Európai szinten is fontos üggyé kell emelni a kisebbségvédelmet, az anyanyelv- és szimbólumhasználatot, hiszen Románia csak így mozdulhat ki a holtpontról ezen a téren – véli Ambrus Izabella. Az RMDSZ Brassó megyei parlamenti képviselőjét arról is faggattuk, miért tekintenek el a hazai bíróságok önként és dalolva attól, ami 2007 előtt még az ország uniós csatlakozása feltételének számított: a kisebbségi jogoktól.

Több száz panasszal és több tucat perrel ostromolja a székelyföldi önkormányzatokat Dan Tanasă blogger a Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) képviseletében. Tudja-e követni ezt az ostromot?

Igaz, hogy lassan már mindennapos jelenségről beszélünk, annyira gyakoriak a Dan Tanasă-féle fellépések  a magyarság különböző közösségi jogai ellen, de ezeket közelről nyomon követi az RMDSZ, és a Országos Diszkrimináció Ellenes Tanács (CNDC) is, hiszen nagyon sok panasz érkezik oda is. Mindemellett a különböző jogvédő szervezetekkel is együttműködünk, egyeztetünk velük arról, hogyan lehet ezekre visszavágni…

Hogyan tudnak a vidéki önkormányzatok helytállni a peres ügyekben? Mekkora apparátus szükséges ehhez?

Az ilyen jellegű támadások kivédésére mindenekelőtt egy jogászra van szükség vagy jobb esetben egy fizetett ügyvédre. Viszont azt is tudjuk, hogy a kisebb önkormányzatoknak nincs lehetőségük ügyvédet fogadni, faluhelyen sokszor még jogász segítségére, munkájára sem nagyon futja. Így például a korondi ügyben, amelyben a polgármesteri hivatalnak volt ugyan ügyvédje, aki mindaddig bonyolította a peres ügyeket, de akit végül le kellett cserélni egy másikra, amikor a helyzet elmérgesedett…

Ilyen esetekben, úgy látom, közös és összehangolt fellépésre van szükség, nevezetesen arra, hogy az RMDSZ felvállalja ezeket és hozzárendeljen egy külön apparátust is, amely kifejezetten ezekkel az ügyekkel foglalkozik. Mi éppen ezen dolgozunk…

Legutóbb a kollégája, Klucsár-Terza József parlamenti képviselő javasolta azt, hogy a magyar zászlót diplomáciai eszközökkel védjék meg egy ilyen támadástól. Ez azt jelenti, hogy itthon már elfogytak a jogi lehetőségek, a hazai igazságszolgáltatás nem elegendő ehhez?

Az már több rendben is bebizonyosodott, hogy itthon az igazságszolgáltatásban is tabutémának számítanak a magyar közösség zászlói és himnuszai. Mi továbbra is hangsúlyozzuk, hogy ezek a mi értékeink, szimbólumaink, Romániában pedig törvény szabályozza ezek használatát, azonban sem a bíróságok, sem a joggyakorlat nem biztosít erre valódi lehetőséget. Az ország elvileg beépítette jogrendjébe az Európa Tanács Nemzeti kisebbségvédelmi keretegyezményét, de a Regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját is, aminek azt kellene jelentenie, hogy ezeknek az előírásait is alkalmazzák. Azonban naponta láthatjuk, hogy ez nem így történik. Sőt, ellenkezőleg: azt figyelhetjük meg, hogy a magyar nyelv és szimbólumok használata egyre szűkül, a különböző hazai intézmények mindig megtalálják azt a lehetőséget, amely révén egy keveset még lefaraghatnak ezekből a jogokból.

Ezért is látom szükségesnek azt, hogy európai szinten megszülessen egy kisebbségvédelmi kerettörvény, amely a mi közösségünknek is több garanciát jelent.

Hogyan jelenthet az erdélyi magyarságnak biztosítékot egy európai kisebbségvédelmi törvény – a Minority SafePack –, amikor a már létező, jelenleg is hatályos európai előírásokat sem tartják be itthon?

Igaz ugyan, hogy a már hatályos európai előírásoknak eddig is kisebbségvédelmi garanciaként kellett volna szolgálniuk itthon. Azonban a problémát én itt abban látom, hogy annak az igazságszolgáltatásra is hatása van, ahogy a román médiában és köztudatban megjelennek a magyar közösség különböző törekvései, jogkövetelései. Ezért fontos az, hogy az uniós intézményekben, az Európai Parlamentben és Európai Bizottságban is nagyobb súlyt kapjanak az őshonos kisebbségek jogai, hogy valamiképpen Románia is átvegye azt a gyakorlatot. Eddig is azt tapasztalhattuk, hogy a kívülről jövő modellek sikeresek nálunk. Ha viszont csak arra hagyatkozunk, ami itthon van, túl sok jóra egyelőre nem számíthatunk…

Mit mutatnak meg a Dan Tanasă által megnyert perek a hazai kisebbségvédelmi törvénykezésről általában? Rosszul megírt törvények ezek, sokféle értelmezési kiskapuval vagy bármely törvény lehet rossz, ha azt rosszhiszeműen értelmezik?

