Időutazás a kolozsvári futball hőskorába Szathmári Elek válogatott kapus lenyűgöző fotóhagyatékával
A két világháború közötti időszak ritka fotókincse került elő a szekrény mélyéről, az egykori megbecsült erdélyi kapus évtizedeken át gondosan őrzött albumait az unokák tárták a nyilvánosság elé.
Kolozsváron 2019-ben különleges fotókiállítást láthattak az érdeklődők a két vaskos fényképalbum anyagából, amelyet Szathmári Elek (1903–1973) erdélyi futballkapus leszármazottai a Nemzeti Sport napilap Hátsó füves sorozatában előzőleg a nagyközönséggel is megismertettek. Szinte a véletlennek köszönhető, hogy a korszak sportfotóanyagának páratlan és pótolhatatlan szelete egyáltalán előkerült a családi gyűjteményből; a tulajdonosok a budapesti sportnapilap egyik illusztrációjára felfigyelve jelentkeztek, és örömmel tisztázták, hogy az addig be nem azonosított erdélyi futballistát ábrázoló alak nem más, mint régen elhunyt nagyapjuk.
Kiderült, a Kolozsvári Atlétikai Club (KAC) egykori megbecsült tagjának félretett kincsei között néhány különleges kupa, érem és díszpohár mellett számos csodálatos fénykép is lapul – a civilben optikusként dolgozó, négyszeres román válogatott kapus, játékvezető és sportvezető családi és sportéletének időutazással felérő lenyomatai. A képeken megelevenedik az ezerkilencszázhúszas, -harmincas évek kolozsvári sportélete, érzékletes betekintést nyerünk egy erdélyi magyar család mindennapjaiba és a nagyváros korabeli viszonyaiba.
„A szüleim eleinte hallani sem akartak a futballról. Ma a leghűségesebb drukkerem az apám. Minden meccsemen kinn van. Sőt már szakszerű tanácsokat is ad. Édesanyám csak egyszer jött ki – akkor is megrúgtak. Írják meg, kérem, hogy főnöknőmnek, aki a nagynéném, nagy érdemei vannak abban, hogy elértem a háromszázadik meccshez, ő engedett el mindig a tréningre. És Kiss bácsiról, a szertárosunkról, a »futballapómról« sem szabad most megfeledkeznem” – idézte Szathmári Elek sajátos bemutatkozását az Ellenzék című napilap 1930. szeptember 28-án.
Az említett lapszám így írt a közelgő jubileumról: „Vasárnap délután dübörgő taps csattan fel a futballpálya körül. Szatyi (bocsánat, de mindenki ezen a néven szereti Szathmári Eleket) beáll a kapujába. Egy kicsit ki lesz pirulva a nyurga kapus arca, amíg néhányat rúgnak kapura. Aztán középre vonulnak. Elnök, csokor, beszéd, csapatok dörgő hip-hip-hurrás éljenje. Szatyinak talán egy boldog könnycsepp is a szemszögletébe surran és – megkezdődik a meccs. Amelyen Szatyi háromszázadszor áll a KAC hálója elé.”
A kolozsvári kerületi labdarúgó-bajnokság 1933-as győztese, a Kolozsvári Atlétikai Club. A KAC a CFR, a KMSC, a Haggibor és a Fellegvár csapatát előzte meg a táblázaton. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)
A Szathmári család Kacán 1914. augusztus 14-én, két héttel az első világháború kitörése után. Szemközt, puskával a vállán a későbbi hírneves kapus, az akkor tizenegy éves Elek. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)
Pillanatkép kolozsvári edzés előtt a sétatéri pályán 1933. március 12-én. A háttérben lévő faszerkezetes tribünt 1911 szeptemberében adták át, a mintát a Ferencváros nem sokkal korábban felhúzott stadionjának lelátója szolgáltatta. Érdekesség, hogy az ötvenes évek végén, az Universitatea épülő betonstadionja miatt elbontott régi nézőteret darabjaiban átszállították Aranyosgyéresre, és – a díszítésektől némiképp megfosztva – újra összerakták. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)
KAC-díszest 1933. február 5-én – az asztalfőn jobbra Szathmári Elek. Érdemes elveszni a részletekben, megfigyelni a korabeli öltözékeket, a vidám este tartozékait; borosüveget, üvegpoharat, cigarettát, a háttérben látható dekorációt, a falra akasztott klubzászlókat, a dicső pillanatokat megörökítő sportfotókat. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)
