Szerelem a nagy háború idején – a háromszéki Demeter Annuska képeslapjai


-A A+

A háromszéki Demeter Annuska mintegy kéttucatnyi bakával és csendőrrel levelezett az első világháború alatt, képeslapgyűjteményében 750 darab, udvarlóktól kapott képes levelezőlap maradt fenn. A sajátos kommunikációs forma aranykoráról és a háborús viszonyok közepette kialakult női szerepekről tanúskodnak ezek a képeslapok, amelyekből Bálint nap alkalmából közlünk válogatást.

A szerző, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár könyvtárosa. A cikk a Maszol és az Erdélyi Audiovizuális Archívum Időutazó című közös sorozatának része. Az Erdélyi Audiovizuális Archívum célja az erdélyi és Erdélyhez kapcsolódó audiovizuális örökség megőrzése, az archív felvételek, amatőr fotók és filmek szakszerű gondozása. Megmentendő, megőrizendő archív képekről (fotó, film, videó) itt lehet értesíteni az archívum munkatársait, a már digitalizált fényképek online adatbázisa pedig a rekollekt.ro oldalon érhető el.

A cikknek külön aktualitást ad az is, hogy 2020-ban van a modern képes levelezőlap megjelenésének 150. évfordulója. A szakirodalom által leginkább elfogadott álláspont szerint August Schwartz nevéhez köthető az első illusztrált levelezőlap megjelenése. Az oldenburgi porosz könyvkereskedő 1870-ben, a francia-porosz háború kezdetén a postai levelezőlap címzési felületének bal felső sarkára nyomtatott egy tüzért, aki egy ágyú mögött áll, ezzel pedig megalkotta a modern képes levelezőlap, valamint a tábori postalap elődjét.

A modern kommunikációs eszközök (mobiltelefon, tablet, laptop stb.) és az internet által felgyorsított információközlő korban nehéz elképzelni, hogy mekkora jelentőséggel bírt a könnyen postázható, aprópénzért hozzáférhető képes levelezőlap. Már a 19. század utolsó harmadától kezdődően népszerűvé váló postai újítás aranykorszaka az első világháború éveire csúcsosodott ki, és a legújabb technológiai vívmányok megjelenéséig fontos szerepet töltött be az emberek mindennapjaiban.Gondolatban…
SZÜNTELENÜL rád gondolok
Fájó szívem éget
Isten tudja, hogy majd mikor
Látlak ismét téged…

Te vagy nekem a legdrágább ezen a világon
Mily édes lennél, úgy-e édes.
Nem lesz az mán álom.
Mikor mondod mán ki azt a boldogságot.
Mikor mondod mán ki, azt az egyetlen szót! …
Nagyon sokszor csókol aki csak mindig te rád gondol.
(1916. XI. 14.)

Még akkor sem találhatnék
Rózsámnál szebb virágot
Ha bejárnám éjjel-nappal,
Ezt a széles világot! –

Szeretettel gondol magácskára Vass István m[magyar] kir[ályi] csendőrőrmester. Kökös. 1918. IX. 6. csókolom pá.

A ma már kevésbé használt kommunikációs forma 20. századi fontosságáról, más korabeli levelezőlapok mellett, Demeter Annuska első világháborús hagyatéka tesz tanúbizonyságot. A háromszéki Kökösben, 1901-ben született lány 1914 és 1918 között kapott képeslapjai egy olyan eseménysorozatba nyújtanak betekintést, amikor komoly információhordozó szereppel bírtak a postára feladott lapok. Az otthontól távol került katonákról, arról, hogy a férj, a fiú életben van-e, milyen az egészségi állapota, a legegyszerűbb módon és a legrövidebb idő alatt a képes levelezőlapokon keresztül értesült a család. A fiatal bakák nemcsak a családtagoknak küldtek illusztrált postai küldeményeket, hanem kedveseiknek is.

Az állóháború eltolódásával a katonák számára lelki gyógyírként is fontos szereppel bírt a képes levelezőlapok használata. Ebben a korszakban nemcsak a hadiipar fejlődött látványosan, hanem az írás használata is, amely az első világégés időszakában sok katona számára biztosította az alkalmi félrehúzódást, így legalább elméleti síkon vissza tudtak rázódni a korábbi civil életbe, a levél/képeslap megírásáig, vagy a számukra érkezett lap(ok) elolvasásáig. A fent leírt célhoz hasonló okokból, több mint félezer képeslap érkezett Annához.Édes Annuska!
Kívánom, hogy örvendetes névnapját, a jó Isten hozza örömére és a legboldogabb viszonyok közt töltse, marad üdv[özölve] Géza. (1916. VII. 24.)
Bélyeg alatti részen: csókolja sokszor Géza.

