A Szövetségi Állandó Tanács pénteken rangsorolja az RMDSZ európai parlamenti listájának befutó helyeiért versenyző politikusokat. Az eredményhirdetés előtt az öt jelöltnek ugyanazt a négy kérdést tettük fel, válaszaikat pedig kérdésenként csoportosítottuk. Összeállításunk végén az olvasóinkat is megkérdezzük, kit szeretnének látni közülük az Európai Parlamentben.

Mit tekint majd legfontosabb feladatainak, ha erdélyi magyar képviselőként bejut az Európai Parlamentbe, és milyen eszközöket tudna társítani ezekhez? 

Hegedüs Csilla: Az erdélyi magyar emberek érdekeit akarom képviselni, az RMDSZ színeiben, együttműködve a Kárpát-medencei magyar képviselettel. Azért fogok dolgozni, hogy jó legyen Erdélyben magyarnak lenni, méltó életet élő közösségként. Ehhez szükségünk van az Unióra: a támogatásokra, de a védelemre is, amit nyújthat. El kell hozni minden lehetséges támogatást Brüsszelből Erdélybe, hogy településeink a továbbiakban is fejlődhessenek. Azért fogok dolgozni, hogy ezek ne csökkenjenek, hanem növekedjenek, s hogy önkormányzataink munkáját segítsem, hiszen az ő sikeres pályázataik révén fejlődik Erdély, csak így tudunk biztos jövőt építeni magunknak és gyermekeinknek. Másrészt, vállalom, hogy tájékoztatom az Uniót a közösségünket érő jogsértésekről,-  legyen szó anyanyelvhasználatról, visszaállamosításról, szimbólumhasználatról, vagy a közösségi vezetőink meghurcolásáról - és azért fogok fellépni, hogy megszülessen a jogaink védelmét szolgáló európai törvény. Partnereket fogok keresni az Európai Parlamentben és a Bizottságban. Célom, hogy minden számunkra fontos európai biztos az 5 év alatt látogasson el Erdélybe, ismerje meg a közösséget, találkozzon a helyi és országos döntéshozókkal. Folyamatosan kapcsolatban fogok állni az erdélyi magyar vezetőkkel, hogy  tájékozódhassak azokról az ügyekről, amelyek megoldására brüsszeli közbenjárás szükséges. És jelen leszek a szervezet életében, továbbra is szoros kapcsolatban maradok az önkormányzati vezetőinkkel, megyei és helyi szervezeteinkkel. Újra kell fogalmazni az EP-képviseletnek a MIÉRT-tel való együttműködését is, olyan gazdasági és szociálpolitikai támogatásokra van szükség, olyan stratégiára, amely megteremti az itthon maradás feltételeit a fiatalok számára, ezekért is lobbiznunk kell.

Oltean Csongor: Számomra a legfontosabb feladat, hogy a kulturális bizottság munkájában vegyek részt, hiszen ebben a bizottságban foglalkoznak oktatási és ifjúsági kérdésekkel. Ezen túl minden olyan lehetőséget meg kell ragadni, ahol a fiatalok hangját tudjuk érvényesíteni, az ő gondjaikra találunk megoldásokat. Konkrét eszközként a legfontosabbak ehhez a személyes kapcsolatok - az Európai Parlament ilyen szempontból jó lehetőséget ad arra, hogy megtalálja a képviselőm azokat a partnereket, akik segíthetnek, legyen szó akár kisebbségi, akár ifjúsági ügyekről.

