Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke negyedik mandátumára készül. Az RMDSZ jelöltjével az eddigi eredményekről és az új tervekről beszélgettünk. Interjúnk a jelöltbemutató sorozatunk része.

Az elmúlt 12 évben mi volt a cél Háromszék tekintetében az infrastruktúra és a közösségfejlesztés terén? Mit sikerült elérni, illetve miket tekint kudarcnak?

Meggyőződésem, hogy nem lehet csak betonnal, vassal, úttal és híddal közösséget építeni. Szükséges a vízvezetés, csatornázás, kórházépítés és -felújítás, mert az életünkről, életminőségükről, biztonságunkról van szó, de kérdés, hogy kinek építjük mindezt, ezért szükséges a közösségépítés.

Sokan kérdezik, hogy mi a Megyei Önkormányzat feladatköre. Például kevesen tudják, hogy árva gyerekekkel foglalkozunk, 1150 gyerek van gondjainkra bízva a Gyerekvédelmi és Szociális Igazgatóság keretén belül, és ez nagy felelősséget ró ránk, illetve azokra a személyekre, akik naponta velük foglalkoznak. Háromszéken 125 nevelőszülő dolgozik azért, hogy családi környezetben nevelkedjenek ezek a gyerekek. Ez fontos feladatunk és rendkívül érzékeny vagyok erre a kérdésre.

Prioritások között szerepel a megyei úthálózat fejlesztése. Kovászna megyében 253 kilométer megyei úthálózat van az önkormányzat tulajdonában, emellett 80 híd és sok ezer áteresz és rengeteg sánc, amit igyekszünk rendben tartani. A megyei tanács elsősorban a megyei utakért felel, de nyilván odafigyelünk, hogy a községekkel közösen fejlesszük a községi utak hálózatát is, amely szintén kitesz 283 kilométert.

Értem, hogy sok kilométer megyei és községi utat kell karbantartani, ám milyen állapotban vannak ezek? Közelednek az önkormányzati választások, és politikai ellenfele a megyei utak minőségét rója fel önnek.

Nagyberuházásokat kezdtünk el, például Erdővidéken, ahol Málnásfürdő–Mikóújfalu–Hatod–Barót és az ágostonfalvi híd közti szakaszon éppen erősítik az alapot, szélesítik az úttestet, aszfaltoznak. Erdővidék teljes úthálózatát újraépítjük egy-két éven belül. Ez 50 kilométer utat, 15 hidat, három vasúti átjárót jelent. Hasonlóan nagy munkálat zajlik egy olyan megyei szakaszon, ami eddig földút volt, a Bodzaforduló–Nagypatak–Kisborosnyó–Nagyborosnyó és a Cófalvi letérőig tartó szakaszon. A következő tanácsülésen fogadjuk el a Kézdiszentlélek–Poján–Bélafalva–Kurtapatak–Esztelnek–Csomortán–Kézdialmás és Lemhény közti szakasz megvalósítási tervét, erre a szakaszra pályázni fogunk.

Ezzel azt akartam érzékeltetni, hogy halad az úthálózat korszerűsítése. Nem akarom rózsaszínre festeni azt, ami nem rózsaszín, itt-ott lehet találni gödröt, viszont bárki láthatja, hogy nagyon sokat fejlődtünk. Arról nem is beszélve, hogy a politikai ellenfelek mind ott vannak a megyei önkormányzat testületében, és együtt megbeszéltük, egyöntetű szavazatukkal támogatják azokat a megoldásokat, amelyeket kínálunk. Képmutatás lenne, ha most valamelyik politikai ellenfél az ellen ágálna, amit egyébként megszavazott az elmúlt időszakban.

A koronavírus-járvány miatt még inkább fontossá vált a sepsiszentgyörgyi megyei kórház, ami néhány éve a megyei önkormányzat alárendeltségébe tartozik. Mit sikerült a megyei kórház fejlesztése terén elérni, illetve mennyire elégedett azzal, ahogyan a járványhelyzetet kezelték?

