy székely népviseletbe öltözött búcsúsok képe ekkor válik a nemzeti identitás erős kifejezőjévé, amint azt az ugyancsak Csíksomlyón megszervezett Ezer székely leány napja is jelzi. A kis magyar világban, az 1940-es években a búcsú már jóval összetettebb jelentést hordoz a képeken: a vallásos élmény hangsúlyos marad, de erőteljes üzenetként megjelenik a nemzeti identitás és a lokális egzotikum is. Tánczos Vilmos írja a Kié a csíksomlyói búcsú? című tanulmányában, „...a csíksomlyói pünkösdi búcsú megőrizte ugyan eredeti vallásos jellegét, de emellett a világ teljes magyarságának hatalmas, minden évben több százezer embert mozgósító rendezvényévé, a nemzeti összetartozás szimbólumává is vált.”

„Nem vagyunk árvák, van Édesanyánk!” 1932, vélhetően Andory Aladics Zoltán felvétele. ©Csíksomlyói Kegytemplom és Ferences Kolostor
A felvétel készítője a fogarasi születésű Andory Aladics Zoltán (1899–1990), aki eredeti végzettsége szerint erdőmérnök volt, de nem talált ilyen jellegű munkát, ezért fiatalkori szenvedélyét továbbfejlesztve fényképész-mesterlevelet szerzett. 1930-ban műtermet nyitott Csíkszeredában Foto Electric néven, emellett pedig a csíki székely népi életet dokumentálta.

„Ó, boldog az, akiért te nyitod meg szívedet”. 1935 körül, Andory Aladics Zoltán felvétele. ©Gál Bence
Az 1930-as évektől jól követhető módon változás áll be a képi esztétikában: variálódnak a kegyhely ikonikus épületeit, színhelyeit ábrázoló szögek, és a fényképezőgép sikeresen végigmustrálja a templombelsőket és a kápolnák enteriőrjét is. A Mária szobor most már fényképként is megvásárolható lesz, búcsús emlék gyanánt. Andory Aladics Zoltán a Mária-szobrot több szögből is lefotózta, sőt a felkelő napot mímelő art decós változatot is kollázsolt. Ebben a beállításban a fekete, homogén textilháttér emeli ki nemes egyszerűséggel a szobrot, talán éppen emiatt kedvelték ezt a képet még az 1980-as években is. 

„Leborul előtted Krisztus kedves nyája”. 1938. Csíksomlyói Jézus hágó. Andory Aladics Zoltán felvétele, © Dr. Molnár Attila/EFME
A fényképezőgép ebben a korban már közelebb merészkedik, a pihenők, a stációk érintésének intim pillanataiba is befurakodik. Vámszer Géza és Josef Fischer néprajzi fotósorozatokat is készített a stációk előtt térdelő, a keresztet megcsókoló csángókról.

„Kegyelmekkel telten, a Kissomlyó hegyéről lemenőben”. 1940 körül. Andory Aladics Zoltán felvétele, ©Gál Bence
Az 1940-es években készült a legtöbb képeslap, helyi fotósok és magyarországi tudósítók kiadványaként. Ebből a szögből számos képeslapgyártó is lefotózta a kegytemplomot. Andory Aladics Zoltán életképszerű pillanatfelvételt készített, míg Szabó Dénes a Fotofilm cég számára búcsú után, emberek nélkül örökítette meg a tájat.

„Színről színre látom tündöklő arcodat”. 1942 körül. Andory Aladics Zoltán felvétele, ©Gál Bence
Búcsúsok pihenője, háttérben a templommal. A részletgazdag képeken már a búcsújárók tárgyi világa is egész jól kivehető: a vallásos élmény tárgyai mellett – mint a zászlók, olvasók, imakönyvek – jól kivehetők a tarisznyák, az elemózsia, a ruházat. Ha a részletekre is odafigyelünk, láthatjuk, hogy egy hölgy mezítláb pihenteti lábait, a fehér zászló alatti kalapos férfi mintha fényképezni készülne.

„Hű gyermekid nagy reménye, segítsd néped szükségében”. 1943 körül, Andory Aladics Zoltán felvétele, ©Gál Bence
A képet keretező fák, ágak a piktorialista stílus hatására váltak a tömegcikként árult képeslapok visszatérő toposzává. Andory Aladics Zoltán is kedvelte ezeket a kompozíciókat, ráadásul a fa szimbolikája illik a kép vallásos témájához is.

„Mert mi is magyarok vagyunk”. 1970-es évek. Fotó: Jáger Attila, ©www.azopan.ro. Lészpedi csángók a Szenvedő-kápolnánál a csíksomlyói búcsún
Amint a fényképezőgép bárki számára elérhetővé vált, rengeteg amatőr felvétel készül a búcsúkon. Ez esetben nem a lészpediek fotózták magukat, hanem Jáger Attila, miskolci amatőr fotós, aki 1972 és 1984 között Orbán Balázs nyomdokain bejárta Erdélyt, és kölcsönkért fényképezőgéppel, színes fotókon örökítette meg útjait. Feltételezhetjük, hogy a képen látható családnak postán küldte el az előhívott csoportképet. Jóllehet a kép csángókról szól, mégis egy magyarországi zarándok tekintetét őrzi. Az 1989-es politikai fordulat után megváltozott vallási ünnepnek még intenzívebben váltak részeseivé a magyarországi látogatók. Aki a búcsú amatőrök által elkapott pillanataira kíváncsi, a Fortepan oldalán talál több képet.