Sógor Csaba: Legfontosabb feladatunk továbbra is az, hogy minden lehetséges eszközzel napirenden tartsuk a nemzeti kisebbségek ügyét az Európai Unióban, ahogyan tettük ezt az elmúlt évek során. A célunk nem változott: egy egységes kisebbségvédelmi keretszabályozást szeretnénk. Ebben a munkában alapozni tudunk a már elért eredményekre, azokra a parlamenti jelentésekre, amelyeket kidolgoztunk, majd elfogadtattunk, és amelyek kimondják, hogy az EU-nak fel kell lépnie a nemzeti kisebbségek védelmében. Az, hogy az EP jóváhagyta ezeket a jelentéseket, annak bizonyítéka, hogy vannak partnereink és ma már velünk együtt egyre többen mondják, hogy szükség van egy egységes kisebbségvédelmi keretszabályozásra. Természetesen eszközként ott van a Minority Safepack civil kezdeményezés is, amely a polgárok egyértelmű akaratát mutatja fel ebben a kérdésben

Vincze Loránt: Gondolom, senki előtt nem titok, hogy legfontosabb feladatomnak a Minority SafePack európai kisebbségvédelmi kezdeményezés sikerre vitelét, vagyis az uniós kisebbségvédelmi kerettörvény megalkotását tekintem. A kezdetektől egyengetem a kezdeményezés útját, és a mostani helyzetet megfelelőnek érzem arra, hogy elérjük célunkat, tulajdonképpen ezért is jelentkeztem a feladatra. Civil szervezetből, mint a FUEN, közvetlenül sokat már nem tehetünk az eredményesség érdekében, a továbbiakban a kezdeményezés sorsa az EU-s intézményekben dől el. Számunkra, erdélyi magyarok számára az uniós garanciák és jogok kiharcolása nem csak szimbolikus jelentőséggel bír, hanem a hosszú távú építkezés alapja. A Minority SafePacknek a kisebbségi nyelvek és kultúrák védelme mellett célja az is, hogy a regionális támogatásoknál vegyék figyelembe a kisebbségi közösségek szerepét, és legyen célkitűzés ennek támogatása. Nemcsak azt akarjuk elérni, hogy senki ne viselkedhessen úgy velünk, mintha nem lennénk itthon szülőföldünkön, de azt is, hogy az Unió a kisebbségi közösségek jólétének megteremtéséhez is tevőlegesen hozzájáruljon.

A mi érdekünk az, hogy egy olyan támogatói kör alakuljon ki az Európai Unióban, amely az európai identitásra alapozva az őshonos kisebbségek támogatását tartja fontosnak. Közösségi céljainkkal szerencsére nem vagyunk magunkra Európában. Egyre több szövetségesünk van: az Európai Néppárttal a hátunk mögött, egységes magyar képviselettel és a többi európai kisebbség képviselőinek támogatásával hiszem, hogy jó esélyeink vannak az őshonos kisebbségek helyzetének európai szintű rendezésére.

Azonban ahhoz, hogy sikerrel járjunk, a többség meggyőzésére van szükség. Ehhez pedig ki kell mozdulni az Európai Parlament falai közül, állandó kapcsolatban kell lenni az Európai Bizottsággal, lobbizni kell az uniós állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsnál, és járni kell a tagállamok fővárosait. Arra is szükség lesz, hogy a pártcsaládokon átnyúló szövetségeket kössünk. Eddigi munkám és az évek alatt kiépített kapcsolataim révén úgy gondolom jó kapcsolatokkal és széles eszköztárral rendelkezem ezen a területen.

Bár a Minority SafePack témája abszolút központi eleme tevékenységemnek, nyilvánvaló, hogy EP-képviselőként nem ezt tekintem egyetlen feladatomnak. Én azt is gondolom, hogy mivel csupán két képviselőnk van, nagy luxus, hogy egy erdélyi képviselő csupán egyetlen szakpolitikával foglalkozzon, bármilyen fontos legyen is az. Én abban látom a feladatomat, hogy a kisebbségpolitika mellett, általános rálátásom legyen az uniós szakpolitikákra és megtaláljam azokat a témákat, amelyek azonnali beavatkozást igényelnek, mert fontosak az erdélyi magyar közösség számára a gazdaságban, mezőgazdaságban, regionális politikában, de szállításban, külkereskedelemben, vállalkozásfejlesztésben vagy környezetvédelemben is.

