Időutazás a kolozsvári futball hőskorába Szathmári Elek válogatott kapus lenyűgöző fotóhagyatékával


-A A+

A két világháború közötti időszak ritka fotókincse került elő a szekrény mélyéről, az egykori megbecsült erdélyi kapus évtizedeken át gondosan őrzött albumait az unokák tárták a nyilvánosság elé.

A cikk a Maszol és az Erdélyi Audiovizuális Archívum Időutazó című közös sorozatának része. Az Erdélyi Audiovizuális Archívum célja az erdélyi és Erdélyhez kapcsolódó audiovizuális örökség megőrzése, az archív felvételek, amatőr fotók és filmek szakszerű gondozása. Megmentendő, megőrzendő archív képekről (fotó, film, videó) itt lehet értesíteni az archívum munkatársait, a már digitalizált fényképek online adatbázisa pedig a rekollekt.ro oldalon érhető el.

Kolozsváron 2019-ben különleges fotókiállítást láthattak az érdeklődők a két vaskos fényképalbum anyagából, amelyet Szathmári Elek (1903–1973) erdélyi futballkapus leszármazottai a Nemzeti Sport napilap Hátsó füves sorozatában előzőleg a nagyközönséggel is megismertettek. Szinte a véletlennek köszönhető, hogy a korszak sportfotóanyagának páratlan és pótolhatatlan szelete egyáltalán előkerült a családi gyűjteményből; a tulajdonosok a budapesti sportnapilap egyik illusztrációjára felfigyelve jelentkeztek, és örömmel tisztázták, hogy az addig be nem azonosított erdélyi futballistát ábrázoló alak nem más, mint régen elhunyt nagyapjuk.

Kiderült, a Kolozsvári Atlétikai Club (KAC) egykori megbecsült tagjának félretett kincsei között néhány különleges kupa, érem és díszpohár mellett számos csodálatos fénykép is lapul – a civilben optikusként dolgozó, négyszeres román válogatott kapus, játékvezető és sportvezető családi és sportéletének időutazással felérő lenyomatai. A képeken megelevenedik az ezerkilencszázhúszas, -harmincas évek kolozsvári sportélete, érzékletes betekintést nyerünk egy erdélyi magyar család mindennapjaiba és a nagyváros korabeli viszonyaiba.

„A szüleim eleinte hallani sem akartak a futballról. Ma a leghűségesebb drukkerem az apám. Minden meccsemen kinn van. Sőt már szakszerű tanácsokat is ad. Édesanyám csak egyszer jött ki – akkor is megrúgtak. Írják meg, kérem, hogy főnöknőmnek, aki a nagynéném, nagy érdemei vannak abban, hogy elértem a háromszázadik meccshez, ő engedett el mindig a tréningre. És Kiss bácsiról, a szertárosunkról, a »futballapómról« sem szabad most megfeledkeznem” – idézte Szathmári Elek sajátos bemutatkozását az Ellenzék című napilap 1930. szeptember 28-án.

Az említett lapszám így írt a közelgő jubileumról: „Vasárnap délután dübörgő taps csattan fel a futballpálya körül. Szatyi (bocsánat, de mindenki ezen a néven szereti Szathmári Eleket) beáll a kapujába. Egy kicsit ki lesz pirulva a nyurga kapus arca, amíg néhányat rúgnak kapura. Aztán középre vonulnak. Elnök, csokor, beszéd, csapatok dörgő hip-hip-hurrás éljenje. Szatyinak talán egy boldog könnycsepp is a szemszögletébe surran és – megkezdődik a meccs. Amelyen Szatyi háromszázadszor áll a KAC hálója elé.”

A kolozsvári kerületi labdarúgó-bajnokság 1933-as győztese, a Kolozsvári Atlétikai Club. A KAC a CFR, a KMSC, a Haggibor és a Fellegvár csapatát előzte meg a táblázaton. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)

A Szathmári család Kacán 1914. augusztus 14-én, két héttel az első világháború kitörése után. Szemközt, puskával a vállán a későbbi hírneves kapus, az akkor tizenegy éves Elek. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)

Pillanatkép kolozsvári edzés előtt a sétatéri pályán 1933. március 12-én. A háttérben lévő faszerkezetes tribünt 1911 szeptemberében adták át, a mintát a Ferencváros nem sokkal korábban felhúzott stadionjának lelátója szolgáltatta. Érdekesség, hogy az ötvenes évek végén, az Universitatea épülő betonstadionja miatt elbontott régi nézőteret darabjaiban átszállították Aranyosgyéresre, és – a díszítésektől némiképp megfosztva – újra összerakták. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)

