Címke: Székedi Ferenc

Ne hagyjuk, hogy néhány nekünk nem tetsző történés elfödje mindazokat a részleteket, amelyekért érdemes volt cselekvően élni az elmúlt negyedszázadban, és megtorpanások ugyan lehetnek, de visszaút nincs.

Mindig csodáltam azt a derűs életszemléletet, azt a sziporkázó humort, azt az ötletességet és frissességet, ahogyan a parlamentben tökéletes románsággal képes volt azonnal viszontválaszolni. 

Ahogyan az alapító atyák, közöttük Domokos Géza, a Magyar Demokrata Szövetséget létrehozták, annál megfelelőbb keretet negyedszázad után sem lehet találni a romániai magyarság érdekképviseletére. 

Ha az egykori államtitkár és miniszter Kelemen Hunor, vagy a későbbi államtitkár Hegedűs Csilla van ott az UNESCO kormányközi bizottság ülésén, minden bizonnyal sikerrel védte volna meg a javaslatot. 

Hála az alternatív küszöbnek az RMDSZ mindenképpen ott lesz a bukaresti parlamentben. De az lenne az igazi, ha nem kellene igénybe venni, hiszen az öt százalék átlépése jóval nagyobb politikai erőt jelent. 

Akik elolvassák, nemcsak Borbély Lászlóval, de önmaguk életének negyedszázados hátterével is találkozhatnak. A rendszerváltó nemzedék tapasztalataival, amelyeket örökségül hagynak az utánuk jövőknek.

Mindez nem mentette meg a zsidó Sarkadi Eleket a munkaszolgálattól. Mint ahogyan néhány csíkszeredai személyiség és Márton Áron püspök közbenjárása sem. A korabeli magyar hatalom munkaszolgálatra küldte.

Nem a siránkozó kis testvér szerepét kell megjátszani, hanem egy egész ország életében részt vállaló, egyenrangú politikai erő közösségi és közösségre kisugárzó szerepét kell hangsúlyozni. 

Van közöttük még egy lényeges összekötő kapocs: mind a négyen erőteljesen kötődnek a szülőföldjükhöz, s úgy gondolják, hogy annak hagyományos értékei mellé fel kell zárkóztatniuk a tudományos értékeket is.

Kisemberek kis álmaihoz kötődtek. Takarítónő akarok lenni. Szakács akarok lenni. Masszőr akarok lenni. Néhányszor elszaladtam a munka elől, de most úgy érzem, hogy végleg visszatértem és ott is maradok.

A műveltséget hajtóerőként felhasználó közösség csak úgy alakul ki, ha nem a köldökét nézi nap mint nap, ha nem egyetlen központból elhangzó próféciákra hallgat, hanem a világ összetettségére figyel.

Az erdélyi magyar közéletnek olyan részletei bontakoznak ki, amelyek nem szerepelnek a nagypolitikai stratégiákban, nem követelnek maguknak szenzációs címeket az újságokban, de a maguk ember- és lakosközelségében, a mindennapi életben rendkívül fontosak. 

A szebeni jelölt megjelenését közvetlenül az udvarhelyi, majd közvetve a Hargita megyei lista befutó képviselői helyén nem tekintem ejtőernyőzésnek, hanem az egész figyelembevételét a rész helyett.

Az RMDSZ úgy gondolja: növeli. Az MPP úgy gondolja: növeli. Csupán a kivitelezés gyakorlati gépezetébe kerültek bele azok a kis homokszemek. Közösségi érdekek, helyi érdekek, egyéni érdekek súrlódásai.

Hiába merülünk el korábbi társadalmak történetében, ha a diák úgy jön ki az iskolapadból, hogy képtelen akár anyanyelvén egy kérést megfogalmazni, ha fogalma sincs arról, hogyan működnek az ország intézményei.

Az első világháború csíki és gyergyói menekültjeit Hajdúnánásra irányították, az akkor tizenhétezer főnyi város, amely az aszály kártételeivel küzdött, mindent megtett, hogy befogadja a székelyeket.

Meg is kérdeztem az éppen jelen levő katonai attasétól, hogy az Államokban használják-e még a katonaságnál a lovakat. Természetesen, válaszolta, szövetségi temetésen csak lovak húzhatják a gyászkocsit.

A szervezet hírleveléből átvett tudósítást az egyik székelyföldi napilapban öles betűkkel így címezték: Veszélyben Csíksomlyó UNESCO tagsága? Ebből is látszik, hogy némi fogalmi tisztázásra szükség van.

Emberi létünk alapvető jellegzetességeiben roppant hasonlítunk egymásra, és jó, ha számunkra soha nem a bezártság, a félelem, hanem a nyitottság, az érdeklődés, a mások megismerése marad az irányadó. 

Ez a kidobott pénz, Mikházával ellentétben, ahol úgy vezettek el a rómaiakhoz, hogy jövőre talán az is eszükbe jut: Graves, Dürenmatt, Kosztolányi és még sokan mások jártak ugyanezen az úton.