Winkler Gyula: Vízválasztó a 2019-es európai parlamenti választás, mert meg fogja határozni Európa jövőbeli irányát, hiszen átalakulóban van az egész Európai Unió. Egy dolog viszont nem fog változni, hogy erdélyi magyar EP-képviselőként legfontosabb feladatom Erdély fejlődéséért dolgozni, megtenni mindent azért, hogy közösségünk tovább gyarapodjon európai uniós forrásokat felhasználva. Feladatomnak tekintem azt is, hogy folytassuk küzdelmünket az Európai Unió intézményeiben európai kisebbségvédelmi rendszer megalkotása érdekében, felhasználva azt az erőteljes legitimációt, amelyet az MSPI több mint 1,3 millió támogató aláírása nyújt. Erdélyi magyarként kiemelten fontos a Kárpát-medencei magyar képviselet megerősítése Európában, a hatékony nemzeti érdekképviseleti munka. Ezek a célok, a feladatok, a megvalósításhoz politikai befolyással kell rendelkeznünk az Európai Parlamentben, hiszen olyan közegben dolgozunk, ahol 28 tagállamból származó politikusokkal kell együttműködni. Kitartó, szívós munkával, következetes fellépéssel lehet a politikai hitelességet elérni, ami mellé társítani kell egy nagyon komoly szakmai teljesítményt. Szükség van tapasztalatra és szaktudásra, hogy az európai döntéshozók körében ismertséget és elismertséget szerezzen az EP-képviselő. Mindehhez nyilván nem elég az egyéni törekvés, ehhez összehangolt csapatmunka kell. Én az RMDSZ csapatának vagyok a tagja, eredményeink összefogással születtek, a jövőben is az együttműködés lesz a siker kulcsa.

Az EP plénumában két percet kap meggyőzni képviselőtársait arról, hogy szükség van az őshonos európai nemzeti kisebbségek uniós szintű védelmére (kisebbségvédelmi keretszabályozásra). Mit mondana a kétperces felszólalásában?

Hegedüs Csilla: Amikor Brüsszel utcáin járva körülnézünk, mindenhol kétnyelvű feliratokat látunk. Sok tagállamban tisztelik, megbecsülik az őshonos nemzeti kisebbségeket, autonóm módon döntenek a saját maguk ügyeiben. Erdélyben, ahonnan én jövök, amely Európa egyik legszebb régiója, nem így van, pedig ott él Európa legnagyobb őshonos nemzeti kisebbsége: 1,2 millió erdélyi magyar.  Románia nem tartja tiszteletben a jogainkat, és a múlt héten büntetett meg egy polgármestert azért, mert a községháza feliratot kitette az önkormányzat épületére. De a nemzeti szimbólumaink használata miatt is sokszor 20.000 eurós büntetés jár. Összeállítottuk a jogtiprások listáját is, amit ezennel átnyújtok Önnek. Nem másodrendű, hanem egyenrangú polgárai vagyunk Európának, és elvárjuk, hogy az EU intézményei védjenek meg bennünket. Az őshonos kisebbségek jogainak védelmét nem lehet a tagállamok jóindulatára bízni! Az európai kisebbségvédelmi törvényért kezdeményezett MSPI-t a Kárpát-medencei magyar közösségek összefogása mellett további 8 tagállamban támogatták erőteljesen, amellett, hogy 1,3 millió támogató aláírást sikerült Európa-szerte összegyűjteni. Ez erős legitimációt jelent, az őshonos kisebbségek elvárják jogaik uniós szintű védelmét, mert nem veszélyforrásai, hanem erős, értékteremtő közösségei vagyunk Európának. Arra kérem önt, hogy az Európai Parlament kezelje prioritásként az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak szavatolását,  hogy ez a törvény mielőbb létrejöjjön! Állítsuk meg közösen a kettős mércét, legyenek az őshonos kisebbségek egyenrangú polgárai Európának!

Oltean Csongor: Az MSPI-nak köszönhetően az elmúlt két-három évben az aláírásgyűjtés során bebizonyosodott, hogy a fiatalok sem másodrangú polgárai akarnak lenni Romániának és az EU-nak, fontos számukra a magyar identitásuk. Nekónk azon kell dolgoznunk, hogy minden európai állampolgár jól érezze magát ott, ahol született, ahol az ősei éltek. Nem lehet a migrációs kérdést úgy előnybe helyezni, hogy ne csak a kontinensen kívülről érkezőkkel foglalkozzunk, az őshonos kissebségeknek is érezniük kell, hogy nincsenek hátrányban a többségi társadalommal szemben, saját kultúrájukat szabadon ápolhatják.

