Nem vagyunk érdekeltek egy rosszul menő, rossz úton haladó Romániában, mert ez rosszul menő erdélyi magyar társadalmat is jelentene – mondta Antal Árpád a román politikai színtér új helyzetéről és új szereplőiről. Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint a választások nyomán éppen zajló politikai átrendeződés lehetőségeket és veszélyeket egyformán hordoz. Egy dologgal azonban az RMDSZ-nek továbbra is számolnia kell: politikai döntéseit az álhírgyártás és a szalagcímekből való ítélkezés fényében kell megértetnie az emberekkel. Ma már sajnos nem jutunk el oda, hogy elemezzünk, a dolgok mélyére nézzünk – tette hozzá a szociológus végzettségű városvezető.

Visszafogottan méltányolta a háromszéki, illetve sepsiszentgyörgyi EP-választási részvételt és eredményeket. Részletezné a visszafogottság okát?

Nem tudom, miből következtetett visszafogottságra. Szerintem jó volt az eredmény, nem emiatt lehettem visszafogott. Mindössze annyi volt, hogy nem éreztem úgy: pezsgőt kellene nekünk emiatt bontanunk.

Én azt tartom itt a legfontosabbnak, hogy erdélyi magyar közösség jól reagált arra a kihívásra, amely elé állították őt a román pártok azáltal, hogy gyakorlatilag az EP-kampányból egy belpolitikai tétekkel rendelkező küzdelmet csináltak. Ehhez mi viszonylag későn alkalmazkodtunk, hiszen azt kell mondanom: naiv módon azt hittük, hogy ez a kampány valóban az Európai Parlamentről és Európáról fog szólni. Rá kellett jönnünk viszont, hogy az RMDSZ-en kívül senki nem beszélt erről, és tulajdonképpen az utolsó héten váltottunk, és elkezdtük vizsgálni ennek a választásnak a belpolitikai következményeit is.

Úgy látom, hogy a sepsiszentgyörgyi, háromszéki, erdélyi emberek magas számban vettek részt ezeken a választásokon, a magyar közösség bebizonyította, hogy működik egy egészséges önvédelmi reflexe. Én azt a kampányban is számtalanszor elmondtam, hogy nem az RMDSZ-ről, nem arról a két emberről szól ez a választás, aki bejut vagy sem az Európai Parlamentbe, hanem elsőként arról, hogy milyen következtetéseket vonnak majd le a bukaresti döntéshozók, meg az ottani boszorkánykonyhákban tevékenykedők arról, hogy milyen erőt mutat fel az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség.

Azt is gyakran szoktam emlegetni, hogy mi nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert nagyon rétegzett társadalomban élünk. Persze a román társadalom is rétegzett, de neki mindig van számtalan pártja és jelöltje, akik közül választhat. Nekünk, RMDSZ-ként pedig a nagyon rétegzett társadalmunk szerteágazó igényeinek kell megfelelnünk úgy, hogy mindig 5 százalék fölött maradjunk. Mindenközben pedig tudjuk nagyon jól, hogy ezek az igények olykor egymásnak homlokegyenest ellentmondanak. Így pedig nehéz megtalálni azokat az üzeneteket, amelyekkel mindenkit ki lehet békíteni magunk körül.

Itt tényleg az egyetlen lehetőség az – és én ebben hiszek –, ha az RMDSZ-t keretnek tekintjük: kell vitatkozni, veszekedni, a különböző opciókat meg kell jeleníteni, de amikor oda kell állni és közösségi erőt felmutatni, akkor ezt fel kell mutatni, nincs mese. Utána aztán vitatkozhatunk tovább. Azonban ezt mi nem tudjuk megtenni ezen a kereten kívül. Ezért is mondom azt, hogy az RMDSZ egy lehetőség, egy keret, egy eszköz az erdélyi magyarság kezében ahhoz, hogy ezt az etnikai alapú politizálást vigye. Persze egyre többen vannak azok, akik azt mondják, hogy elévült és elavult, változtatni kellene. Én azonban azt mondom, hogy ennek a közösségnek mindig lesznek olyan specifikus igényei, amelyek nincsenek meg a románoknak.

Nyilván, vannak közös dolgaink is, például a jogállamiság. De én erről is azt gondolom, hogy nekünk sokkal fontosabb, mint a románoknak az, hogy jogállam legyen, mert minden rés a jogállamiság pajzsán a kicsiket, a gyengéket érinti a leginkább. Hiszen eddig akárhányszor probléma volt a jogállammal, mi kaptuk az első pofonokat, ezért leginkább a mi érdekünk az, hogy a jogállam intézményei jól működjenek. És ugyanígy a románokkal közös gondunk a kivándorlás, a versenyképesség hiánya és még ezer más probléma. De van egy, ami soha nem lesz olyan, mint a másé, és ez arról szól, hogy nekünk van egy kultúránk, nyelvünk, ami csak nekünk fontos. Válságos helyzetekben pedig soha egyetlen román politikai szervezet, sem politikus nem állt ki a mi ügyeinkért, ezt is jól láthattuk.

