Kiknek áll a zászló a közelgő európai parlamenti választásokon? Milyen következményekkel jár a nagyobbik kormánypárt folyamatos lemorzsolódása? Akad-e esélyes kihívója Klaus Johannisnak az elnökválasztáson? Illyés Gergely politológust, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársát kérdeztük.

Az európai parlamenti választások előtt alaposan átalakultak a politikai erőviszonyok, legalábbis a legfrissebb felmérések (például az INSCOP) szerint. A PSD támogatottsága közel 20 százalékponttal csökkent másfél év alatt, de ebből nem a legnagyobb ellenzéki párt, a PNL profitált, hanem az új politikai alakulatok (az USR, a Pro Románia és a PLUS). Mivel magyarázza ezt a jelenséget?

A pártok népszerűségét mérhetik, de egy választási helyzetben teljesen más mechanizmusok működnek – a felmérések nem tudják figyelembe venni a pártok mozgósítási képességét, illetve azt a pártstruktúrát, ami mögöttük áll, egy romániai választáson pedig ezek szerepet játszanak. Ezzel arra utalok, hogy az új és kis pártok népszerűsége nem azt jelenti, hogy egy konkrét választási helyzetben el tudják érni a mért szinteket.

A Szociáldemokrata Párt azért szokott jobban szerepelni a választásokon, mint a felméréseken, mert eléggé stabil a szavazótábora még akkor is, ha látjuk a csökkenést, illetve helyi szervezetei az egész ország területén léteznek – rajtuk kívül csak a PNL rendelkezik ilyennel. A jobb szerepléshez persze az kell, hogy a választási részvétel ne emelkedjen nagyon, mert az akár az új pártoknak, akár a PSD-ellenes pártoknak kedvez, hiszen a PSD-ben nincs növekedési potenciál.

A Szociáldemokrata Párt belső széttöredezettsége, az állandósult botrányok a választások óta rányomják a bélyegüket a kormányzásra, meg a képre, amit magukról sugallnak, de az elmúlt hónapokban történt fontos változást Victor Ponta új pártjának megalakítása jelenti, mert ebbe be tudja integrálni az elégedetlenséget, amely megvan Dragneával szemben a PSD-n belül. Ez az új párt azt az üzenetet tudja közvetíteni, hogy oda lehet menni, amíg nem tudják eltávolítani Dragneát a párt éléről. Azt gondolom, hogy Ponta vissza szeretné „foglalni” a PSD-t a párt hálózata, országos mivolta, lehetőségei miatt, de a Pro Románia párt érezhetően el tud venni a PSD-s szavazókból, és Ponta a baloldal szimpatizánsai számára a legnépszerűbb politikus.

A PSD népszerűsége annak ellenére zuhant, hogy a kormány osztogató politikájának köszönhetően a bér- és az életszínvonal érezhetően emelkedett az elmúlt két évben. Ezek szerint a választók elsődlegesen nem a jólétükhöz kötik a pártpreferenciáikat?

Ha arra kérdeznek rá, hogy milyen irányba megy az ország, akkor – ha nem csal az emlékezetem – a válaszadók hetven százaléka szerint rossz a tendencia. Amit konkrétan tudunk, hogy emelkedett a minimálbér, a közalkalmazotti bérek jelentősen növekedtek, de a másik kérdés, hogy milyen kép él az emberekben.

A PSD stratégiája az volt, hogy egyrészt jelentés mértékű béremelést idézzen elő a közszférában, és ez megtörtént, másrészt a nyugdíjemelésre figyeltek, amelyet úgy időzítettek, hogy 2020-ban legyen a legnagyobb emelkedés. A közszférában dolgozók és a nyugdíjasok nagyon stabil szavazóbázist adnak a pártnak – viszont nem mindenki örvend ezeknek az intézkedéseknek: például a minimálbér-emelés, elsősorban a kisvállalkozók számára, nem igazán népszerű intézkedés, a régiók közötti különbségek miatt is egy-egy gazdaságpolitikai intézkedés más-más hatásokat vált ki.

A közvélemény-kutatások még nem mérték az USR és a PLUS által alkotott pártszövetséget, amely a két párt jelöltjeiből álló közös listát indít az EP-választásokon. Hogyan látod, így jobb eredményeket érnek el májusban, mint külön-külön?

Ez az a kérdés, amire soha nem tudjuk meg a választ. Az USR-ben a kezdeti sikerek után történt egy belső törés, amit egy nagy vita követett Dacian Cioloș személyéről. Sokan azt mondták az USR-ben, hogy nem kell a párt élére engedni őt, hanem egy belső építkezésre van szükség, így lett a párt elnöke Dan Barna. Neki alacsony az ismertsége, és az USR-nek éppen az a legnagyobb problémája, hogy nincs országosan ismert, karizmatikus politikusa.

Az összefogással éppen úgy a közös mozgalom élére állt Cioloș, mintha az USR elnöke volna, így csak olyan megoldást találtak, amellyel mindenki elégedett lehet: neki van saját pártja, az USR vele kapcsolatosan szkeptikus részét is megnyugtatták. Természetes volt az, hogy a két alakulat együtt indul: ha külön-külön indulnak, akkor elsősorban egymásra veszélyesek – az USR-nek van tapasztalata, területi struktúrája, a PLUS-nak pedig Dacian Cioloș-a. Ez az a két erő, akik megpróbálhatnak egy olyan szavazói réteget is behozni az urnákhoz, akik tulajdonképpen új szavazóknak tekinthetők.