A katona segítségére voltak az érzelmek, vágyak kifejezésében a képeslapon lévő illusztrációk és a hátoldalukra választott, ráírt versek. Egyik legkiemelkedőbb kuriózuma a korabeli képes levelezőlapoknak az, hogy a fiatalok a bélyeg alá rejtették a személyesebb hangvételű gondolataikat. A postafőnök, a szülők és más kíváncsi vagy illetéktelen szemek elől ugyanis csupán a bélyeg helye maradt rejtve. Megfigyelhető, hogy az udvarlók gyakran odaírták a legmerészebb, legszemélyesebb érzelmeiket, vágyaikat. Sőt akadtak olyan képeslapok is, ahol az őszintébb szavak nem fértek el egy bélyeg alá, ezért az udvarló akár több bélyeget is megvásárolt, hogy letakarja a személyesebb titkát.Herzliche Ostergrüsse
Fogadja szívéjes üdvözletemet drága Anuska a távolból. Édes Anuska hogy van szeme, beteg, amitül Isten őrizen mer én a jelenben nem a leg jobban vagyok mer nagyon meg vagyok hűlve, vagyis át hültem volt mikor azok a csúnya idők voltak nagyon rosz helyet kaptak haza útazáson alkalmival és a hideg eső mindig csapott és ezér szeNvedek egy kicsikét na sebaj elmúlik, majd jön más és el fedem az előbit. Mulason jól kezeit csokolom kedves szüleinek és jó egészséget kívánok minyojoknak (Isten vele) kegyedet meg szívből üdvözlöm maradok a sírig a legöszintébb világöszintébb akarattal. Pá sokszor ölel és csókol Sanyi.
A bélyeg alatti részen: Sose fogok megbocsátani, megbántott a történtekkel, míg ott voltam, gondolja meg jól a dolgokat. (1917. IV. 26.)

Fájó szívvel rád gondolok,
Ez a szív csak érted dobog!

Kedves Annuska! E pár sorok kívánom, hogy találják a legjobb pillanatban, találná szívé. üdvözletem küldöm a távolról a ki oly sokszor gondol magácskára. Üdvözlöm a szüleit is, válaszát elvárom. Áron. (1916. VI. 28.)

A fiatal udvarlók gyakran csupán a keresztnevüket vagy annak a becézett változatát írták a lapok valamely sarkába, ami elegendő volt Annának ahhoz, hogy beazonosítsa a feladót. Ezért a feldolgozás során szinte lehetetlen a legtöbb feladó pontos beazonosítása.Ha az Isten szeret engem…
Enyém leszel drágaságom
És én leszek a legboldogabb
A kerek nagy világon…

Édes Annuska!
Kívánom hogy ezen soraim a legjobb pillanatban találja. Én most jelenleg nem a legjobban vagyok. Fogadja szívélyes üdv[özletem] a távolból. Erzse Áron. (1917. XI. 23.)

Vallomás
A jó Istent arra kérem
Adjon édes, Téged nékem

Édes Nusika!
Bocsásson meg, hogy ilyen hamar írok de Nusika sem írt hamarább és ennek oka jól tudom miben rejlik. Sokat, nagyon sokat szeretnék írni, de ezt elhagyom jobb időkre, most csak arra kérem, ha ideje engedi egy-egy lapon gondoljon rám is "elfelejtettre".  Üdv. Illyés. (1917. V. 7.)

A háborús propaganda a képeslapokon is visszaköszön. A besorozásokkal együtt megsokszorozódtak a házasságkötések, hazafias dolognak számított „hadifeleséggé” válni. Ennek megfelelően gyakori illusztráció a férfi társaságában boldog nő, a megfelelő nosztalgikus, szerelmes versikék kíséretében.Isten veled! Elvisz a sors tőled…
Hallok-e majd olykor hírt felőled?
Bárhol leszek, elkísér emléked;
Most érzem csak, hogy szeretlek téged.

Jó éjszakát Annuskám, szerettem volna csak egy szavat veled beszélni de ___ .

Drága Annuskám! Néhány napja hogy szívecskémnek nem írtam, de édesem nagyon levoltam kötve a sok munkával, ami nálunk van a hónap végén és kezdetén. Azért galambom mindig gondoltam magácskára, és gondolok, de ami a fő, hogy szeretnék magácskával minél hamarább találkozzak. Addig is csókol…
A pecsét tartalma tisztán olvasható: „Lábbadozó osztag fertőző betegségből gyógyultak részére. Kolozsvár.” (1916. II. 10.)

