A ’80-as évek óta jár fotózni a csíksomlyói búcsúba Ádám Gyula, 2011 óta készült felvételein az élő, változóban levő hagyomány pillanatai láthatóak. A járvány miatt elmaradó zarándoklat hangulatát ezekkel a fotókkal idézzük fel.

Ádám Gyula 1961-ben született Csíkkarcfalván. 1981-ben végzett a Marosvásárhelyi Szakközépiskola grafika szakán, itt ismerkedett a fényképezéssel. Miután nem jutott be a képzőművészeti egyetemre, Barabás Zsolt fotográfus barátjával elkezdtek falvakat járni és fotózni, többek között azzal a céllal, hogy dokumentálják, ami még a csángó kultúrából látható. Az akkori rendszerben azonban csángó falvakban gyűjteni nem volt veszélytelen, Ádám Gyula felvételeit így csak a rendszerváltás után, 1990-ben ismerte meg a nagyközönség egy csíkszeredai kiállításon, amit külföldi tárlatok sora követett.

„A moldvaiak élete előbb szigorúan néprajzilag érdekelt, s tulajdonképpen ma is ugyanazt fotózom, mint annak idején, csak más szemmel és egy gazdag tapasztalattal a hátam mögött. Korábban szárazabban fényképeztem, nagyon vigyázva arra, hogy oda ne illő elemek ne rontsák a képet. Ma már tudom, hogy minden, ami a keresőben látszik, az emberi élet valóságához tartozik” – mondta Ádám Gyula a Fotóművészet folyóiratnak adott 2008-as interjúban.

A fotóst tehát az ember érdekli, a különböző ünnepek pedig „ürügyet” jelentenek számára, hogy fotózhassa őket. A csíksomlyói búcsúba négy évtizede jár, kialakult útvonala van, hajnalban három-négy helyet is felkeres, pontosan tudja, hogy melyik az a falu, az a rét, ahol „csodák történnek”.  „Fontos elmondanom, hogy én mindig ugyanazokra a helyekre mentem fotózni a búcsú idején. Hívtak máshová is, de kitartottam. Nem az volt a cél, hogy egyszer lefotózzak valamit, kipipáljam és menjek tovább. Ugyanígy voltam a moldvai fotózásokkal is: nem az volt a cél, hogy végigfussam a helyszíneket és elmondhassam, hogy itt már jártam. A célom az volt, hogy visszatérjek, és kövessem ezeket az embereket. A búcsú óriási lehetőség, hogy embereket fotózzak. Ugyanazt teszem, mint máskor, csak nagy tömegben. Az egész napomnak a legérdekesebb része a megélés. Ahogyan a búcsú után érzek egyfajta lélekbeli elégedettséget, felemelkedést” – beszélt munkamódszeréről Ádám Gyula.

A XVI. Hargitai Megyenapok keretében a csíksomlyói búcsúról 2011 óta készült fényképeit mutatja be a Hargita Megyei Kulturális Központ, ahol Ádám Gyula jelenleg fotó-videó referensként dolgozik. Korábban száz év fényképeivel zarándokoltunk Csíksomlyóra, most ezekből a felvételekből mutatunk néhányat, a fotós gondolataival.

Ádám Gyula felvétele (HMKK archívum). A fotós Karcfalván kezdi hajnali zarándokútját. „A népi életmódot fotózom a születéstől a halálig. Ebbe beleesnek a fontosabb ünnepkörök is. A búcsú esetében egy egészen meghitt momentumról van szó, az emberek másképp viselkednek, mint hétköznapokon, más alkalmakon.”

Ádám Gyula felvétele (HMKK archívum). „Az itteni emberek számára a pünkösdi búcsú sok mindent meghatározott. Sok mindent ahhoz viszonyítottak, egyfajta időmérés is volt. Olyan, mint a fecskék számára az ősz, amikor útra kell kelniük.”

Ádám Gyula felvétele (HMKK archívum). „Van a májusnak, a pünkösdnek egy különleges hangulata, ami csak ekkor létezik: a fények, a levegő, a felhők csak akkor és csak itt, ezen a részen, Csíksomlyó környékén olyan különlegesek, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Borús idő vagy eső sohasem volt ezeken a hajnalokon.”

Ádám Gyula felvétele (HMKK archívum).

Ádám Gyula felvétele (HMKK archívum). „A fotózás során be tudtam lesni a színfalak mögé: mielőtt beérnek Csíksomlyó szakrális terébe, másként viselkednek az emberek, a búcsúra menet megbeszélik ügyes-bajos dolgaikat és közben természetesen imádkoznak.”

Ádám Gyula felvétele (HMKK archívum). „Ahogy az a nagy tömeg vonul hajnalban, hömpölyögnek, mintha egy bársonyszőnyegen jönnének. Hihetetlen az a gyorsaság is, az a katonás rend. A gyerekeket, gyengéket szekéren hozzák és számtalan más különlegesség adódik. Ezt máskor nem lehet megélni.”

Ádám Gyula felvétele (HMKK archívum).

Ádám Gyula felvétele (HMKK archívum). „A városban már más világ van. Ott összevegyülnek az emberek, az a nyugalom, rend, szervezettség megszűnik.”

Ádám Gyula felvétele (HMKK archívum).

Ádám Gyula felvétele (HMKK archívum). „Az is érdekes, hogy a pünkösd változó időpontokban van, és a természet is mindig más arcát mutatja. Van, amikor korán van, még nincsenek virágok, június fele pedig már gyönyörű minden. Ezeket a különböző években készült fotókon jól végig lehet követni.”

Ádám Gyula felvétele (HMKK archívum).

Ádám Gyula felvétele (HMKK archívum). „Hihetetlen, ahogy kommunikálnak velem. Elbújok egy-egy búzatáblába, de úgyis jelzéseket küldnek, megismernek. Sokszor szinte restellem, elrejtőzök, mintha ott sem lennék. Erősítenek, és örvendenek a jelenlétemnek, emlegetik, hogy mikor találkoztak még velem, hogy milyen jó, hogy ott voltam, úgy érzem ilyenkor: hozzátartozom a keresztaljához.”

Ádám Gyula felvétele (HMKK archívum). „A moldvai csángókkal is Csíksomlyón kezdődött a kapcsolatom a ’80-as évek elején. Összeismerkedtem egy lészpedi családdal, ők meghívtak magukhoz. Utána találkoztam a lujzikalagoriakkal 1983-ban, illegális kántorjuk vezette őket, akivel lelki jó barátok lettünk.”

Ádám Gyula felvétele (HMKK archívum).

Ádám Gyula felvétele (HMKK archívum). „A ’80-as évek óta rengeteget változott a búcsú. Akkor még nem volt a mai vallásos turizmus jellege. Meghittebb, áhítatosabb, vallásosabb esemény volt 1990 előtt.”

Ádám Gyula felvétele (HMKK archívum). „Azóta szervezettebben érkeznek, jöhetnek szabadon az emberek, látványosabban felvonulhatnak, amit akkoriban nem tehettek meg.”

Ádám Gyula felvétele (HMKK archívum). „Amikor először szerveződtek a változás utáni keresztaljak a falvakból, az emberek jó része még viseletben ment a búcsúba. Ma már ez nincs így. Persze, nem várhatom ezt el, de mint fotós, fájlalom a látványt.”

Ádám Gyula felvétele (HMKK archívum). „Nem beszélve Gyimesről. Most elől vannak viseletben mutatóban és a tömeg fele magyarországi. De ezt nem róhatjuk fel, mert aki idejön, az jó szándékkal érkezik.”