A legnagyobb ellenzéki párt, a PNL és az USR-PLUS között meglehetősen nagy a feszültség. Annál is inkább, mert az utóbbi pártszövetség nem zárja ki, hogy önálló jelöltet indít, és nem a liberálisok jelöltjét, a jelenlegi államfőt támogatja az év végi elnökválasztáson. Lehetségesnek látja, hogy Klaus Johannisnak Dacian Cioloș-sal is meg kell majd küzdenie az első választási fordulóban?

Azt hiszem, hogy erre ők maguk sem tudják a választ, azaz maga Cioloș sem döntött erről. Az EP-választások eredményeinek ismeretében lesz eldönthető kérdés ez, mégpedig azért, mert akkor fog látszani, hogy mennyit kap a PNL- és az USR-PLUS-lista. Én elsősorban azonban nem is azt gondolom, hogy Cioloș Johannisra lenne veszélyes, mert ha sikerül nekik megmozgatni egy új szavazói réteget az EP-választásokon, akkor ezt kihasználhatják az elnökválasztás második fordulójában Johannis támogatására. De lehet, hogy már az első fordulóban Johannist támogatják a PSD-ALDE jelöltjével szemben – így azonban fennáll a veszély, hogy az EP-választásokon szerzett új szavazóikat elveszítik.

A legfrissebb felmérések azt is mutatják, hogy Johannisnak gyakorlatilag nincs esélyes kihívója az elnökválasztás első fordulójában. A kormánypártok még azt sem döntötték el, hogy külön jelöltet indítsanak, vagy közös jelöltet támogassanak, miközben az óra a jelenlegi államfő javára ketyeg. Melyik lenne a jobb megoldás a koalíció szempontjából? Egyáltalán akad-e olyan potenciális jelölt a kormányoldalon, aki a második fordulóban le tudná győzni Johannist?

Ha visszanézzük az elnökválasztásokat, akkor ritkán fordult elő az, hogy egy a Szociáldemokrata Párt köréből érkező elnök nyerni tudott volna – legutóbb 2000-ben történt ilyen, de akkor Vadim Tudor volt az ellenfél. Az látszik, hogy egy elnökválasztási győzelemhez nem elég az adott párt szavazóbázisát megszólítani – olyan jelöltre van szükség, aki felül tudja múlni a párt választói támogatottságát. Johannis ilyen volt: a PNL választói táborát jócskán meg tudta haladni, de a PSD oldalán nehezen látszik ma ilyen szereplő. Azt nem tudjuk, hogy hány elnökjelölt lesz, de a második fordulóban ketten lesznek, és ha aközött kell választani, hogy PSD vagy nem-PSD, akkor elég könnyű dolga lesz Johannisnak.

A kormányoldalon tehát olyan jelölt volna racionális, aki nem könnyen azonosítható a PSD-vel, főleg nem azzal a párttal, amelyet Liviu Dragnea vezet. Jelenleg még mindig Călin Popescu-Tăriceanu lenne a leginkább „használható”, mert nem is a PSD-ből jön, viszont használhatná a párt országos hálózatát, és miniszterelnök is volt, a lakosságnak kellemes emlékei kapcsolódnak hozzá, meg is tud vívni egy ilyen jellegű harcot. A feladat az lenne bármelyik kormánypárti jelöl számára, hogy változtassa meg a napirendet, és ne úgy tűnjön fel, mint csupán a Szociáldemokrata Párt jelöltje.

Visszakanyarodva a jelenbe: a PSD-nek nem csak a támogatottsága, hanem a parlamenti ereje is csökken, folyamatosan veszítenek képviselőket, az alsóházban a koalíció már elveszítette a többséget. Folytatódni fog ez a trend? És ha igen, milyen következményekkel?

Visszatérek ahhoz, amiről az elején beszéltünk: Victor Ponta teremtett lehetőséget arra, hogy azok a képviselők, akiknek nem tetszik a mostani PSD-vezetés, átmehessenek egy másik pártba és ezt ne tekintsék árulásnak, végérvényes döntésnek. Azt láttuk, hogy most felgyorsult ez a mozgás, de tapasztaltunk már ellentétes változást is. Az, hogy egy pártnak milyen többsége van a parlamentben, más országokban könnyen eldönthető kérdés, nálunk sajnos nem: itt mindig az látszik, hogy ha nincs is meg matematikailag a többség, akkor valamilyen csoda folytán hirtelen megvilágosodik néhány képviselő és megszavazza azt a néhány nagyon fontos dolgot.

A felsőházban kényelmes többsége van a PSD-ALDE-nek, és itt nem is várható ilyen szintű migráció, tehát ha együttes ülést tart a két ház, akkor ellensúlyozni lehet az alsóházi veszteséget, ugyanakkor az alsóházban a nemzeti kisebbségek képviselői közül jónéhányan a kormánypártokkal azonos álláspontra szoktak helyezkedni, független képviselők közül is vannak, akiket meg lehet győzni. A többséget tehát nem hiszem, hogy elveszítették volna – az más kérdés, hogy sokszor a saját javaslataikat sem tudják megszavazni. A többség akkor lesz veszélyeztetve, ha a PSD-n belül akkorára nő a feszültség, hogy Dragnea tényleg nem tudja már tartani a helyzetét – de hát ez egy éve is így volt már.