Nincs helyes vagy helytelen beszéd, csupán helyénvaló beszéd létezik, a magyar nyelvből pedig nem egy van, amit őrizni kell, hanem annyi, ahány beszélője létezik.
Úgy láttam, hogy ennek most van itt az ideje, és előbb-utóbb úgyis el kellene mondani.
Ezt a be-nem-tartott-ígéretezést pedig azért is jó lenne már abbahagyni (száz év után ideje is lenne már), mert előbb-utóbb úgy kezdi láttatni a dolgot, hogy nekünk itt semmi más bajunk nincs is.
Szilágyi N. Sándor kolozsvári nyelvészprofesszort egy olyan beszélgetésre kértük fel, amelyben tisztázzuk azokat az „evidenciákat”, amelyeket talán nem is jól, esetleg félreértve használunk.
A díjat a jelentős tudományos munkásságú külhoni magyar tudósoknak ítéli a Magyar Tudományos Akadémia.
Ha azt kérdezték volna: „Akarja-e, hogy ugyanazért a munkáért, amit eddig végzett, ezentúl az eddigi fizetésének kétharmadát kapja?”, a „nem” válaszok aránya várhatóan ugyanúgy 98 százalék fölött lenne.
Van-e élet az autonómia után? címmel jelent meg az a 11 román és magyar szakembert megszólaltató interjúkötet, amelyet a hétvégén mutattak be Kolozsváron, a Koffer könyvesboltban. A közel másfél órás beszélgetésen Benkő Levente újságíró faggatta a szerzőt, Borbély Tamást, az MTI és a Szabadság napilap munkatársát, és az egyik interjúalanyt, Szilágyi N. Sándor nyelvészt.