Az imént említett visszafogottságot én ahhoz viszonyítottam, hogy választások előtt még azt mondta nagyon élesen, hogy „az erdélyi magyar érdekek ellen cselekszik az, aki otthon marad”. Mi volt a gond: a magyarok részvétele általában, vagy ennek a román jelenléthez mért aránya?

Ugye a választások előtt a közvélemény-kutatások 39 és 42 százalék között mozgó részvételről beszéltek, amire majdnem mindenki azt mondta, hogy ez túl magas, bizonyára nem lesz ekkora. Már vasárnap délben látható volt, hogy ezt a becslést jócskán meg fogja haladni a valós részvétel, és kérdés volt az, hogy az erdélyi magyaroknak van-e annyi tartaléka, hogy ebben az etnikai mobilizációs versenyben – mert végül is azzá alakult át – ne maradjunk alul.

Hála istennek, volt tartalékunk és sikerült 5 százalék feletti eredményt elérni, és itt csak megismételni tudom: ennek a fő üzenete az, hogy a döntéshozók számára világos legyen, hogy ennek az országnak a jövőjét nem tervezhetik meg anélkül, hogy a magyarság súlyával, politikai képviseletével, akaratával ne számolnának.

Ráadásul, most egy új fejezet nyílik a román politikában. Nem tudjuk, hogy mennyire lesz markáns ez a változás, de én bízom abban, hogy ez a választás egy új kezdetet jelent Romániában. Persze minden kezdet veszélyeket és lehetőségeket is hordoz. Ilyen lehetőség lenne egy új társadalmi szerződés, amely az ország számra is, a román-magyar együttélés szempontjából is fontos. De veszélyeket is hordoz ugyanakkor ez a változás, mert az újonnan jövő politikusnemzedék nem szocializálódott azokban az időkben, amikor az amerikaiaknak még békíteniük kellett itt a románokat és magyarokat, ezért nem érzik ennek a jelentőségét és fontosságát. Ők igenis el tudják képzelni azt, hogy lehet olyan jövőt tervezni, hogy nem veszik figyelembe mindazt, ami a magyar közösség sajátja.

Azt mondta, hogy országos szinten ki kell elemezni a magyar közösség részvételének sajátosságait. Ami Sepsiszentgyörgyöt illeti, milyen jövőbe mutató következtetésre jutott, ami kiindulópontként szolgálhat, mondjuk egy országos számvetéshez is?

Településről településre kell kielemezni a részvételt és az eredményeket is. Nyilván, én Sepsiszentgyörgyöt ismerem jobban és itt azt láthatjuk, hogy a részvétel magasabb volt most, mint a 2016-os parlamenti vagy akár önkormányzati választáson. Én ennek rettenetesen örülök, mert mindig is magas részvételpárti voltam, hiszen ez adja a legitimitás mértékét. Sepsiszentgyörgyön a magas részvételen belül azt sem lehet elmondani, hogy a magyarok vagy a románok mentek el inkább, mert nem volt különbség a két közösség között, arányosan vettek részt a választásokon.

Ezekből az eredményekből az is kiderül, hogy a magyar emberek egy része átszavazott román pártokra, és az is kiderül, hogy elsőként az USR-Plus szövetségre, mert a PSD-re biztos, hogy nem – alig lépte meg az 5 százalékos küszöböt Sepsiszentgyörgyön. Ezzel az eredménnyel nekünk foglalkoznunk kell. Az is megfigyelhető, hogy van egyfajta korreláció az USR-Plus-ra leadott szavazatok és az előző választásokon az EMNP-re leadott szavazatok között. Tehát valószínűsítem, hogy azoknak egy része most oda szavazott át, ők pedig egy önkormányzati választáson bizonyára ismét a Néppártra fognak szavazni. És egészen biztos az is, hogy vannak olyan magyar emberek is, akik csalódottak, kiábrándultak az RMDSZ-ből vagy egyszerűen más a világnézetük és ezért szavaztak az USR-Plus-ra.

Szerintem nekünk az a feladatunk, hogy ezeket az embereket megkeressük, ha nem is egyenként, de be kell azonosítanunk ezt a társadalmi réteget, hogy valamilyen szinten elkezdjünk kommunikálni vele és megnézzük, miért elégedetlen az RMDSZ-szel.