Sógor Csaba: Leggyakrabban mindössze csak egy percet kapunk, ez idő alatt kell összefoglalnunk a legfontosabb üzenetünket, azt pedig olyan fogalmi keretbe kell helyezni, amelyet az európai politikusok és a közvélemény is megért. Ilyenkor azt mondom el, hogy az EU-n belül a nemzeti kisebbségek a mai napig diszkriminációt szenvednek az élet számos területén. Bár az Európai Unió alapszerződései rögzítik a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartását, mint alapvető értéket, illetve követelményként támasztják ezt a csatlakozni kívánó tagországok számára, nem létezik egy közös keret amin keresztül nyomon lehetne követni ezeknek a jogoknak a betartását a tagállamokban. A tagállamok különbözőképpen szabályozzák a nemzeti kisebbségek kérdését, van, ahol autonómiát biztosítanak számukra, máshol pedig még a létüket is tagadják. Ezért ez egy aszimmetrikus helyzet, amelynek megoldásában az EU-nak is szerepet kell vállalnia. Lehet, hogy léteznek a tagállamok jogrendjében olyan törvények, amelyek kizárják a diszkriminációt vagy éppen segítik a nemzeti kisebbségeket identitásuk megőrzésében, de a tapasztalat azt mutatja, hogy sok esetben ezeket a törvényeket nem tartják be, nem alkalmazzák, sőt megsértésüket semmilyen szankcióval nem büntetik. Ilyen ország Románia is, ezt számtalan példával alá lehet támasztani: a gyakorlatban nem érvényesül az anyanyelvhasználat joga a közigazgatásban, az anyanyelven való oktatás joga, vagy éppen a nemzeti kisebbségek szimbólum-használatának joga. Ilyen körülmények között a polgárok Európája - amelynek elérése az elmúlt évtizedekben az egyik vezérlő elve volt az EU-nak - az csak akkor válhat valósággá, ha az minden uniós polgárra, így a nemzeti kisebbségekre is érvényes lesz. 

Vincze Loránt:  Az őshonos kisebbségek évszázadok óta élnek szülőföldjükön, alkotórészei Európa kulturális identitásának. Számukra nem választás kérdése volt, hogy ma egy olyan államban élnek, amelyben a többség egy másik nyelvet beszél és másik kultúrához tartozik. Több mint 50 millió ember Európában azt szeretné, hogy szülőföldjén élhessen, megőrizze és fejlessze sajátos kulturális örökségét, nyelvét, hagyományait, szokásait. Anyanyelvét szeretné használni az élet minden területén, beleértve az iskolákat is.

A tagállamok különböző megoldásokat és jogi standardokat alakítottak ki a kisebbségvédelem területén. De még ma is vannak olyan tagállamok, amelyek nem ismerik el az őshonos kisebbségek létét, miközben mások bizonyos vagy éppen széles körű jogokat biztosítanak. Úgy vélem az európai kisebbségek helyzete nem tekinthető kizárólag a tagállamok belügyének.

Az őshonos kisebbségek azt szeretnénk, hogy az EU alakítson ki kisebbségi keretszabályozást, amely eszközökkel és intézkedésekkel támogatja az őshonos kisebbségek kultúrájának és nyelvének megőrzését és bővítését. Európában 1 128 385 polgár támogatta a Minority SafePack kisebbségi kezdeményezést, amely azt kéri az EU-tól, hogy javítsa a nemzeti és nyelvi kisebbségek védelmét és teljesítse ki az EU kulturális és nyelvi sokszínűségét. Ilyen sok polgár támogatása indokolttá teszi, hogy az EU intézményei meghallják ezt a jogos igényt és elkezdődik a jogalkotást.

