1989 decemberében, miközben a román televízió előbb a régi, majd az új államhatalom által kontrollált képet sugározta a rendszerváltás eseményeiről, országszerte a tömeggel együtt a helyi fotósok, filmesek is utcára vonultak, dokumentáltak. Székelyudvarhely különösen lelkiismeretes vizuális „krónikása” Balázs Ferenc volt.

A korondi születésű Balázs Ferenc az 1950-es évek első felében műszaki középiskolásként ismerkedett meg a fényképezéssel Marosvásárhelyen, ahol Bálint Zsigmond fotóművész volt az osztálytársa, ő kölcsönzött neki fényképezőgépet. Az első saját gépét akkor vásárolta, amikor érettségi után a korondi edénygyárnál dolgozott bérelszámolóként. Az évek során újabb és újabb felszerelést vásárolt, az 1970-es évek elején filmezni is kezdett, és mindig követte a technika fejlődését, annyira, hogy már 1988-ban a digitális fényképezésről beszélt a diákjainak a székelyudvarhelyi pionírház fotós és filmes oktatójaként.

Műszaki tudása, leleményessége, jó szervezőkészsége miatt Balázs Ferenc, akit mindenki bizalmasan Feri bácsinak szólított már fiatalon is, mindig is fontos szerepet töltött be a székelyudvarhelyi közösségben. Neki köszönhetően néztek például külföldi adókat, sportmérkőzéseket az udvarhelyiek a hegyen, ahol az ő készülékével sikerült befogni az adást. Az állambiztonság el is kobozta egyszer tőle a felszerelést egy világbajnokság idejére. Feri bácsi 1974-től 1997-es nyugdíjazásáig rengeteg fiatalt vezetett be a fotózás és filmezés rejtelmeibe a pionírházban, és utódintézményében, a Cimbora házban, gyakorlatilag az ő iskolájából nőtt ki a székelyudvarhelyi tévézés, dokumentumfilmezés.

A tanítás mellett tudatos „krónikásként” dokumentálta a város életét, anélkül, hogy ezt valaki megrendelte volna tőle, pusztán azért, hogy „legyen megörökítve”, felvételeinek készítési idejét, helyét pedig pontosan feljegyezte. Ma már ritkábban fotóz, úgy gondolja, hogy egy-egy eseményről úgyis nagyon sok felvétel készül, régi felvételeit viszont rendszeresen feltölti a Facebook-oldalára, hogy az idős emberek, a Székelyudvarhelyről elszármazottak újranézhessék, a fiatalok pedig megismerhessék a város régi arcát. Itt osztotta meg annak a fényképsorozatnak egy részét is, amelyet 1989. december 22-én, a forradalmi zűrzavarban készített. A fotókhoz Gidó Csaba tanulmánya szolgált történeti kontextussal (A változás pillanatai. Rendszerváltás Székelyudvarhelyen: 1989. december 16. - 1990. május 10. In: Bárdi Nándor, Gidó Attila, Novák Csaba Zoltán (szerk.): Együtt és külön: az erdélyi magyarok önszerveződése (1989–1990), Nemzeti Kisebségkutató Intézet, Kolozsvár, 2014.), a történésszel készült interjúnk itt olvasható.

Feri bácsi lelkes természetjáróként a rendszerváltás előtt és után is sok kirándulást, táborozást, gyalogos expedíciót szervezett a gyerekeknek. 1989. december 22-én, pénteken délelőtt is kirándulni vitt egy csoportot Tankó Albert és Szalai Csaba kollegáival Szejkefürdőre, innen tért vissza Székelyudvarhelyre, ahol látta, amint a Matricagyár munkásai vonulnak a főtér irányába. A lakosság nagy része a nem hivatalos lakónegyedi kábeltévé-hálózatokon nézett külföldi műsorokból és a Szabad Európa Rádióból már napokkal korábban értesült a temesvári ellenállási mozgalomról. A Ceaușescu-házaspár szökését 12 óra 18 perckor jelentették be a televízióban. Feri bácsi 14 óra 45 perckor készítette az első képet a Kőkereszt téren, ahol a diktátort és a kommunizmust éltető pannó már le volt hajtva.14 óra 55 perckor Feri bácsi égő pártdokumentumokat fotózott a városházánál. Vasile Milea, Ceaușescu védelmi minisztere december 22-én reggel öngyilkos lett, ezután a fegyveres alakulatok valószínűleg központi parancsra elhagyták a várost, a rendőrség elzárta a fegyvereit, ezzel jelezve, hogy átállt a tüntetők oldalára. Egyre többen gyűltek össze Székelyudvarhely központjában. A tömeg békésen éltette a forradalmat, egy kisebb csoport azonban tört-zúzott a városházán, majd a rendőrségen.A ’80-as években felgyülemlett feszültség, a diktatúra rémtettei és utolsó megfélemlítési kísérletei (december 19-én és 20-án Dumitru Coman szekusparancsnok összegyűjtötte és megverette a politikailag „gyanús” székelyudvarhelyieket) állhattak a 22-én kirobbant agresszió hátterében. A lincshangulathoz a pártbizottság büféjéből előkerült nagy mennyiségű szeszes ital is hozzájárult.  A pártdokumentumok mellett az anyakönyvi hivatal iratai is odavesztek. Az agresszív tüntetőket többen próbálták megfékezni, többek között egy spontán rendfenntartó csapat, akik Mika Dezső titokban edzett karatés tanítványaiból verbuválódott. 15 órakor felborított gépkocsik égtek a városháza udvarán.

A városháza előtti téren húsz-huszonkétezresre duzzadt a tömeg, a többség békésen tüntetett.Fiatal tüntetők behatoltak a városházára, felforgatták a pártbizottság irodáit. A polgármestert, Gál Ferencet keresték, akinek viszont sikerült elmenekülnie. A városháza erkélyén videófelvétel is készült, ezt azonban akkor tüntetők elkobozták, tartalma még feltárásra vár.A városháza előtti forradalmi hangulatot mutatja Feri bácsi fotója: az épületből kidobált papírok fennakadtak a faágak között. A tömeg egy része innen átvonult a rendőrséghez, ahol gyújtogattak, és az alkalmazottakat bántalmazták. Az egyik rendőrt, akit csak két nappal korábban helyeztek Udvarhelyre, éppen Feri bácsi menekítette ki a tömegből. A milicisták és a szekusok civil ruhában próbáltak menekülni, de többüket felismerték.​A fényképész messziről készített felvételt a rendőrség hátsó udvarán füstölő gépkocsiról. „Valaki egy késsel elémbe állt s azt mondta, tanár úr, ha el nem teszi a fényképezőgépet, a kést magába vágtam, megértette-e” – emlékszik Feri bácsi, aki ezután jobbnak látta abbahagyni a fotózást. A forradalmi lincshangulatnak két halálos áldozata volt Székelyudvarhelyen, Székely Gábor tartalékos őrmester és Coman Dumitru, a Securitate helyi parancsnoka.