A sepsiszentgyörgyi kórházat 10 évvel ezelőtt vettük át az államtól, amikor éppen építőtelep volt. Azóta látható, hogy rengeteget fejlesztettük uniós és kormányzati pénzből, saját költségvetésből. Hozzánk került egyrészt a felelősség, de a döntéshozási lehetőség is. Van még hová fejlődni, viszont a többi romániai megyei kórházzal összevetve benne vagyunk az első ötben, sőt az újszülött osztály terén az első háromba tartozunk.

Mindezzel együtt a járvány időszaka felszínre hozta a hiányosságokat is. A hibák oka két részre osztható: egyik az országos döntéshozás és az országos egészségügyi rendszer hibái, amik nyilván nálunk is kiütköznek, másrészt a saját, meg nem hozott döntésekből eredő hibák. Ezeket igyekszünk kiküszöbölni. A járvány kezdeti időszakában kialakult nehéz időszak után sikerült stabilizálni a helyzetet, sikerült elszigetelni a járványgócokat, és kezelni a fertőzötteket. Tessék megnézni Románia járványtérképét és látható, hogy a bennünket körülvevő román megyékben kétszer-háromszor nagyobb a fertőzöttek száma és aránya, mint nálunk. Mindeközben Háromszék tranzitmegye, naponta 15 ezer autó halad át Brassó és Bákó irányába, és ezek Kézivásárhely és Bereck között torlódnak. Ez naponta legalább 50 ezer embert jelent, akik között egészen biztosan vannak fertőzöttek is, de Kovászna megyében sikerült kordában tartani a járványhelyzetet. Visszatérve: azon vagyunk, hogy kiküszöböljük a saját hatáskörben megoldható hiányosságokat. Például vállalkozók segítségével és önkormányzati pénzből vásároltunk PCR-laboratóriumot, amelyet már akkreditált a szakminisztérium és bekerült az országos koronavírus-teszthálózatba.

Az intézményépítés és infrastruktúra-fejlesztést követően beszéljünk a közösségépítésről is. Háromszéken az elmúlt néhány évben elindult egy identitáserősítő program. Miért tartja fontosnak az identitás erősítését, s miként valósul ez meg?

Az út, híd, kórház még nem közösség. Az elkövetkező időszakban még inkább azt szeretnénk, hogy olyan környezetet teremtsünk, hogy nyugodtan kijelenthessük: Székelyföld egy kulturális és gazdasági erőtér. Vannak kulturális és gazdasági erőforrásaink, amelyeket ha az elkövetkezőkben okosan használunk, akkor egyfajta önazonosság-erősítő folyamat indulhat el. Az a legfontosabb egy nemzet életében, hogy elsősorban mi mit gondolunk magunkról és a jövőnkről? Az elmúlt ezer évben megtapasztaltuk, hogy csak egymásra számíthatunk. Az elmúlt száz évben megtapasztaltuk azt is ebben a furcsa országban, hogy ha nem mi akarjuk megszervezni a saját életünket, akkor gyorsan kerül valaki más, aki meg akarja szervezni helyettünk, és ha ezt hagyjuk, a vesztünket jelenti.

Ilyen szempontból a legfontosabb, hogy bátran kell elmondani azt, amit szeretnénk, mert ha hagyjuk, hogy mások találják ki helyettünk, az nem lesz jó nekünk. Persze, az is tény, hogy rengetegszer szembe vágták az ajtót és rengetegszer megpróbáltak elgáncsolni, de ahhoz tartjuk magunkat, amit Orbán Viktor mondott: „csak az menjen politikusnak, aki ütésre keményedik, és aki ütésre puhul, az hagyjon fel ezzel a mesterséggel”. Azt hiszem, kicsit lazán megfogalmazva, ez lehet egy politikai hitvallás.

