A 19. század közepén a festőművészek jövedelemszerzés céljából gyakran kitanulták a fényképezés mesterségét is. Így tett Mezei József festőművész is, Petőfi Sándor és Orbán Balázs barátja, akinek az 1800-as évek közepén készült felvételeiből mutatunk be néhányat.

Családi relikviáim között őrzöm azt a verseskötet, melyet a szerző, Mezei József 150 évvel ezelőtt dedikált testvérének, az én ükanyámnak. A könyvnek nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, mivel a szerző nevét hiába kerestem a költők között. Néhány évvel ezelőtt, amikor olvasni kezdtem verseit, egy verssorból – „Hol vagy szép múzsám, festészet múzsája?” –, egyértelművé vált számomra, hogy a költő valójában festő volt. Felismerésem kíváncsi kutatás követte, melynek során rokonomról sok izgalmas és érdekes dolgot tudtam meg.

​Mezei József: Önarckép, 1851. Olaj-vászon, 64 x 48,5 cm. Ltsz: 68. 8 T. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Mezei a Szabolcs megyei Kislétán született 1823-ban. Mérnöknek tanult, majd festőművésszé lett. A mérnök, festőművész, költő, fotográfus Mezei József neve elsősorban a Petőfi Sándorhoz fűződő barátsága, a róla készített arcképe, illetve br. Orbán Balázzsal végzett fényképészeti tevékenysége révén vált ismertté.Mezey József: Petőfi Sándor, 1846. Olaj, vászon, 10,1 x 13,2 cm. Ltsz: 351. Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, Budapest. A festmény a Petőfi Irodalmi Múzeum állandó kiállításán látható.
A portré készítésére a művész így emlékszik vissza: „1846-ban, mint fiatal mérnök dolgozgattam Szatmáron Daróczy Bálintnál. (...) Petőfit Riskó Ignác hozta el hozzánk. Míg ő barátságosan beszélgetett velem, én áhítattal néztem rá. Megismerkedésünk után nemsokára Riskó szólított meg, hogy festeném le Petőfit. Petőfi eljött, s én lefestettem.”
 A költő több személyes ismerőse ezt a képet tartotta a leghitelesebb Petőfi-ábrázolásnak. „Petőfi eredeti arcképét vásárolta meg e napokban a nemzeti múzeum igazgatósága. Ez arcképet 1846-ban készíté Mezey József, most világtalan festőnk, kinek a kicsinyalakú, olajba festett kép egészen mostanig birtokában volt” – írja a Fővárosi Lapok, 1880. ápr.6-án.

Mezei József 1848 őszén beállt honvédnek. Az erdélyi hadjáratban tüzértisztként harcolt Bem tábornok seregében, húsz ütközetben vett részt. Visszaemlékezések a szabadságharcra című írása 1880-ban, a Vasárnapi Újságban folytatásokban jelent meg.

Tehetsége a szabadságharc utáni években teljesedett ki igazán, mérnöki pályáját végleg felhagyva, kizárólag festészettel foglalkozott. Mozgalmas életének állomásai: Nagybánya, Pest, Munkács, végül pedig Budafok. A Képzőművészeti Társulat pesti kiállításain együtt szerepelt kora nagy művészeivel.

Életművének legjelentősebb részét egyházművészeti alkotásai képezik. A Szabolcs-Szatmár megyei és kárpátaljai templomok számára 80 oltárképet készített. Ő festette, többek között, a nagybányai plébániatemplom oltárképeit, a máramarosszigeti templom főoltárképét. Számos arcképet, s csend- és életképeket is készített.

A gyengén jövedelmező festészet mellett, több művész kortársához hasonlóan, kitanulta az akkor divatos fényképészet mesterségét. Az 1850-es évekből valók azon fényképei, melyeket sikerült megtalálnom.
Mezei József: K. Papp Miklós újságíró, történész ifjúkori portréja, 1850 -1860 k. Albuminpapír, 12,5 x 15,5 cm. Levéltári jelzete: HU MNL OL P 2269 – 2. – No 1. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest. A fényképen található szárazbélyegző arra enged következtetni, hogy Mezei állandó fényképészeti tevékenységet folytatott.

