Sok év lappangás után előkerült, akkurátusan összeállított fényképalbum őrzi Kolozsvár történetének azt a szomorú, második világháborús epizódját, amely sokáig tabutéma volt, mára pedig csak kevesek tudnak róla: 1944. június 2-án, pénteken amerikai repülők több száz civil életét bombázták szét a vasútállomás környékén. Ebből az albumból mutatunk néhány felvételt.   

Papp Annamária történész, újságíró, a korszak kutatója hosszas nyomozás után találta meg a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaságnál a Fotofilm cég szignójával ellátott, 19 oldalas, keményfedeles albumot, amelyben összesen 116 felvétel található. Ezeket Rohonyi D. Iván fotográfus digitalizálta, majd a fényképeket eredeti sorrendben és feliratokkal, bevezető tanulmánnyal, a túlélők emlékeivel és korabeli újságcikkekkel, valamint további fotókkal kiegészítve közölték az Exit Kiadó gondozásában megjelent Megsebzett Kolozsvár című könyvben, amelyet júniusban mutattak be Kolozsváron.

A több száz épületet megsemmisítő, vagy súlyosan károsító, és több száz emberéletet kioltó bombázás a második világháború első közös amerikai-szovjet hadműveletének keretében történt, napokkal a zsidó lakosság elhurcolása után, pár hónappal a szovjet kényszermunkatáborokba deportálás előtt, derül ki Papp Annamária összefoglalójából. A normandiai partraszállást előkészítve a szövetséges csapatok meg akarták akadályozni, hogy a német csapatok könnyen eljussanak keletről a nyugati frontra, ezért a vasúthálózatot bombázták Jugoszlávia, Magyarország és Románia területén. Szempont volt a helyi lakosság megfélemlítése, megtörése is, amire a korabeli sajtóban használt „terrortámadás” kifejezés is utal. A veszélyt Kolozsváron az elhárítás tévedései is fokozták, hangsúlyozta a kötet bemutatóján Lönhárt Tamás történész: a magyar közszolgálati rádió a támadás előtt egy órával figyelmeztetett ugyan a légitámadásra, de sem Kolozsvárt, sem Piskit nem sorolta fel az érintett települések között, az elhárító repülők csak nagyon későn szálltak fel, ráadásul Nyugat-Magyarország térségébe indultak, a kolozsvári lakosságnak pedig a figyelmeztetéstől számítva pedig alig tíz perce volt fedezékbe vonulni.

A Fotofilm műhely albuma a légitámadás utáni látványt mutatja: a fotográfus állványával végigjárta az érintett utcákat a vasútállomástól a belváros irányába, néhol felmerészkedve a romos épületek emeletére is, megmutatva úgy a középületek, mint a kis családi házak állapotát. Fényképein felbukkannak a kármentést végző civilek és katonák, a romokon újrainduló élet.  

A két világháború között alakult, még az 1970-es években is aktív kolozsvári Fotofilm műhelyt az első képzett erdélyi operatőr, Janovics Jenő munkatársa, Fekete László (1889-1946) alapította, hozzá csatlakozott a ’30-as években fényképész rokona, a nagyváradi Szabó Dénes (1907-1982). A vállalat filmhíradók készítésével, valamint fényképkészítéssel – portréfotók, Erdély városait, tájait bemutató képeslapok, színházi felvételek – foglalkozott. A szép és értékes megörökítésének kontextusában készült el tehát a romba döntött kolozsvári épületek fotóleltára. Szabó Dénes gondosan rendezett archívumot tartott fenn, mondják azok, akik ismerték, halála után azonban szétszóródott a hagyaték, valószínűleg azért is, mert a 80-as évek Romániájában kényelmetlennek számító korok lenyomatát tartalmazta. A negatívok egy része a magyar konzulátuson keresztül az Országos Széchényi Könyvtárba került, ezt nemrég digitalizálták és közzétették, egy másik nagyobb rész pedig egy kolozsvári fotográfusnál, gyűjtőnél van. 

A Fotofilm-album címoldala. Bár nem szerepel rajta a fotós neve, az album közreadói valószínűnek tartják, hogy a felvételeket és a szuggesztív grafikát is Szabó Dénes készítette. A fotográfus tanítványa, Klein András szerint a címoldalon szereplő Fotofilm szignót Szabó Dénes tervezte, és az ő munkái jelentek meg ezzel a jelzéssel.

A Baross tér (ma Állomás tér/Piața Gării). A Fotofilm-album első képe.

„Technikailag ezek kiváló képek, mintha most szedték volna ki a hívóból, olyan jó minőségűek. Szabó Dénes nagy mester volt, szenzációsan hívta elő ezeket a képeket. Állványról csinálta őket, nem kézből, de fénymérője nem volt, az agyában és a laborban volt a fénymérő” – mondta a kolozsvári könyvbemutatón a fényképeket digitalizáló Rohonyi D. Iván. „Szabó Dénes tulajdonképpen kitapasztalt egy filmelőhívót, ami nagyon különös karaktert adott a negatívnak. A recept tulajdonképpen két részből állt, de ennek titkát nem mondhatom el, mivel megfogadtam Dénes bácsinak. Csupán annyit árulhatok el: az egyik kontrasztosabban, a másik pedig lágyabban hívta elő a felvételeket, attól függően, hogy mit akart ábrázolni” – mesélte Papp Annamáriának a fotográfus tanítványa, Klein András.