A közösségépítésnek, identitáserősítésnek megvan az intézményes háttere is. Olyan kulturális intézményeink vannak, mint a színház, táncegyüttes, kulturális központ, könyvtár és múzeumhálózat, amelyek tulajdonképpen a székely identitás intézményei. Ezekre rendkívül odafigyelünk, anyagi erőforrásokat és kapcsolatrendszert fordítunk rájuk. Először kulturális identitás és önazonosságtudat kell ahhoz, hogy elindulhasson a fejlődés útján a székelyföldi közösség.

Mi történik Kovászna megye gazdaság- és turizmusfejlesztése terén? Tapasztalható, hogy az elmúlt időszakban megnőtt a belföldi turisták száma, és az autópályaépítéssel együtt megváltozott a külföldiek érkezési iránya is. Már nem Maros és Hargita megye irányából közelítik meg Háromszéket a külföldiek, hanem Kovászna megye irányából érkeznek Székelyföldre. Ez segített-e a helyi turizmusnak, mire kell még ráerősíteni? Másrészt a gazdaságot nehéz helyzetbe hozta a koronavírus-járvány. Mi a megyei önkormányzat stratégiája, a helyben bejegyzett vállalkozások valamilyen szintű támogatása vagy a kívülről érkező befektetők vonzása, esetleg mindkettő?

Alá szeretném húzni, hogy számunkra, háromszékiek számára létfontosságú a Brassó–Vidombáki nemzetközi repülőtér ügye. Ebbe beleálltunk, Antal Árpád polgármesterrel és Kelemen Hunor elnök úrral rengeteget segítettük a bukaresti törvényhozásban vagy a kormányzatban dolgozókat, lobbierőnket bevetve nem egyszer teremtettünk olyan politikai helyzetet, hogy anyagilag is támogatni lehetett a Brassó Megyei Tanácsot, még akkor is, ha ellenzékben voltak. Látható, hogy mint gomba a földből, úgy nő ki a repülőtér, és egy-két éven belül le- és felszállnak a repülők. Ez számunkra azért fontos, mert a vidombáki repülőtér 60 kilométeres körzetében gazdasági fellendülést és megnövekedett turistaforgalmat várhatunk. Ez így történik mindenhol a világban, és így lesz nálunk is.

Ehhez hozzáadódik, hogy elkezdődött Brassó és Bákó közti 160 kilométeres autópálya építésének a kivitelezési terve, és másfél éven belül elkezdődhet annak megépítése. Ezek a nagy infrastrukturális beruházások nekünk, háromszékieknek, székelyföldieknek segítenek. Persze, nem lehet karba tett kézzel várni, hogy mindezek megvalósuljanak, hanem fel kell készülni rájuk. Amit az önkormányzat tehet, az az infrastrukturális felkészülés, hogy legyenek utak, amiket rácsatlakoztathatunk a majdani autópályára. A vállalkozói szférának is rá kell készülni minderre, mert ipari és logisztikai parkok fognak épülni, más jellegű építkezések indulnak el, és mindehhez rengeteg szakemberre lesz szükség. Fel kell készülni a turisták fogadására is, mert ma is van olyan községközpont Kovászna megyében, ahol nincsen minősített szálláshely, és szerintem ez így nincs rendben.

A háromszéki vállalkozóknak például azzal kell foglalkozni az elkövetkező időszakban, hogy minden egyes településen legyen olyan szálláshely, ahol el tudják helyezni, és megfelelő szolgáltatást tudnak biztosítani azoknak, akik repülőn és – majd – autópályán érkeznek. Az önkormányzat feladata, hogy népszerűsítse ezt a régiót. A lehetőségeket viszont a vállalkozóknak kell kihasználni, és mi segítjük őket ebben. Megemlíteném, hogy elsők voltunk Romániában, ahol kiadtuk a „Safe Place – Biztonságos hely” minősítést a szállásadóknak, és most szinte minden háromszéki szálláshelyen vannak vendégek.