Mezei József: Ráczek testvérek, 1855. Színezett fénykép, 10 x 13,5 cm. Ltsz: 442/1962. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, Budapest.
Ráczek Sophie, Victor, Friedrich. A három csodagyerek mint utazó hegedűművész járta a világot. Sophie hegedűtanárnő volt a kolozsvári Zenekonzervatóriumban.

Mezei József: Bellegard, 1855. Színezett fénykép, 10 x 13,5 cm. Ltsz: 1652/1952. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, Budapest.

Mezei József: Ismeretlen család, 1855. Színezett fénykép, 12,8 x 16 cm. Ltsz: 645/1960. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, Budapest

Mezei József: Lendvay Márton (?). Színezett sópapír, valószínűleg talbotípia, a papír mérete 6,9 x 8 cm. Péchy László tulajdona, Budapest

Mezei József: Pataki Dániel belső-Szolnok vármegye alispán fiainak csoportképe, 1855. Sópapír (talbotípia?) 13,2 x 15,7 cm. Ltsz: 6426/185. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye, Budapest

Mezei József: ifj Pataki Dániel, 1854. Sópapír (talbotípia) 14,4 x 18,2 cm. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye, Budapest.  

A fényképek technikameghatározását Flesch Bálint archaista, konzerváló fotográfus végezte.

Mezei József a műtermi fényképezés mellett, szabadtéri felvételek készítésével is foglalkozott. Ezt bizonyítja a Nagybánya főteréről készített felvétele. A nagybányai piacon készített fényképeiről még 1908-ban is írtak a lapok. „Mezey Józsefnek a piacon felvett fényképeiből ma is láthatjuk, de sok ember még emlékezhetik is reá, hogy a minoriták konventje előtt széles kőlépcső húzódott végig.”

Mezei József: Nagybánya főteréről készült felvételek, 1860-as évek eleje. A négy összeillesztett fénykép Nagybánya főterének déli és nyugati oldalának egy részét ábrázolja. A fénykép forrása Suba Zoltán hagyatékából származó papírkép reprodukció.​

Külön említést érdemel az Orbán Balázzsal végzett fényképészeti tevékenysége. Orbán Balázs meghívására Mezei elvállalta, hogy elkíséri őt a székelyek lakta vidékeken tett utazásában, s az arról készülő ismeretterjesztő könyvéhez a szükséges képek fényképezésében és rajzolásában segítségére lesz.

Ezt annak ellenére tette, hogy látása ekkor már rohamosan romlott, s mint írják „a meghívást leginkább azért fogadta el, hogy az orvosok tanácsa szerint is, a torjai kénes barlang és bodoki ásványos szemvizet használhassa szemei gyógyítására.” (Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye monográphiája. II. kötet. Ungvár, 1881. Beregmegyei írók és művészek. 148-150. o.) „Mezei ekkor már jelentős szakmai múlttal, széles körű ismeretekkel, az Orbánéhoz közel álló szellemiséggel rendelkezett, ami közel hozta egymáshoz ezt a két, jó értelemben megszállottnak mondható egyéniséget” – írja róla Fényképészek és műtermek Erdélyben 1839-
1916 című kötetében Miklósi-Sikes Csaba.

