Elkezdődött az autonómiáról szóló magyar-román  párbeszéd. Elsősorban a székelyföldi autonómia fogalmának tisztázására van szükség, ebben állapodtak meg első körben a magyar és román szakemberek és politikusok, akik részt vettek Sepsiszentgyörgyön szombaton szervezett "Autonómia és regionalizmus - az évtized kihívása" című konferencián.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Bálványos Intézet által szervezett maratoni, egész napos tanácskozáson amelyen magyarv és román egyetemi tanárok, tudományos kutatók, majd pedig politikusok járták körül a témát.

Salat Levente, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem politikatudományi tanszékének docense rámutatott: amikor valaki az autonómiáról beszél, nehéz eldönteni mire gondol, ezért nagyon fontos a jelentését meghatározni. Az előadó szerint a politikusok érdeke, hogy ez az értelmezhetőség fennmaradjon, így tudnak az autonómia fogalmával szavazatokat szerezni magyar és román oldalon egyaránt, hiszen mindenki mást ért az autonómia. Salat Levente rámutatott, hogy a nemzetközi szakirodalom sem segít a meghatározásban, a szakértők is különböző álláspontokat képviselnek. Az erdélyi magyarok jelenleg is sok autonómia elemmel rendelkeznek a szakirodalom meghatározása szerint, így a helyi közigazgatási törvény által biztosított önkormányzatisággal, az oktatási, kulturális, egyházi autonómiával.

Az egyetemi docens szerint azonban van még egy törvény nyújtotta lehetőség, amivel eddig nem éltünk: a 2000 után megjelent egyesületi törvény adna lehetőséget egy reprezentatív civil szervezet létrehozására, amely román és magyar állami pénzekből, illetve tagsági díjakból működtetné az erdélyi kulturális intézményeket. „Annak idején az RMDSZ-nek kellett volna létrehoznia egy ilyen reprezentatív szervezetet, átruházni annak pénzeket és funkciókat, de nem kívánt maga ellen létrehozni egy civil kontrolt”, mondta Salat Levente. Meglátása szerint  mihamarabb konszenzusra kell jutni arról,  hogy mit jelent pontosan az autonómia, és mi az amit minden erdélyi magyar támogatni tud. Le kell bontani a román közösség félelmét, amely Székelyföld elcsatolásától tart. Kommunikációs stratégiát kell kialakítani a román közösség irányába, tisztázni kell azt is, hogy mi lesz a Székelyföldön kívüli magyarsággal –fejtegette.

A Dél-Tirolban élő tudományos kutató, Sergiu Constantin is arra mutatott rá, hogy sokan, sokat beszélnek az autonómiáról, de kevesen értik a lényegét. Egyesek számára a függetlenség szinonimája, mások számára az önrendelkezést, decentralizálást, közigazgatást jelenti. Akadémiai körökben sincs pontos meghatározása a fogalomnak, amely egyébként rugalmas és alakítható. Ugyanakkor az nemzetközi jogszabályok nem írják elő a kisebbségek autonómiához való jogát, a gyakorlatban viszont több mint 60 autonómia rendszer működik a világban. Sergiu Constantin szerint az autonómia nem jelenti a központi hatalomtól való megszabadulást, hanem rendezi a központtal való viszonyt.

Sabin Gherman kolozsvári publicista rámutatott, sok román ember is akar autonómiát, főleg gazdasági és adminisztratív jellegűt, de megfelelő magyarázattal a román közösségek megértik a kulturális autonómiát is. Gherman a magyar-román egymásra utaltságra helyezte a hangsúlyt, szerinte a románok nem mennek semmire a magyarok nélkül, de ez fordítva is igaz. Úgy vélekedett, Bukarestnek nem az erdélyi etnikai arányok megváltoztatására, hanem a történelmi régiók elismerésére, valós autonómiájuk biztosítására kellene törekednie.

Szilágyi Ferenc, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa a partiumi autonómiatörekvéseket ismertette. Elmondta, hogy az út elején, a kérdésfeltevéseknél tartanak. Meglátása szerint az autonómia törekvések szempontjából Partium jobb adottságokkal rendelkezik, mint Székelyföld, hiszen a lehető legtávolabb fekszik az ország hatalmi központjától. Periférikus elhelyezkedése ez esetben jó, hiszen természetes határt szabnak a Kárpátok is. Negatívan befolyásolja viszont, hogy vegyes lakosságú terület, román többséggel és nem elég erős a regionális identitástudat, ugyanis a magyarok Partiumkent, a románok pedig Crisana-Maramureskent határozzák meg a régiót. Székelyföldön pedig az erős identitástudat teszi a folyamatot előrehaladottá.