Az állomás környéke. A Fotofilm felvétele.

A kolozsvári vasútállomás közelében több fontos üzem és intézmény működött, bombatalálat ért több gyárat, komoly kárt szenvedett többek között az Albina közraktár, a Református Diakonissza Kórház és Intézet, a Marianum, az ortopéd kórház. A hivatalos jelentés szerint 327 földszintes ház és 58 emeletes ház súlyosan megrongálódott, 792 pedig könnyebben. Az elhunytak és sebesültek számát a légitámadás után 880 körülire becsülték, de ennél valójában sokkal magasabb lehetett, még évekkel később is találtak pincében rekedt áldozatokat, derül ki a kötetet bevezető tanulmányból.

Horthy út (ma Horea út). A Fotofilm felvétele.

Kolozsváron az 1930-as évek végén kezdték el az óvóhelyek kialakítását, 1940-ben légoltalmi csoportokat szerveztek, tanfolyamokat tartottak a mentésről. A pincék azonban nem minden esetben bizonyultak biztonságosnak. Előfordult az is, hogy valaki a figyelmeztetés ellenére nem ment le az óvóhelyre, vagy nem volt már erre ideje. Mások az óvóhelyen rekedtek, vagy a mentési kísérlet közben haltak meg.

Amikor megszólalt a riadó, éppen reggeliztünk. Gyorsan lementünk a pincébe, édesanyám lehozta az ennivalót, és ott folytattuk a falatozást. Édesanyám elindult az edényekkel fel a lakásba, de közben elkezdődött a bombázás, és visszafelé jövet a pinceajtó a falhoz szorította. A helyiség megtelt gázzal, édesapám a pincében levő hordók vizével mosta le arcunkat. A bombázás végén átvitt a bunkerbe, de édesanyámat nem találta. Visszament egy mentőcsoporttal, szegényt kihozták az udvarra, s betakarták fekete prémes télikabátjával. Ekkor még élt. (…) Ősszel édesapámat a városba bevonuló szovjet katonák elfogták és elhurcolták. Öt év után jött csak haza. (Ifj. Maklári Béla visszaemlékezése)

Kővári László utca 16. és 14. szám. A Fotofilm felvétele.

Kővári László utca 6. szám. A Fotofilm felvétele.

Talán itt látszik a legtragikusabban a pusztítás, ahol egyszerűen berendezett földszintes házakban estétől reggelig dolgozó munkáscsaládok élték a maguk szerény kispolgári életét. (…) Voltak közöttük olyanok, akik egész életük megtakarított keresményéből kis családi házat építettek. Egy- vagy kétszoba-konyhás épületeket, amelyek számukra mégis az egész világot jelentették. A verejtékes munka eredményét, azt a bizonyos „fix pontot”, amelyért érdemes volt élni és dolgozni, és amelynek minden bútordarabjához egy-egy emlék kapcsolta őket. (Ellenzék, 1944. június 3.)

A légitámadás után a korabeli sajtóbeszámolók szerint gyorsan megszervezték a mentési akciót, amiben a lakosság önzetlenül részt vett. Ingyenes ebédet osztottak, a hajlék nélkül maradt lakosoknak szállást biztosítottak, többek között a korábban deportált zsidók lefoglalt lakásaiban. Emellett országos gyűjtést is hirdettek. Akadt azonban olyan is, aki kihasználta a káoszt és kifosztotta a fal nélkül maradt háztartásokat.

Ebédosztás a Baross (Állomás) téren. A Fotofilm felvétele.

Munkácsy u. (ma Craiova u.) 18. (Felirat: Szilassy Gyula elköltözött a Pataki u. 2.). A Fotofilm felvétele.

Apám is járt a szekérrel romot takarítani. Ő beszélte el nekünk esténként, hogy a Horthy úton az állomásig a szép régi bérházak mind földig rongálódtak. Csüngtek egy-egy eldőlt fal mellett a szép bútorok, függönyök, sok drága könyv hevert az úttesten. A Marianum megrongálva, fele szárnya az épületnek fekete, füstös… Itt halt meg Farkas néni, ő takarítónő volt. Nagy félelem vett erőt az embereken, nem mertek járni az utcán. (Diószegi Anna visszaemlékezése)

A Marianum belső helyisége a kereszttel. A Fotofilm felvétele.

Horthy út 62. A Fotofilm felvétele. A kettészelt Pungucz-ház, felső emeletén egy sértetlenül megmaradt festménnyel.

A református kórház. A Fotofilm felvétele. A kép érdekessége, hogy a fotográfus két képből illesztette össze, az albumban több ilyen kollázs található. A Horthy (ma Horea) út 55. és a Kálvin (ma Câmpina) utca 2. szám alatt működő Református Diakonissza Kórházat és Diakonissza Intézetet is bombatalálat érte, az épületből alig maradt több a homlokzatnál, több páciens és diakonissza meghalt. Sérüléseket szenvedett a hidelvei református templom és a parókia is.