Kolozs megye szinte összes magyarlakta településén járt az elmúlt 4 évben, és az anyanyelvhasználat bővítését tartja a legfontosabb feladatának Antal Géza, az RMDSZ megyeitanácsos-jelöltje. Interjú.

Több éve tevékenykedik politikusként, négy éve a Kolozs megyei RMDSZ ügyvezető elnöke. Miért érzi úgy, hogy eljött az ideje megyei tanácsosi listára iratkozni?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy több éve tevékenykedek közösségszervezőként, hiszen már nagyon fiatal koromban közösségi szervezetekben dolgoztam, ifjúsági szervezetben tevékenykedtem. A megyei tanácsosi listára való jelentkezés elsősorban annak tudható be, hogy a munkám során rengeteg olyan helyzettel találkoztam, ahol a megoldást a megyei önkormányzat jelentette vagy a megyei önkormányzatnak kellett felvállalnia. Úgy gondolom, hogy ezeknek az ügyeknek a felvállalása és megoldása hasznosabban, gyorsabban, pragmatikusabban történhet, ha én is tagja vagyok a megyei tanácsnak, a megyei önkormányzatnak.

A munkájával is jár az, hogy sokat utazik a megyében, minden Kolozs megyei települést felkeres időközönként. Melyek a legszembetűnőbb változások a településeken?

Valóban rengeteget utazom, ez az egyik kedvenc része a munkámnak, hiszen számomra mindig fontos volt az, hogy testközelből, helyben ismerjem meg azokat az ügyeket, közösségeket, amelyek a munkánk részét képezik. Az RMDSZ-nek társadalomszervezőként elég sokrétű feladata van és jó volt mindig helyben, közösen az emberekkel látni, hogy mi az, amit meg kell oldani.

Elmondhatom, hogy Kolozs megye majdhogynem valamennyi magyarlakta településén jártam az elmúlt 4 évben. A közösségi médiában a #útonKolozsmegyében gyűjtőhivatkozás alatt lehet követni ezeket a ki szállásokat. Ez nagyon fontos számomra és nagyon jó látni azt, hogy az elmúlt években fejlődtek a közösségek. Nyilván itt sok mindenre lehet gondolni, rengeteg olyan megvalósítás van, ami szükségszerű volt és sok olyan helyzet van, ahol még van mit tenni. Vannak mai napig olyan közösségeink, ahol alapvető szükségletek még nincsenek megoldva. Nem csak a magyaroknak, a románoknak sem. Én azt látom, hogy az RMDSZ tanácsosai, munkatársai, az RMDSZ elnökök, választmányi tagok, polgármestereink, alpolgármestereink az elmúlt években mindent megtettek, szívvel-lélekkel dolgoztak a közösségért és gondoskodtak arról, hogy amire csak lehetőség adódott, azokat kihasználják és a közösség javára fordítsák. Számos településen épültek sportpályák, utakat aszfaltoztak, járdákat és bicikliutakat építettek. Minden településnek megvan a maga sajátos igénye, és településvezetőink, illetve tanácsosaink azon dolgoztak, hogy ezeket az igényeket kielégítsék és a lehető leghamarabb, leghatékonyabban megoldják.

Melyek azok az előző években történt változások és fejlesztések, amelyekre kifejezetten büszke?