Nyilván, olyan esetek is vannak, amikor valaki konkrétan a polgármesterre haragszik, ez is egy életszerű dolog, mert amikor két szomszéd vitatkozik és az egyiknek igazat adok, akkor a másik haragudni fog rám. Biztos, hogy ilyenek is vannak, de én itt nem ezekről beszélek elsősorban, hanem a rendszerszintű kiábrándultakról, csalódottakról. És igen: nekünk ezekkel az emberekkel foglalkoznunk kell, időt és energiát kell szánnunk arra, hogy a problémáikat megismerjük.

Ugye az is látszik, hogy a fiatalok korosztályában nagyon alacsony volt a részvétel, és ez megint egy olyan kihívás, amivel foglalkoznunk kell, mert ha mi nem foglalkozunk, akkor mások foglalkoznak majd ezzel.

Viszont amit én mindenképp szeretnék elkerülni, az az, hogy a 2020-as parlamenti választásoknak ugyanazokkal a félelmekkel menjünk neki, mint amilyenekkel ennek az EP-választásnak. Azt szeretném, ha sokkal nyugodtabban, a közösség minden rétegét magunk mellett érezve mennénk neki, ne kelljen azért rettegni, hogy mi lesz, vajon elérjük-e a bejutási küszöböt, ha nagyon magas lesz a román részvétel.

Az önkormányzati választások nyilván másról szólnak, ott a magyar szavazási lehetőség is kinyílik, mert általában három magyar szervezet indul és nagyon gyakran független jelöltek is. Teljesen más ez a helyzet és úgy érzem, hogy az egy szerencsés dolog, hogy a mostani EP-választás után, a minket közvetlenebbül érintő következő választás az önkormányzati lesz, amelyen egy másik irányból lehet megközelíteni a problémákat, feladatokat, embereket.

Utána még mindig van idő jól felkészülni a parlamenti választásokra. Mert nem hiszek az előrehozott parlamenti választások gondolatában, még úgy sem, hogy ebben az országban igazából semmit nem lehet teljességgel kizárni.

Az átszavazás fő haszonélvezőjeként a választás kiértékelésekor az USR-Plus szövetséget nevezte meg. Miben voltak ők jobbak, megnyerőbbek ebben a kampányban?

Abban jobbak, hogy újak. Ennyi. Semmi másról nem szól ez a történet. Egy új lendületet képviselnek, és ugye az új, az ismeretlen mindig vonzó. Hogy milyen lesz az USR ezentúl, nem tudhatjuk. Én sem tudom, csak arra kérem a fennvalót, hogy legyen már egy kellemes csalódásunk, mert nekünk is az az érdekünk, hogy legyen sikerélményünk ebben az országban, akár a románokkal való együttélésben, akár gazdaságilag.

Nem vagyunk érdekeltek egy rosszul menő, rossz úton haladó Romániában, mert ez rosszul menő magyar társadalmat is jelentene. Nem tudna a magyar közösség sikeresnek lenni egy rossz úton haladó Romániában, hiszen – logikusan számítva – csak egy jól működő országban mehetnek jól a magyar közösség dolgai.

Hogy mit hoz ez az újdonság, új alakulat? Nem tudom, én visszafogottan vagyok optimista a tekintetben, hogy bárki is csodákat tudna művelni a jelenlegi társadalmi körülmények között.

Az országos politikában kötött alkuk, nehezen kommunikálható opciók vagy egyenesen rossz döntések is vélhetően szerepet játszottak egyfelől a helyi választói távolmaradásban, másfelől a protesztszavazásban. Jókor mondta-e fel az RMDSZ a koalíciós megállapodást vagy lett volna erre korábban kínálkozó alkalom?

Én azt hiszem, hogy magának a politikai szervezetnek a definíciója is választ ad itt nagyon sok kérdésre. Hiszen minden politikai szervezetet azért hoznak létre, hogy érdeket képviseljen, ezt pedig csak akkor teheti meg, ha döntéshelyzetben van, döntéshelyzetben pedig csak akkor van, ha kormányoz vagy egyezséget köt azokkal, akik kormányoznak. Ennyire egyszerű ez.

Én úgy érzem, hogy az elmúlt években az RMDSZ-nek nem volt alternatívája, tehát nem volt lehetősége más politikai konstrukciókban gondolkodni. Azt, hogy a szövetség kivel tárgyal, nem mi döntjük el, nem az RMDSZ és nem a magyarok döntik el. Ezt a románok döntik el és hozzák olyan helyzetbe az RMDSZ-t, hogy A-val vagy B-vel kelljen tárgyalnia.

