Sepreget, szemetet szed, hulladékszállító autón dolgozik, naponta az utcán tartózkodik és fertőzésveszélyes feladatokat lát el, mégsem elégedetlenkedik, örül annak, hogy a viszontagságos helyzetben van munkája, pénzkereseti lehetősége.
Most érzékelik, hogy a rájuk leselkedő veszélyt – ami a járvány hatására megsokszorozódott – az emberek a szabályokhoz való viszonyulásukkal próbálják enyhíteni.
„Ezt a hivatást csak szívvel lehet végezni” – magyarázta az idősgondozó, hozzátéve, hogy tudatában volt annak, hogy egy idős személy életének utolsó időszakát próbálja könnyebbé tenni, ezért is nem zaklatta a koronavírus-járvánnyal, ezért nem aludt éjszaka, és ezért leste minden kívánságát.
Igyekeznek ott segíteni, ahol szükség van rájuk, ezért nem riadnak vissza attól sem, ha az ország különböző szegleteiből riasztják őket, és legyen szó tűzoltásról vagy utcafertőtlenítésről, erejüket megfeszítve szolgálják közösségüket.
Beszámolójukból kiderül: a vásárlást eddig mellőző férjek eltévednek a sorok között, az ijedtebbek bab- és húskonzervvel, liszttel, élesztővel, WC-papírral halmozzák el kosaraikat.
Legnagyobb félelmük, hogy koronavírus-fertőzött személlyel kerülnek kapcsolatba, és veszélybe sodorják családtagjaikat.
A gondterheltség és kimerültség ellenére van annyi lélekjelenlétük, hogy klienseiket szórakoztassák, informálják és megnyugtassák, „mert az emberek úgy hiszik, ha naphosszat úton vannak, jobban ismerik a híreket”, ezért adnak a véleményükre, számítanak a taxisok tájékoztatására.