Egyértelműen a második feltételezés igaz, vagyis a bíróság rosszhiszemű törvényértelmezésével állunk szemben. Mert végül is a törvények eléggé tisztán kimondják, szabályozzák azt, hogy Romániában milyen feltételek mellett használhatja egy nemzeti kisebbség a saját nyelvét és szimbólumait. Én a legfőbb bajt abban látom, hogy ezekben a törvényekben nincsenek szankciók, nem büntetik azt, aki a kisebbségi jogokat nem alkalmazza. Sőt, gyakorta az önkormányzatok maguk is – gondolom, félelemből – eltekintenek a nyelvi jogok érvényesítésétől, hogy később nehogy bajuk származzon ebből. Mert látják azt, hogy a hatóságokat mennyire zavarják ezek a törvénybe foglalt jogok.

Az RMDSZ EP-képviselőjelöltjei nemrég éppen a Brassó megyei Vidombák polgármesteri hivatalán olvasható „Rathaus” felirattal bizonyították a hazai igazságszolgáltatás kettős mércéjét a kétnyelvű feliratokat illetően. Ami jogszerű Vidombákon, nem az Korondon?

Sajnos a bírósági nyelvészkedés mindig a magyar közösséget érinti hátrányosan, hiszen a vidombáki és a korondi felirat gyakorlatilag ugyanazt jelenti. A visszássága az egymás mellé állított két példának éppen az, hogy pont a bíróságnak kellene az uniós jogszabályokat alkalmaznia. Ennek éppenséggel az ellentéte történik, és amint tapasztalhattuk: egyértelműen és kizárólag a magyar kisebbségi ügyekben.

Busás összeget, közel 100 ezer eurós büntetést kell kifizetnie a korondi polgármesternek emiatt. Van-e lehetőség fellebbezésre?

A korondi ügyben a bírósági döntés jogerős, tehát a szankciót ki kell fizetni. De ezt nem fogjuk annyiban hagyni: rendkívüli fellebbezést fontolgatunk valamint azt is, hogy kivigyük az ügyet uniós szintre, az Európai Emberi Jogi Bíróságra. Ez egy nagyon súlyos ügy, amely precedenst teremt és félő, hogy a bíróságok egyre gyakrabban fognak erre hivatkozni.

Mi a helyzet a Brassó és Kovászna megye határát jelző kétnyelvű felirattal? Hogyan indokolta meg a bíróság azt a döntését, miszerint a magyar feliratot el kell távolítani? Tegyük hozzá: ugyancsak az említett blogger által tett panasz folytán...

Hivatalos indoklás még nincs, csak annak egy rövidebb változata, ami olvasható a bíróság honlapján is, és ami arra hivatkozik, hogy Brassó megyében a magyar közösség nem teljesíti a törvény által előírt 20 százalékos küszöböt a nyelvi jogok alkalmazására. Hadd tegyem hozzá: hivatalos indoklás hiányában ráadásul nem is fellebbezhetünk…

Tudtommal a törvény úgy rendelkezik, hogy az említett küszöb felett kötelező érvényű az illető jogok alkalmazása, küszöb alatt viszont egyáltalán nem tilos...

Ez így van. Ráadásul a kétnyelvű felirat kifüggesztése a megyei tanács testületének döntése volt, amely Brassó megye teljes lakosságának a beleegyezését is jelentette egyben.

Ennek a jogszerűtlensége mostanáig fel sem merült senkiben egy olyan városban, megyében, amelyben a ’70-es évekig teljesen normális és napirendszerű volt nem is a két-, hanem a háromnyelvűség – a román, magyar és német nyelv használata. Most meg a bíróság kimondja ezzel, hogy az egyetlen elfogadott nyelv a román…

Románia számára csatlakozási feltétel volt 2007 előtt az, hogy a jogrendjébe beemelje a kisebbségvédelemre vonatkozó európai szabályozásokat. Ezek a bírósági döntések egyben azt is jelzik, hogy ezektől büntetlenül el lehet tekinteni?

Mostanáig azt láthattuk, hogy a kisebbségi jogokra vonatkozó európai előírásokat a bíróságok általában nem tartják be. Sőt, olyan bírósági határozatokat is olvastam, amelyekbe még azt is beleírták, hogy ezek az európai szabályozások nem kötelező jellegűek a román jogrendben, mindössze ajánlások. De ugyanakkor más téren igenis figyelembe veszik az európai előírásokat. Tehát azt is el lehet mondani, hogy mindig a kisebbségi ügyek a kivételek, amelyekre nálunk zsigerből szoktak reagálni az egyének és az intézmények is. Ennek a hozzáállásnak meg kell változnia mielőbb.