Az elmúlt harminc évben egyetlen olyan alkalom volt, amelyben mi döntöttük el, hogy ki kerüljön többségbe, amikor effektíve mi voltunk a mérleg nyelve: ez 2004-ben volt, és csak megemlítem, hogy mi akkor sem a szociáldemokraták mellett döntöttünk, hanem a Băsescu-féle DA Szövetség mellett. Aztán ugye annak is megfizettük az árát, mert mi mindennek meg szoktuk fizetni az árát. És erről nekem rögtön Kierkegaard „vagy-vagy” elmélete jut eszembe, miszerint mindegy is, hogyan döntesz, mert így is, meg úgy is megbánod utána.

Nekünk nem volt eddig olyan döntésünk egy-egy román párthoz kapcsolódóan, amit utána ne bántunk volna meg. Mindig megbánjuk, és ez azért van, mert ezeknek a folyamatoknak nem mi vagyunk az irányítói: mi általában a kézifék vagyunk, egy kicsit a gázpedál, de soha nem a mi kezünkben van a kormány, nem a mi lábunk alatt a gázpedál vagy a fék.

Nagyon sok olyan politikai helyzet van, amelyre öt-tíz év után másképp tekintünk: gondoljunk csak Băsescura, vagy az ő RMDSZ-hez való viszonyulására. Hiszen ő volt az oka az első RMDSZ és  erdélyi magyarok közötti konfliktusnak. Akkor az RMDSZ egyet mondott, az emberek mást, nevezetesen azt, hogy „nem, nem, ők Băsescut akarják”. Na most kérdezzünk meg valakit – akár engem is, hiszen beismerem, én is azok közé tartoztam akkor, akik az RMDSZ áramvonalával szemben a Băsescu-féle vonalat támogattam –, hogy jó volt-e az a döntés? Nem biztos, hogy jól ítéltük meg azt a helyzetet, de ebben az az érdekes: ha másik irányba indulunk, akkor is rosszul jártunk volna.

Visszatérve: én nem érzem úgy, hogy nekünk az elmúlt években lett volna más alternatívánk, mint az, hogy valahogy viszonyuljunk a kormányhoz, azzal valamiféle együttműködést összehozzunk. Azt is láthattuk, hogy az ellenzéki oldalon totál káosz volt és van máig is. Mert nézzük csak meg, kik vannak ott: Ponta, Băsescu, ott van az USR és PNL, valamint a kisebbségi képviselők, és csatlakoznak most már hozzájuk a vesztes ALDE-ból is. Ha például arról beszélnénk, hogy egy új parlamenti többséget kell létrehozni, akkor ez egy hétpárti többség kellene hogy legye, amit – legyünk őszinték – nem fognak tudni összehozni. Úgyhogy a jövőt illetően itt nagyon sok kérdés van.

Másfelől viszont nagyon sok olyan politikai döntés is van, amit nagyon nehéz elmagyarázni, hiszen egyszerűen egy olyan világban élünk, amelyben olyan szinten megy az álhírgyártás, hogy az ember már nem tud eligazodni, a szociális média pedig sokkal felületesebbé tette a társadalmat az információk közti szelektálás tekintetében. Mi most már lassan szalagcímekben olvasunk, nem jutunk el oda, hogy elemezzünk, a dolgok mélyére menjünk. Ráadásul ennek van egy nagy hátránya is: nagyon könnyű félrevezetni az embereket.

Ilyen helyzetben kell az RMDSZ-nek nagyon körültekintőnek lennie, odafigyelnie a kritikákra, és a magyar társadalmon belül egymásnak markánsan ellentmondó nézeteket az RMDSZ-en belül tartania. Ez pedig nem egy egyszerű feladat.

Az elcsábultak visszahódítása a cél Háromszéken. Politikai program tekintetében milyen változtatásokra van szükség ahhoz, hogy ez már a két jövő évi választáson – az önkormányzatin, illetve parlamentin – megvalósuljon?

Nehezen tudnék erre átfogó választ adni, mert helyi szinten látom, szemlélem ezeket a problémákat, és nyilván azokra próbálok megoldásokat találni. Persze, ha van egy ilyen nagyon jó helyi megoldás, akkor azt ki lehet terjeszteni majd országos szintre is.

És elmondom őszintén: én cselekvési tervként arra gondoltam, hogy Sepsiszentgyörgyön különböző fókuszcsoportokat szervezve kellene feltérképezni az RMDSZ-szel szembeni elégedetlenségeket, és megnézni, hogyan lehetne az elégedetlenkedők különböző csoportjait megszólítani.

Ilyen tekintetben ismét azt mondhatom, hogy jó volt az EP-választás időzítése, hiszen pont egy év múlva lesznek az önkormányzati választások, és így akár arra is lehetőség van, hogy ezekből a csoportokból beemeljünk, behívjunk embereket a szervezetbe, önkormányzati szinten új folyamatokat elindítanunk.

Ehhez az előrelépéshez viszont nagyon sok bölcsességre, energiára és körültekintésre van szükség minden oldalról.