Ahogy a háború egyre jobban elhúzódott, a propaganda is újjáértelmezte az otthon maradt nők és gyermekek ábrázolását. A hazaszereteten és lojalitáson túl, az illusztrált propagandalapok a fiatal párok mellett az otthon maradt, törékeny és könnyen sebezhető női modellek és a pajkos gyermekek megjelenítésével kívánta emlékeztetni a fegyverforgatókat arra, hogy kiért és miért harcolnak.„A m[agyar] kir[ályi] honvédelmi minis[z]térium hadsegélyező hivatala által kiadott képes levelezőlap, hátoldalán a „Fölszárítom az özvegyek és árvák könnyeit!” jelmondattal látható a Magyarok Nagyasszonya, mint az otthon maradtak védelmezője, amíg a férfiak (a felső részben láthatóak) harcban vannak. Látható az is, hogy a bélyeg alatti részt Anna elkezdte kaparni, de miután rájött, hogy az alatt nincs személyes üzenet, annak eltávolítását nem folytatta.
Édes Annus! Nagyszerűen érkeztem haza. Már azt is gondolták, hogy lefogtak, gondolataim folyton Kökösbe járnak, alig várom, hogy viszontlássuk egymást. Bővebben levélben a többiről. Kezét csókolom anyukájának, apukáját üdv[özli] k[ezeit] cs[ókolja]B. Jóska (1917. VIII. 29.)

Ich denke Dein!
Getrennt in bangen Kriegesnöten
Bin ich von Dir nun gar so weit,
Kann nur zu dem Allgüt’gen beten
Um Wiedersehens-Sellgkeit!/
Rád gondolok!
Vágyakozva gondolok rád,
Álmaimban gyakran tűnt tova
Szemeim előtt az arcod távol voltál a tenger hullámain
Oly hűnek és nyugodtnak láttalak.
(A Goethétől származó A kedves közelléte című vers szakaszát Bartók Zsuzsanna fordította.)

Drága Annuska!!! Édes üdvözletét megkaptam, melyet elképzelhetetlen örömmel néztem át. Köszönöm szépen a megemlékezést. Én is viszont kívánom üdvözölni Annuskát. Maradok üdvözlettel Géza. (1916. II. 27.)
A bélyeg alatti részen: üdvözli és csókol számtalanszor Géza.

A propaganda rendelésére készült képeslapokon a nők tekintetében a várakozás, a hűség, a magány vagy épp a szórakozott, vidám, ám mégis az ismeretlen utáni vágyakozó érzelmek fejeződnek ki. Miután a rövidre ígért háború egyre inkább elhúzódott, a nőt gyakran ábrázolták ház, szoba, kert, park közelében, egyedül vagy egy vidám, de akár sebesült baka társaságában is. Az idealizált családi ház, társ vagy társaság illusztrálása a stabilitást, a biztonságot, a valakiért való küzdést és a leendő békét kívánta stimulálni.A szerelmünk boldog időszaka
Ismét visszatér. –
És a jövő boldogságunkban
Minden fájdalom véget ér.

Aranyos Annuskám!
Fogadja szívélyes üdvözletét úgy a kezdőnek, mint a végzőnek. Sokszor csókolja H. Kovács Gábor. Üdvözlöm Szodola Mihály.
Sokszor gondolva Pion Herczeg, Polecsák Ferencz, utólag még egyszer csókolom… (1917. IV. 06.)

Szivecském!
Ugy látszik számitásomba nagyon csalodtam, azért mert a reményem az volt, hogy minél hamarabb viszont láthassam azt a kit a szivem ohajt, de ugy van katonáéknál, hogy az ember éppen azt nem teheti meg amit akar. A vigaszom pedig csak az lehet, hogy talán más szabadabb és boldogabb napok is következnek. Igaz, hogy egy sz… szívnek nehéz a várás de ilyenkor a sziv fölött az észnek kell uralkodni, akkor kőnnyebben lehet, a lelki ohajokat lekűzdeni. Cselekedjék szivem ugy és akkor az idő megfogja hozni azt amit ohajt. Különben talán aztot mondtam, hisz magácskának vannak a közelben szivhez álló ősmerősei, amit én a távolból láttam, néha elszorakzék azokkal. De csak néha, nem minden nap, mert ők nincsenek közvetlen közelben.
Fekete mit ir, még nem jött látogatoba. Fogadja őszinte és meleg üdvözletemet Ioan. K[olozs]vár. (1916. II. 18.)

Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását követő és lezáró trianoni békeszerződés évében megszakadt a szerelmes képeslapok sora, ugyanis az udvarlók hosszú sorából Demeter Annuska végül – szinte napra pontosan egy évszázaddal ezelőtt – 1920. február 17-én frigybe kelt a nála tíz évvel idősebb Illyés Dáviddal. Negyvenkét évig tartó házasságukból két gyermek született.








24H