Az Erdélyi Lapok 1933. május 24-i számában jelentette Kolozsvárról: „A vasárnapi CFR feletti döntetlenje után a kolozsvári labdarugóbajnokságot a KAC nyerte.” A frissen bajnokká avatott csapat a CFR elleni mérkőzés (0:0) után összeállt egy közös képre leghűségesebb szurkolóival. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)
A KAC és a városi zsidóság csapataként működő Haggibor botrányba fulladt mérkőzése 1921 augusztusában (Szathmári Elek a fénykép hátuljára feljegyzett, kézzel írt magyarázata szerint a Haggibor a második félidőben levonult a pályáról). Sporttörténeti adatok szerint a Haggibor nyerte meg a trianoni döntés után, immár román fennhatósággal szervezett kolozsvári kerületi bajnokság első kiírását 1921-ben, a korabeli lapokat böngészve azonban kitűnik, a győzelmet utóbb elvették a csapattól. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)
Szathmári Elek véd a KAC–Hungária (1:6) mérkőzésen 1931. június 17-én. A jeles kolozsvári sporteseményről a Nemzeti Sport is beszámolt, részletes jelentéssel szolgálva már az előkészületekről is: „A Hungária csapata és kísérői már tegnap ideérkeztek Aradról. Az állomáson hatalmas, több mint ezerfőnyi közönség várta a kék-fehéreket s olyan ünneplést rögtönöztek, amilyenben nagyon régen nem részesült már futballcsapat Kolozsvárott. Elsőnek Somodi István dr., a KAC ügyvezető elnöke üdvözölte a vendégeket, majd a kolozsvári Hungária-drukkerek és a kolozsvári hölgyek részéről hangzott el üdvözlés. A hölgyek az üdvözlés során minden játékosnak és minden vezetőnek egy-egy gyönyörű csokrot nyújtottak át. A Hungáristák a mai napot a város megtekintésével töltötték el, este pedig testületileg moziban voltak.” (Fotó: Fotofilm/Szathmári Elek hagyatéka)
Szathmári Elek a kolozsvári kapuban 1922. július 13-án, a Kolozsvár–Csernovic (6:0) városi válogatott mérkőzésen. Másnap az Ellenzék napilap így értékelte a mérkőzést: „Nagyszámú és előkelő közönség gyűlt össze tegnap a sporttelepen, hogy tanúja legyen az előttünk eddig ismeretlen képességű csernovitzi válogatott csapat bemutatkozásának. Akik sokat vártak a csapattól, azok alaposan csalódtak. A tegnapi mérkőzés bebizonyította, hogy úgy a regát, mint Bukovina sportja messze alul áll az erdélyi városok sportjánál.” (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)
Kolozsvári szurkolólányok 1923 szeptemberében, feltehetőleg a CFR pályaavatóján. A háttérben csíkos futballmezben talán Szathmári Elek látható. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)
Idilli pillanat Kolozsvár két világháború közötti hétköznapjaiból: Szathmári Elek és kedvese a sétatéri tavon 1930. július 4-én. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)
Tömött kolozsvári lelátó 1933. június 11-én a Ferencváros–Románia (4:0) mérkőzésen. „Mérkőzés után a Ferencváros csapatát melegen ünnepelték, a játékosokat felemelték és összevissza csókolgatták” – írta a Nemzeti Sport. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)
A pálya használhatatlansága miatt bajnoki helyett barátságos mérkőzést játszott egymással 1922. május 2-án a Marosvásárhelyi TK és a KAC – győzött a kolozsvári csapat. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)
Károly király személyesen tekintette meg a Románia–Bulgária (5:2) válogatott mérkőzést Bukarestben 1931. május 10-én. A részletet a 12 ezer néző előtt rendezett találkozóról beszámoló Ellenzék napilap is kiemelte tudósításában: „A nagyszerű diadal kivívását nagyban elősegítette az a körülmény is, hogy a mérkőzésen Károly király Őfelsége is megjelent a katonai és politikai élet kiválóságainak kíséretében.” (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)
Nyári emlék: a Szathmári gyerekek, Ildikó és Elek Margittán 1942. szeptember 29-én. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)
Baráti társasággal Félixfürdőn 1932 nyarán, balra Szathmári Elek tartja karjában kedvesét. Feltűnnek a korabeli strandélet kellékei, a férfi viseletként is szolgáló úszódresszek, egy régimódi vízilabda és egy elegáns napernyő is. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)