Az őshonos kisebbségek nem veszélyeztetik az Európai Unió kohézióhát vagy a tagállamokét, ellenkezőleg sokszínűségük által gazdagítják társadalmainkat és meghatározó szerepel töltenek be a nemzetek közötti közeledésben. Kérem az Európai Parlamentet, hogy támogassa a kisebbségi keretszabályozás megalkotására vonatkozó javaslatot!

Winkler Gyula: Nagyon fontosak a felszólalások, és volt is bőven belőle az elmúlt években, amikor az erdélyi magyar ügyben szólaltunk fel a plénumban. De ne áltassuk magunkat, bármilyen ékesszóló legyen a beszélő, sok felszólalás sem tudja meggyőzni a plénumot, mert csak a felszólalás nem elegendő, az áttöréshez ennél többre van szükség. Egy hasonlattal élve a kisebbségvédelmi munka az EP-ben, az európai intézményekben egy ház felépítéséhez hasonló. Van egy tervünk, egy álmunk, hogy milyen házat szeretnénk, de mielőtt felhúznánk a falakat, kell az alapozás. Hosszú ideig a föld alatt zajlik a munka, mások számára nem látványos, mégis rengeteg időt és energiát igényel. Nem lehet ezt a lépést megspórolni, ha nincs szilárd alap, később nem áll meg a ház. Úgy érzem, mi most az alapok befejezése felé közeledünk, ha sikeresek vagyunk május 26-ai választáson, akkor együttes erővel elindíthatjuk a falak felhúzását, a tető elhelyezését. Az elmúlt években az EP-ben elindult egy pozitív folyamat az őshonos kisebbségek védelme kapcsán, alapozási munkánknak köszönhetően ezt a folyamatot már nem tudják visszafordítani, menni fog előre. A cél nyilvánvalóan az őshonos európai nemzeti kisebbségek uniós szintű védelme, ami nem jelent egyebet, mint azt, hogy ezeknek a közösségeknek jövőt biztosítanak a szülőföldükön. Ez a keretszabályozás nem kevesebb mint ötven millió embert érintene szerte Európában, ugyanis az EU lakosságának tíz százaléka valamilyen nemzeti kisebbségi közösséghez tartozik.    

Az RMDSZ egyik fő üzenete az EP-választások előtt, hogy „az Európai Unióra szükség van, de változnia kell”. Ön milyen Európai Uniót szeretne?

Hegedüs Csilla: Egy olyan Európai Uniót szeretnék, amely fontosnak tartja régióinak felzárkóztatását, amely nem használ kettős mércét keleti tagállamaival szemben, amelyben nincsenek másodrangú állampolgárok. Egy olyan Unióban szeretnék élni, amely értékként tekintsen őshonos kisebbségi közösségeire, ne veszélyforrásként, amelynek döntéshozói belássák azt, hogy ezeknek a közösségeknek a jogvédelmét nem lehet a tagállamok kényére-kedvére bízni, hanem egységes törvényi kerettel kell azokat garantálni. Egy olyan Unióért küzdünk, amelyben Erdély fejlődése folytatódhat, s a magyar embereknek megfelelő életkörülményeik lehessenek a szülőföldön való méltó élethez. Az Európai Uniónak segítenie kell ezt a folyamatot, a szolidaritás elvére épülő támogatáspolitikák segítségével. Erdély jövője a fiataljainkon múlik, és ők egy olyan Erdélyben teremthetik meg jövőjüket, egzisztenciájukat, amely felzárkózik az európai fejlődési szinthez, amely megfelelő lehetőségeket biztosít számukra. Másrészt, egy olyan Unióban szeretnék élni amely képes megvédeni határait, kultúrájának értékeit, polgárait. Egy ilyen Unióért való fellépésért pedig akkor tudunk eredményesek lenni, ha magyarokként összefogunk, Erdélyben, s az egész Kárpát-medencében.