Számomra az egyik legfontosabb feladat az RMDSZ-en belül, az anyanyelvhasználat kérdése, az anyanyelvhasználat területének bővítése. A kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezése mindenképp egy olyan ügy, amivel szívesen foglalkozom, és örülök annak, hogy az elmúlt években születtek ezzel kapcsolatosan konkrét eredmények. Több esetben tapasztaltunk olyan negatív megnyilvánulásokat, hogy lefestették a magyar feliratokat. Az RMDSZ-es képviselők elsőként jártak el, mindig gondoskodtak arról, hogy a megrongált táblákat kijavítsák. Ugyanakkor voltak olyan települések, ahol nem volt kétnyelvű helységnévtábla, ki kellett helyezni, kellett kérni, hogy léptesse életbe a törvényt az önkormányzat vezetője. Ilyen település például Magyarkiskapus vagy Kérő, ahol az elmúlt időszakban tették ki a kétnyelvű helységnévtáblát. Ilyen település Kolozsvár is, ahol több évnyi politikai harc után, civilek kezdeményezése által sikerült egy olyan bírói döntést elfogadtatni, melynek eredményeként ki kellett helyezni a kétnyelvű helységnévtáblákat. Az RMDSZ-nek fontos szerepe volt abban, hogy meggyőzte a mostani városvezetőt, Emil Boc polgármestert, hogy ne fellebbezze meg ezt az ítéletet, és helyezzék ki ezeket a táblákat. Azóta is kint vannak. Számomra ez egy bizonyítéka annak, hogy alaptalan a félelem meg a riogatás azzal, hogy a magyar nyelvű feliratok esetleg általános ellenszenvet okoznának a román közösség tagjaiban, hiszen Kolozsváron egyetlen táblát sem rongáltak meg az elmúlt évben. Éppen ezért van szükség további köztéri feliratokra, a törvény által biztosított jogaink alapján kerüljenek ki a többnyelvű feliratok.

A másik kedvenc projekt a magyar napok, azon belül is az újjáélesztett Kalotaszegi Magyar Napok, mint kulturális esemény, hiszen több év kihagyás után sikerült újjáéleszteni és egy olyan nívós eseményt szervezni, amely újra feltette a Kárpát-medencei kulturális fesztiválok térképére Bánffyhunyadot, Kalotaszeget. Ez az esemény szerintem egy olyan eredmény, amire nem csak az RMDSZ, de az egész kalotaszegi magyarság büszke lehet.

Melyek azok a pontok, célkitűzések az RMDSZ programjában, amelyekkel foglalkozna a következő években?

Az RMDSZ programja két részre oszlik. Az egyik a specifikusan magyar közösség ügyeit magába foglaló fejezet, a második pedig az általános érvényű közpolitikák, melyek mind a magyar, mind az egész megye lakosságának fontos. Mindkét fejezetből egy-egy ügyet említenék meg.

A magyar ügyekből, ahogy már említettem, nagyon fontos a többnyelvűség, az anyanyelvhasználat kérdése. Úgy gondolom, hogy továbbra is vannak lépések, és a megyei tanácsnak vezető szerepet kell vállalnia az anyanyelvhasználat gyakorlatba ültetésében. Példaértékű intézményként kellene működnie mind az anyanyelvű kiszolgálás, mind a magyar nyelvű feliratok, a magyar nyelvű tájékoztatás terén. Számomra ez egy nagyon fontos dolog és szerintem ezzel mindenképp foglalkozni kell a következő időszakban. Továbbra is nagyon fontos az, hogy a magyar közösségeink, a magyar községek, magyarlakta települések fejlődjenek, megkapják azokat a pénzügyi és egyéb forrásokat a megyei önkormányzattól, melyek a fejlődést biztosítják.

Közpolitikai szempontból pedig egy olyan megyét képzelek el, ahol vidéki településeinknek nem az elnéptelenedés az egyetlen opciója. Ahol a megyei önkormányzat, Kolozsvárral karöltve olyan életkörülményeket, olyan életszínvonalat alakít ki és biztosít ezeken a településeken, hogy meg tudjanak élni az emberek és ne az legyen az egyetlen opció, hogy beköltöznek Kolozsvárra. Ez hosszútávon a városnak sem jó, és a vidéki településeknek sem egy élhető megoldás. Olyan projekteken kell dolgozni, olyan közpolitikai irányokat kell megszabni, amely a vidéki települések élhetőbbé tételét célozzák meg olyan körülmények között, hogy biztosítva legyen számukra a napi bejárás Kolozsvárra, Kolozsvár környéki munkahelyeikre, oktatási intézményekbe. Ne legyen ez a bejárás nehézség, ne okozzon nekik problémát, tudjanak teljes életet élni a vidéki településeken azok, akiknek nap mint nap Kolozsváron kell ügyeiket intézni.