Első alkalommal 1862-ben járták be a Székelyföldet, és dolgoztak együtt, tájékoztat az Erdélyi Posta 1863. novemberi száma: „Báró Orbán Balázs a Székelyföld nevezetességeit leírni szándékozván, a múlt nyáron jeles festészünk és fényképészünk, Mezei József által a nevezetesebb pontokat levétette.” Súlyosbodó szembetegsége ellenére, a következő évben is folytatta az Orbánnal elkezdett munkát. 1863 októberében, a Kolozsvári Közlöny már arról tudósított, hogy „br. Orbán Balázs körútját a Székelyföldön bevégzé, melynek célja volt, hogy magával vitt festész és fényképész Mezey József által azon fontosabb helyiségeket illusztráltassa képekkel, melyeket útleírása szövegében leírt.” Elvégzett munkájukról 1864 áprilisában az Erdélyi Múzeum Egylet történeti szakosztályi ülésén számoltak be. „Báró Orbán Balázs Mezey József festőművésszel, a székely földön mintegy 100 régi várat, templomot, tájképet és népviseleti csoportozatot fényképeztek le. A nemes báró e képeket közelebb az erdélyi múzeum-egylet történeti szakosztályi ülésén bemutatá, azon terjedelmes munkájával együtt, melyhez ez érdekes képek szánva vannak.”

Ugyanerről a történetről a Vasárnapi Ujságban is olvasunk: „B. Orbán Balázs pedig székelyföldi utazása leírásából, névszerint a „Gyilkos-tó” (Gyergyóban), a galambfalvi és kadácsi vár érdekes leírását olvasta, egyszersmind több mint 100 photográphiai tájképet mutatva be, melyeket a szemevilágát már-már elvesztő Mezey Józseffel együtt vett le.”

Erdélyi Lajos fotóművész, Orbán Balázs-kutató szerint: „A vásári díszletek előterében megörökített férfiakat és nőket ábrázoló Mezei-fotók egy hivatásos fényképész technikai szempontból jó, minőségileg gyatra alkotásai. Ezeket nem is készíthette az amatőr fényképész, a primitív felszereléssel vándorló Orbán.” Az ő fotói technikailag valóban gyengébbek, viszont a szerző kivétel nélkül természetes környezetben vette fel őket – jegyzi meg Erdélyi.

Mezei a Székelyföld leírása első három kötete számára fényképezett, szembetegsége gátolta meg, hogy a továbbiakban Orbán Balázzsal dolgozzon.„Mezei József kedves barátom és munkatársamnak szeretettel Orbán Balázs.” A Székelyföld leírása I. kötetének előlapján lévő Orbán Balázs ajánlás. A könyv Péchy László (Mezei József sógornőjének dédunokája) tulajdonában van.

Mire az Orbán Balázzsal közösen vállalt munka végeztével, 1863. október közepén visszatért Nagybányára, már vezetőre lett szüksége. Szembetegsége válságossá vált, saját bevallása szerint többé már se írni, se olvasni, se festeni nem tudott. A legjobb pesti és bécsi orvosok sem tudtak segíteni rajta, 1864-ben gyakorlatilag megvakult.

Szemének folytonos gyengülésével új korszak nyílik meg előtte, az írásban keres vigaszt, a költészettel kezd foglalkozni. 1869-ben költeményei kiadásának előjegyzési felhívására 2400 előfizető jelentkezett, így kötete 1870-ben három kiadást ért meg. A sokat szenvedett művész 1882. szeptember 8-án, Pesten hunyt el. Mindössze 59 éves volt.Országh Antal Mezei Józsefről készített porcelánképe. In: Huszt vára. Írta és rajzolta Országh Antal Budán, 1872-75. Jelzete: quat hung-4157_0029_fol_333r. Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Budapest.
Országh Antal Huszt vára és vele Máramaros megye története című, több kilós, bőrkötéses, kéziratos könyvében lévő tablón 12 személyiség porcelánképe látható, ezek egyike, melyet Mezei(y) Józseről készített. 
„Országh Antal Huszt című munkájában több porcelánfotónak látszó kép van. Ezek lehetnek tényleges beégetett porcelánfényképek is. De mivel Országh többféle kollódium-kép áthelyezési módszert kísérletezett ki, egyet 1865-ben Párizsban szabadalmaztatott is, van rá esély, hogy ezek ilyen módon készülhettek. A kérdés eldöntése műszeres (XRF) vizsgálatot igényelne” - írta róla Flesch Bálint.