A vállalkozók számára a helyi önkormányzatok tudnak támogatást biztosítani, például adókedvezményekkel, hiszen náluk van erre mozgástér. Sepsiszentgyörgy önkormányzata már létrehozott egy komoly gazdaságfejlesztési pályázati rendszert. A megyei önkormányzat mindennek a háttér-infrastruktúráját tudja biztosítani, azt, hogy legyen megfelelő úthálózat, legyen ivóvíz- és csatornarendszer minden településen. Van egy 101 millió eurós pályázatunk, amiből az elkövetkező években Kovászna megye vidéki településein a víz- és csatornarendszert építünk, mert kevesen tudják, hogy most 50-55 százalékos a víz- és csatornarendszer lefödöttség, ezt szeretnénk 90-95 százalékra növelni. Nagy építkezésbe fogtunk, és többnyire helyi vállalkozók végzik a munkát, illetve van, ahol brassói cég vállalta a munkát, de helyi alvállalkozóval dolgozik, a munkások helybéliek, így a pénz nagyjából helyben fog maradni.

Mi motiválja a munkája során, s mi érdekli szabadidejében Tamás Sándort? Ismert, hogy lelkes térképgyűjtő, szívügye a Szent Anna-tó, hiszen arról társszerzőként könyvet is kiadott, illetve szeret főzni is, hiszen megjelentetett már szakácskönyvet is. Milyen zenét hallgat, mit olvas szívesen, mivel tölti szabadidejét?

Azt tanultam egy keleti filozófustól, hogy „ha azt teszed, amit szeretsz, akkor soha nem kell dolgozni”. Ezt lefordítva magamra, azt jelenti, hogy amit én teszek, azt szenvedéllyel teszem, ez igaz a munkámra és a szabadidős tevékenységekre is.

Hobbim a térképgyűjtés, de nemcsak gyűjtöm, hanem szakembereket kerestem fel, és sok kiadványt jelentettünk meg magyarul, románul, angolul azért, hogy ne csak mi magunk legyünk tisztában saját történelmünkkel. Szerelmese vagyok a Szent Anna-tónak, nagyon sok időt töltöttem ott. Másokhoz hasonlóan engem is bánt az az állapot, ami most kialakult, hogy emberi felelőtlenség miatt beletelepítették az ezüstkárászt, és most nehéz megszabadulni ettől a halfajtától. Emellett szeretem a fürödhető Szent Anna-tavat. Szeretem a természetet és szeretek a természetben dolgozni, így a szüleim által visszakapott olyan kaszálón, ahol nemcsak édesapám és nagyapám, hanem dédapám, ükapám és szépapám is dolgozott már. Sok székely emberhez hasonlóan szeretem a jó társaságot, és ott jó pálinka mellett jó vicceket elsütni. Ha pedig zenehallgatásra kerül sor, akkor kedvenceim közé tartozik David Guetta és Péterfy Bori.

Gyakran hallottam idézni Szun Ce: A háború művészete című könyvből. Ez önnek valamiféle útmutatót jelent vezetői tevékenysége során?

Szun Ce: A háború művészete című könyvét ronggyá olvastam és kijegyzeteltem. Ez számomra nemcsak alapmű az olvasás tekintetében, de a napi politikai gyakorlat során is. Szun Ce komoly hadvezér volt 2500 évvel ezelőtt, és olyan tanácsokat osztogatott, amelyek sok esetben ma is érvényesek. Például azt mondta: „annak a hadvezérnek, aki már a csata előtt a templomban biztosra veszi győzelmét, több lehetősége van a sikerre; annak pedig, aki már a csata előtt a templomban is azt fontolgatja, hogy nem fog győzelmet aratni, kevés lehetősége van a sikerre”. Ezt ő a háborúra írta, de gondoljunk bele, mennyire igaz a mindennapi életünkre, hiszen bevonzzuk a jót vagy a rosszat. Aki tehát mindig a pozitívumokra gondol, annak nagyobb eséllyel sikerül jó irányba menni. Újabban kedvenc olvasmányom Borcsa Imola fiatal kézdivásárhelyi író Magnebéhat című pletykás könyve. Tessék elolvasni, nagyon jó!