Az 1989-es decemberi események közepette fotózni Kolozsvár utcáin egyfajta félelemmel elegyedő ünnepi érzés lehetett. December 21-én kevesebben, de 22-én már egyre nagyobb számban merészkedtek ki fényképezőgépükkel az emberek, hogy tiszteletüket tegyék a város forradalmi halottai előtt, és hogy megízleljék a szabadság mámorát.

Cikkünkben folytatjuk a kolozsvári rendszerváltás eseményeiről készült kevésbé ismert fotók és a fotósok visszaemlékezéseinek közlését (az első rész itt olvasható). A harminc évvel ezelőtti kolozsvári történéseket korábban Fodor János történész segítségével is felidéztük.  

A lefényképezett történelem nem teljesen egyenlő az objektív valósággal, hiszen mindenik fotós valahogyan belevitte saját személyiségét is képeibe, kezdődően azzal, hogy társadalmi helyzete, mindennapi életének akkori struktúrája a város milyen útszakaszain vezette és melyik napszakban. Annak a története is érdekes lehet, hogy mily módon vált az emberek társává azokban a napokban a fényképezőgép. Ahogyan Vilém Flusser filozófus is mondja, a kortárs történelmi események egyik ismertetőjegye, hogy a technikai képek (fotó, film, televíziós kép) döntő módon az esemény részeivé válnak.

Feleki Károly, fotográfus

1989 decemberében a kolozsvári Libertatea bútorgyár tervező részlegén dolgozott, ahol a gyár fotóklubjának felelőse volt. Később a Szabadság fotóriportereként próbált szerencsét, majd 1991-ig a Kolozsvári Művészeti Múzeumnak dolgozott. Jelenleg a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem (UAD) professzora. Fotósként mindig is kedvelte a dokumentarista fotózást: „Én hiszek a dokumentarista típusú fotózásban, mert ez a kemény típusú fotózás. Szeretem a képzőművészeti fotózást is, az szabadabbá tesz. De a dokumentaristánál oda kell figyelni arra, hogy az igaz legyen. Amit én hiszek igaznak, legalább olyan szempontból igaznak.”

Feleki Károly fotója. Feleki Károly számára a rendszerváltás eseményei jóval tágabb időintervallumot ölelnek fel 1989 decemberénél. Első rendszerváltással kapcsolatos fotója a tévéjének képernyőjéről készült, amelyen nagyon zajosan egy magyarországi tévécsatorna műsorában beszámoltak a temesvári eseményekről. „Amikor Temesváron lőttek, én azt azonnal tudtam, mert volt egy antennám a tömbháztetőn. A budapesti adásban megjelent egy interjú Doina Corneával, akit a pincében filmeztek le.  Bolhásan láttuk, de hallottuk. A Libertatea bútorgyárban dolgoztam designerként, én irányítottam a fotólabort, amelyik a gyár őrségének a raktárával volt szomszédos, attól egy ajtó választott el. Mindent hallottam. Ott 2-3 nappal Temesvár után pucolták a fegyvereket.”Feleki Károly fotója. Hat fényképezőgépe volt akkoriban, ebből kettővel fotózott azokban a napokban színes és fekete-fehér filmre. Ez a kép december 22-én készült a Mărăști téren. A bútorgyár munkásai a Technofrig és az Armătura munkásaihoz csatlakozva indult el december 21-én Kolozsvár központja fele. Aznap volt nála fényképezőgép, de nem merte elővenni: „Kimentünk a Horea útra, s azon felfelé az Astoriánál láttunk először tankot és katonát. Azok nem engedtek tovább a Dózsa György utcára, hanem be kellett kanyarodjunk a piac fele. Elől fiatal katonák, s mögöttük tíz tagbaszakadtabb, idősebb ember. A táskámban két fényképezőgép volt, az egyik automata, de hát reszketett a lábunk. Bekerültünk a Széchenyi (Mihai Viteazul) tér sarkára a gyógyszertárhoz, de akkor már lőttek. Én megbújtam egy trolibusz mögé, s mögüle láttam, amikor leesett egy ember a tanknál. Szóval nem mertem kivenni a gépet.” A Pata utcán keresztül jutott haza, a tömbházak között kikerülve a Mărăști téri torlaszokat, később ott is haltak meg emberek.Feleki Károly fotója. December 22-én már délelőtt elindult fényképezőgépével, akkor fotózta ezt a rajzot. Az egyetemi könyvesbolt ablakára ragasztotta egy ismeretlen művész, amit később a járókelők továbbgondoltak, láthatóan különböző kézírásokkal íródtak rá a diktátor csúfnevei.Feleki Károly fotója. A fotós továbbra is fényképezőgéppel dokumentálta a televízióban látható műsorokat. Állványról, önkioldóval fényképezte le ezt a három nyelvű feliratot, amely 1989 karácsonyán került adásba a Román Televízióban.Feleki Károly fotója. Ceaușescu kivégzését követően temették el a forradalmárokat a hősök temetőjében, közös szertartás keretében. A tömegben transzparenseket is lehetett látni, az egyiken a MADISZ név is felbukkant.Feleki Károly fotója. A temetésen nem jutott volna mindenkinek gyertya, ezért felvágták az ortodox egyházban használatos sárga gyertyákat kisebb darabokra, hogy több embernek jusson. A gyertyaláng védelmében összekulcsolódó kéz képét az Amnesty International beválogatta az 1991-es katalógusába.Feleki Károly fotója. Călin Nemeș román színész, a forradalom egyik áldozata a sebészeti kórházban. Feleki Károly a decemberi eseményeket követően rövid ideig a Szabadság fotósa lett. A fénykép 1990 januárjában készülhetett. „A Szabadságtól kaptam egy sajtós igazolványt. Azzal a papírral beengedtek a sebészeti szalonba. Ez az az emberke, aki kinyitotta a kabátját, hogy lőjetek. Itt még beteg volt, volt egy rádiója is. A folyosón egy katonasor között mentem át.”