Oltean Csongor: Az Európai unió jelenleg nem túlságosan látványos a fiatalok szemében, bár sokat alakult és alakul, a fiatalok számára elérhető lehetőségek kezdenek eljutni hozzájuk. Úgy gondolom, hogy nekünk viszont nemcsak az a feladatunk, hogy a fiatalokat elvigyük Brüsszelbe, hanem az is, hogy Brüsszelt közel hozzuk a fiatalokhoz: megismerjék a Parlament működését, az előnyöket, amelyeket az EU nyújt - én bármikor meg tudom cáfolni azokat a véleményeket, amelyek szerint az EU csak rosszat hozott számunkra. Jól látszik, hogy az ifjúság köréből sokan élnek is a lehetőségekkel, viszont nem feltétlenül érzik ezeknek a fontosságát, a súlyát.

Sógor Csaba: Olyan Európai Uniót szeretnék, amely képes megvédeni a határait, illetve képes kiállni minden uniós polgár érdekeiért, köztük az őshonos nemzeti kisebbségekért is. Számomra fontos a keresztény Európa jövője, ezért azt szeretném elősegíteni, hogy az Unió képes legyen visszatalálni saját keresztény alapértékeihez.

Vincze Loránt: Az én Európámban minden közösség egyenlő. Egy olyan Európát akarok, amelyben az értékek nem csupán puszta szavak, hanem tartalommal telnek meg, így a kisebbségi jogok az emberi jogok része, amelyben a szabadság Székelyföld és Partium szabadságát is jelenti a döntéshozatalban, amelyben az egyenlőség azt jelenti, hogy a kisebbségi közösségek nem másodrangú állampolgárai Európának, amelyben a jogállamiságot a törvények betartásával is mérik, és amelyben mindenki számára adott a boldogulás és a jólét lehetősége. Az EU-ban élő mintegy 50 millió az őshonos kisebbségekhez tartozó polgárnak az a határozott igénye, hogy a változásoknak legyen része a nyelvi és kulturális sokféleség elismerése és az őshonos kisebbségek támogatása. Az én Európámban a kisebbségi kérdést nem seprik szőnyeg alá, hanem bátran és őszintén szembenéznek egy valós problémával, vitát rendezek róla és megoldják.

Winkler Gyula: Az én európai jövőképem a nemzetek, nemzeti közösségek és régiók Európája. Erős Európát szeretnék, amely nem fél az őshonos kisebbségektől, nem veszélyforrásnak, hanem értéknek tekinti ezeket, nem sepri továbbra is szőnyeg alá jogaikat, hanem teret ad a védelmüket biztosító, európai szintű szabályozásnak, biztosítja arról őket, hogy van jövőjük szülőföldükön, akárcsak az összes többi európai közösségnek. A nemzetek és nemzeti közösségek Európája az a jövőkép, amely a Kárpát-medencében élő magyarság számára egyértelmű, hiszen a mi esetünkben a nemzet határai nem esnek egybe az ország határaival. Ugyanakkor a magyarság egy része unión kívüli országokban él, kötelességünk rájuk is odafigyelni. A régiók Európája erős része jövőképemnek, hiszen az unióban létező több mint háromszáz régióból egyetlen egy a mi szülőföldünk: Erdély – Transilvania – Siebenbürgen. A régiók Európája a szubszidiaritás elvét alkalmazza, vagyis azt, hogy amit helyben kell és érdemes eldönteni, azt lehessen is megtenni, erre legyen a mi régiónknak is hatásköre. Májusban tehát ezért kell összefognunk, hogy Európa ilyenné váljon: a nemzetek, nemzeti közösségek és régiók Európája, ahol kisebbség és többség otthon érzi magát, egyformán esélyt és támogatást kap a gyarapodásra.