KAC-díszest 1933. február 5-én – az asztalfőn jobbra Szathmári Elek. Érdemes elveszni a részletekben, megfigyelni a korabeli öltözékeket, a vidám este tartozékait; borosüveget, üvegpoharat, cigarettát, a háttérben látható dekorációt, a falra akasztott klubzászlókat, a dicső pillanatokat megörökítő sportfotókat. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)

Az Erdélyi Lapok 1933. május 24-i számában jelentette Kolozsvárról: „A vasárnapi CFR feletti döntetlenje után a kolozsvári labdarugóbajnokságot a KAC nyerte.” A frissen bajnokká avatott csapat a CFR elleni mérkőzés (0:0) után összeállt egy közös képre leghűségesebb szurkolóival. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)

A KAC és a városi zsidóság csapataként működő Haggibor botrányba fulladt mérkőzése 1921 augusztusában (Szathmári Elek a fénykép hátuljára feljegyzett, kézzel írt magyarázata szerint a Haggibor a második félidőben levonult a pályáról). Sporttörténeti adatok szerint a Haggibor nyerte meg a trianoni döntés után, immár román fennhatósággal szervezett kolozsvári kerületi bajnokság első kiírását 1921-ben, a korabeli lapokat böngészve azonban kitűnik, a győzelmet utóbb elvették a csapattól. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)

Szathmári Elek véd a KAC–Hungária (1:6) mérkőzésen 1931. június 17-én. A jeles kolozsvári sporteseményről a Nemzeti Sport is beszámolt, részletes jelentéssel szolgálva már az előkészületekről is: „A Hungária csapata és kísérői már tegnap ideérkeztek Aradról. Az állomáson hatalmas, több mint ezerfőnyi közönség várta a kék-fehéreket s olyan ünneplést rögtönöztek, amilyenben nagyon régen nem részesült már futballcsapat Kolozsvárott. Elsőnek Somodi István dr., a KAC ügyvezető elnöke üdvözölte a vendégeket, majd a kolozsvári Hungária-drukkerek és a kolozsvári hölgyek részéről hangzott el üdvözlés. A hölgyek az üdvözlés során minden játékosnak és minden vezetőnek egy-egy gyönyörű csokrot nyújtottak át. A Hungáristák a mai napot a város megtekintésével töltötték el, este pedig testületileg moziban voltak.” (Fotó: Fotofilm/Szathmári Elek hagyatéka)

Szathmári Elek a kolozsvári kapuban 1922. július 13-án, a Kolozsvár–Csernovic (6:0) városi válogatott mérkőzésen. Másnap az Ellenzék napilap így értékelte a mérkőzést: „Nagyszámú és előkelő közönség gyűlt össze tegnap a sporttelepen, hogy tanúja legyen az előttünk eddig ismeretlen képességű csernovitzi válogatott csapat bemutatkozásának. Akik sokat vártak a csapattól, azok alaposan csalódtak. A tegnapi mérkőzés bebizonyította, hogy úgy a regát, mint Bukovina sportja messze alul áll az erdélyi városok sportjánál.” (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)

Kolozsvári szurkolólányok 1923 szeptemberében, feltehetőleg a CFR pályaavatóján. A háttérben csíkos futballmezben talán Szathmári Elek látható. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)

Idilli pillanat Kolozsvár két világháború közötti hétköznapjaiból: Szathmári Elek és kedvese a sétatéri tavon 1930. július 4-én. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)

Tömött kolozsvári lelátó 1933. június 11-én a Ferencváros–Románia (4:0) mérkőzésen. „Mérkőzés után a Ferencváros csapatát melegen ünnepelték, a játékosokat felemelték és összevissza csókolgatták” – írta a Nemzeti Sport. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)

A pálya használhatatlansága miatt bajnoki helyett barátságos mérkőzést játszott egymással 1922. május 2-án a Marosvásárhelyi TK és a KAC – győzött a kolozsvári csapat. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)

Károly király személyesen tekintette meg a Románia–Bulgária (5:2) válogatott mérkőzést Bukarestben 1931. május 10-én. A részletet a 12 ezer néző előtt rendezett találkozóról beszámoló Ellenzék napilap is kiemelte tudósításában: „A nagyszerű diadal kivívását nagyban elősegítette az a körülmény is, hogy a mérkőzésen Károly király Őfelsége is megjelent a katonai és politikai élet kiválóságainak kíséretében.” (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)

Nyári emlék: a Szathmári gyerekek, Ildikó és Elek Margittán 1942. szeptember 29-én. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)

Baráti társasággal Félixfürdőn 1932 nyarán, balra Szathmári Elek tartja karjában kedvesét. Feltűnnek a korabeli strandélet kellékei, a férfi viseletként is szolgáló úszódresszek, egy régimódi vízilabda és egy elegáns napernyő is. (Fotó: Szathmári Elek hagyatéka)








24H