Kovács András, fotográfus

Kovács András tűzoltó volt, később vált hivatásos, műtermi fotóssá. A kolozsvári fotóklub tagja volt. 2012-ben elhunyt, ezért fotósorozatáról kevesebb háttérinformációnk van.

Kovács András fotója. A Széchenyi-téri toronyház 3. emeletén lakott, a mozi fölött. Ablakából készítette az első két képet. 39 felvétele van a decemberi eseményekről, ezeket lánya őrizte meg.Kovács András fotója. A fotókat azért nem publikálták korábban, mert a decemberi eseményeket követően újsághirdetések jelentek meg, miszerint a fotósok minden negatívot be kell szolgáltassanak a rendőrségen.Kovács András fotója. Fotósorozatán láthatjuk, ahogy december 22-én végiglátogatta a 21-i összetűzések, lövöldözések gócpontjait. Ez a karácsonyfából, az egyik áldozat fél pár cipőjéből és gyertyákból készült ideiglenes megemlékezési hely a Monostori úton, az egykori Sörgyár környékén lehetett.Kovács András fotója. Az Astoria környékén elhunytakra a jelenlegi átjáró környékén emlékeztek meg ezzel a járdára festett felirattal, és szimbolikus tárgyak csoportosításával: gyertyákkal, fenyőágakkal, cserepes ciklámenekkel. A képen látható kartondobozba adományt gyűjtöttek az elhunytak családjai számára.Kovács András fotója. A Doina Corneának köszönetet mondó felirat igencsak drámaian fest a tolókocsis ember kezében. Az eufória pillanataiban mindenki az utcán szeretett volna lenni.Kovács András fotója. Nehezen beazonosítható a helyszín, de az örömében ölelkező pár képe annyira hatásosra sikeredett, hogy méltán válhatna a kolozsvári rendszerváltó napok egyik kultikus képévé. Emlékeztet egyébként arra a Times Square-en készült fotóra, amelyet Alfred Eisenstaedt a második világháború végének bejelentésekor készített egy matróz és egy nővér csókjáról a Life magazin számára.

Vas Géza, amatőr fotográfus

1952 körül kezdett el fotózni, mai napig aktív hobbifotós. Többnyire néprajzi, kalotaszegi témájú fotóiról ismert. A Metalul Roșu gyárban dolgozott.

Vas Géza fotója. December 21-re így emlékszik: „Amikor jöttünk a vállalattól hazafele, nagyon sok harckocsi volt a Horea úti hídnál. Nem tudtuk, hogy mi van. Egyszerű gyakorlat vagy átvonulás. A Monostoron a Flóra piac közelében lakom, amint hazaértem, vettem a fényképezőgépem, és elindultam be a városba. Igen ám, de a Kálvária hídnál már jöttek velünk szembe a városból, és figyelmeztettek, hogy ne nagyon menjünk tovább, mert a Sörgyánál nagy lövések vannak, talán autókat kilőttek, talán halottak is vannak.” Másnap lefotózta a Sörgyárnál kilőtt teherautót.Vas Géza fotója. „Másnap bemerészkedtem a városba. Harmadnap is, egészen Tőkés László bevonulásáig fotóztam minden nap.”  December 22-én fotózta le a Kolozsvár polgármesteri hivatalába behatoló emberek erkély-jelenetét. A fotón jól látható a tömeg felé fordított két hangszóró és egy televízió, amelyik a bukaresti tévéadás és a szökés hírének kihangosítására szolgált. Szemtanúk beszámolói alapján ez december 22-én 13 óra körül történhetett. A kolozsvári pártház erkélyén és az Orthodox Teológia ablakában is volt közszemlére kiállított tévéképernyő.Vas Géza fotói. Megemlékezési, tisztelgési helyek és formák: az első képen a Sörgyár közelében levő helyszínen énekelnek, míg a második fotón az egyetemi könyvesbolt lépcsőjén improvizált tárgycsoportosulással gyászolnak: fenyőágakkal, ciklámenekkel, az aktuális újsággal és kenyérbe szúrt gyertyákkal.Vas Géza fotója. Az egyetemi könyvesbolt ablakában tükröződő templom különös kollázst alkot a kirakatban látható óriási tévékészülékkel, és az ablaknak támasztott, hólepte karácsonyfákkal. Az áldozatok emlékére állított karácsonyfákra olykor fekete szalagokat is kötöztek.Vas Géza fotója. A rendszerváltó események korántsem értek véget 1989-ben, számos tüntetés következett, ahol a demokrácia iránti vágyat különböző csoportok fejezték ki a nyilvános térben. A képen a kolozsvári mozgássérülteket láthatjuk tüntetés közben.