Dacian Cioloș volt miniszterelnök szerint el kell kerülni a kulturális, és még inkább a gazdasági enklávék kialakulását Romániában.

A politikus azt követően nyilatkozott erről a Pressone.ro portálnak, hogy szombaton a román-magyar viszonyról rendezett, nyilvánosan meg nem hirdetett kolozsvári vitán vett részt. Kijelentette: a román-magyar viszonyról voltak már beszélgetések a romániai közéletben, de ezek mindig csak a problémák megállapításáig jutottak, ahonnan a politikai alkuk vették át a helyüket.

Megjegyezte: elképzelhető, hogy köttettek őszinte alkuk is, de a legtöbbnek a parlamenti többség kialakítása volt a célja. Szerinte az alkupolitika kialakulásáért egyformán felelősek a román pártok, amelyeknek szükségük volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti támogatására, és az RMDSZ.

Cioloș szerint a magyarok közül is sokan elismerik, hogy a kisebbségek védelmét szolgáló törvényi keret Romániában az egyik legkiterjedtebb az Európai Unióban, de ezt vagy alkalmazzák vagy nem. Sajnálatosnak tartotta azonban, hogy nem sikerült túllépni a történelmi vitákon és az identitás kérdésén.

Elismerte, hogy ezek nagyon fontosak, de szerinte ezeket külön kell tárgyalni, és nem együtt azokkal a kérdésekkel, amelyekre közös megoldást kell találni. Úgy vélte: e különválasztás nélkül fennáll a helyben forgás kockázata, és megtörténhet, hogy minden választási ciklusban ugyanazok a témák kerülnek elő.

„Erős partnerség kell Magyarországgal”

A riporter kérdésére a politikus kifejtette: a székelyföldi románokat és magyarokat egyaránt sújtó problémák megoldásával lehet elkerülni, hogy az euroszkepticizmus teret nyerjen a térségben. Ezek között említette az infrastruktúra fejlesztését, a jól fizető munkahelyek teremtését, az oktatáshoz való hozzáférést, a falusi lakosság elszigetelődésének, elszegényedésének a kezelését.

Úgy vélte: ezek a problémák az ország más térségeit is ugyanúgy sújtják, ezért szorgalmazni kellene, hogy a magyar polgármesterek együttműködjenek a román polgármesterekkel a hasonló nehézségek leküzdésében. "Kerüljük el, hogy kulturális, de még inkább a gazdasági, fejlettségi okokból enklávék alakuljanak ki" - jelentette ki. 

Dacian Cioloș úgy vélte: a nemzeti kérdés rendre akkor jön elő, amikor valakinek az a célja, hogy hullámokat verjen a politikában. "Ha egy kis feszültségre van szükség, azonnal előkerül a megfelelő téma, és ez sem a magyar kisebbségnek, sem a mindenkori román kormánynak nem érdeke Magyarországgal fenntartott kapcsolatában. A szomszédos Magyarországgal ugyanis erős partnerségre lenne szükség, nem efféle vitákra" - fogalmazott a politikus.

 A volt kormányfő hozzátette: mindez része pártja programjának, mert úgy gondolják, hogy ezt a kérdést sem elkerülni, sem külön tárgyalni nem lehet. Ezért a kisebbségi kérdést Románia különböző régiói kiegyensúlyozott fejlődésének a kérdésébe szeretnék beágyazni. Úgy vélte: Moldva, Dobrudzsa vagy Dél-Románia sajátos gondjainak ugyanaz a forrása: hiányzik az infrastruktúra, nincsenek befektetések, és ezek a gondok mindenütt a közösségek elszigetelődéséhez vezetnek, legyenek azok románok vagy magyarok. Azt is megjegyezte, hogy az etnikumok közötti kapcsolatok kérdését pragmatikusan, a mindenki számára kedvező közös megoldások megtalálásával szeretnék kezelni.

A Securitátéhoz köthető személyek jegyezték be a PLUS-t

Dacian Cioloș korábbi mezőgazdasági EU-biztos és technokrata kormányfő tavaly decemberben jelentette be a Szabadság Egység és Szolidaritás Pártja (PLUS) bírósági bejegyzését az után, hogy az általa alapított Románia Együtt Mozgalom pártbejegyzési kérelmét különböző alperesek hónapok óta hátráltatták.

Pénteken Marius Oprea történész a nyilvánossághoz fordult jelezvén, hogy a PLUS-t bejegyző személyek a Securitate kommunista politikai rendőrséghez köthetők. A Pressone.ro portál által közölt interjúban Cioloș elmondta: nem tudott arról, hogy pártot bejegyző támogatói egyikének az apja a Securitate őrnagya volt.

A körülménynek azonban nem tulajdonított jelentőséget, mert szerinte az illető nem kíván politizálni. Azt is elismerte, hogy a húsz éve meghalt édesapja a Belügyminisztérium szolgálatában állt, a testvére pedig a belügyi hírszerzés alkalmazottja. Úgy vélte azonban, hogy ezeknek a kötődéseknek nincsen jelentősége a politikai pályafutásában.