Kivel dolgozna együtt a legszívesebben a négy „ellenjelöltje” közül az Európai Parlamentben, és miért? (Egy személyt nevezzen meg)

Hegedüs Csilla: Én a legjobban az RMDSZ-szel dolgozom együtt: az önkormányzati vezetőkkel, a parlamenti képviselettel, és az európai parlamenti jelölt-kollegákkal egyaránt. A jelöltek rangsorolását illetően a Szövetségi Állandó Tanács dönt – én bármelyikükkel örömmel dolgozom majd az Európai Parlamentben. AZ RMDSZ jelöltlistáján mindenki megállja a helyét, mindenki alkalmas arra, hogy az uniós törvényhozásban képviselje az erdélyi magyarságot. Okos és bátor jelölteket küldünk Európába: kellőképpen okosakat ahhoz, hogy meg tudják kötni a megfelelő partnerségeket, és elég bátrakat ahhoz, hogy merjék hallatni hangunkat. Ugyanakkor, az EP-választási kampány nem a jelöltekről szól, hanem az erdélyi magyarok elvárásairól: arról, hogy közösségünk tovább gyarapodjon uniós támogatásokból, és hogy Európa törvényben rendezze a kisebbségek jogait.

Oltean Csongor: Közelről ismerve mindegyik jelölttársam nem kérdés számomra, hogy mindannyian fel tudják mutatni azokat az erősségeiket, amelyek alkalmassá teszik őket a képviseletre - mindegyikükkel dolgoztam is együtt az elmúlt tíz évben. Hogyha mégis meg kell neveznem valakit, akkor Winkler Gyulát említem, hiszen vele dolgoztam a legtöbbet, ő az, aki a MagyarIfjúsági Értekezletnek vagy a tagszervezeteinek a segítségére sietett, amikor erre szükség volt. Emellett a tapasztalata is megkérdőjelezhetetlen és az a tenni akarás, amivel ő dolgozott az elnúlt évtizedben, a következő mandátumban sem lankadna.

Sógor Csaba: Az Európai Parlamentben ketten vagyunk RMDSZ-es képviselők, de mindig együttműködünk a Kárpát-medencei magyar képviselőkkel, hiszen pontosan tudjuk, hogy csak közösen tudunk hatékonyan fellépni a magyar ügyekért. Képviselőként az a feladatunk, hogy mindig tartsuk szem előtt az általunk képviselt közösség érdekeit. Hiszem azt, hogy az RMDSZ képviselőjelöltjei pontosan tudják: a legfontosabb, hogy közösségi céljainkért mindig tudjunk egymással együttműködve cselekedni.

Vincze Loránt: Az RMDSZ EP-listáján jelöltek vannak, nem ellenjelöltek. Még képletesen sem vagyunk egymás ellenfelei, hiszen céljaink közösek, esetleg a megvalósítás mikéntjében és hogyanjában lehetnek eltérések, ezt ismertettük is a belső verseny során. A látszat egyébként is csal, hiszen két ember lesz képviselő, de mögöttük egy egész csapat dolgozhat majd a közösség érdekében. A Szövetség a döntés meghozatalakor mérlegel és minden bizonnyal bölcs döntést hoz majd. Meggyőződésem, hogy a képviselőség feladat, közösségi megbízás, ahogyan a kollégám esetében is az lesz. Ennek súlya és felelőssége van, így én a négy jelölt bármelyikével örömmel dolgoznék együtt, és remélem, hogy ők is velem.

Winkler Gyula: Jelölttársaim mindegyikét jól ismerem, hosszú éveken keresztül több olyan jelentős projektben dolgoztunk együtt, amelyek közösségünk számára fontosak. Többek között az Európai Unió intézményeiben, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójában, az EPP ifjúsági és nőszervezete révén működtünk együtt, de legalább ennyire fontos, hogy otthon az RMDSZ-ben, a MIÉRT projektjeiben is eredményesen dolgoztunk közösen. Ezekre az alapokra építve meggyőződésem, hogy mindegyik jelölttársammal hatékonyan fogok továbbdolgozni a jövőben is, hiszen közös a cél mindannyiunk számára. Csapatban dolgozunk itthon és Európában, ugyanazt az üzenetet képviseljük Erdélyben, Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben: az erdélyi magyarság az unió átalakulásának nyertese akar lenni, nekünk pedig az a feladatunk, hogy mindent megtegyünk ennek érdekében. 

A jelölteket az olvasóink is "rangsorolhatják", ha az alábbi szavazógépen megjelölik azt a személyt, akit a legszívesebben látnának az EP-ben.