„Nem hiszem azt, hogy egy demokratikus társadalomban, amikor igazságszolgáltatás kerül szóba, lehajtott fővel mindenkinek kussolnia kell" – jelentette ki a Mikó-ügy kapcsán a maszol.ro-nak adott interjúban Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke szerint Romániában visszarendeződés történik a restitúció terén.

A szervezők szerint az utóbbi tizenöt év legnagyobb magyar tömegdemonstrációja lesz szombaton a Mikó-ügyben hirdetett ítélet elleni tiltakozó akció. Mit vár a sepsiszentgyörgyi megmozdulástól?

Ebben a pillanatban az a legfontosabb, hogy létezzen közösségi szolidaritás egy olyan ügyben, ami nem csak református ügy, nem csak Sepsiszentgyörgy ügye, hanem erdélyi magyar ügy. Azt gondolom, hogy ez egy jogállamisággal kapcsolatos ügy is. A Mikó-perben hozott ítélet egyrészt megkérdőjelezi a tulajdonjogot, másrészt meghurcol olyan embereket, akik tisztességes munkát végeztek, nem követtek el semmilyen törvénytelenséget, törvényes dokumentumok alapján dolgoztak. Korrupció sincs ebben az ügyben, senki nem rövidített meg senkit, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat is azt mondja, hogy a várost nem érte semmilyen kár. Ilyen körülmények között ilyen ítéletet hozni teljesen értelmetlen. Nagyon rossz ízű visszarendeződésnek vagyunk a tanúi.

Mikor kezdődött ez a visszarendeződés?

Emlékeztetnék arra, hogy az első, s egyetlen nagyobb konfliktusom Mihai Răzvan Ungureanu volt kormányfővel akkor volt, amikor le akarta állítani a természetbeni visszaszolgáltatást és a kárpótlások összegét a piaci érték tizenöt százalékára akarta korlátozni. Akkor mi, RMDSZ, azt mondtuk: ezt nem lehet megtenni. Huszonkét éve többek között azért is küzdünk, hogy a tulajdonjogot helyreállítsák, az állam által elkobzott ingatlanokat és ingóságokat visszaadják. Nem lehet huszonkét év után egy ilyen hirtelen fordulattal megváltoztatni az irányt. A strasbourgi emberjogi bíróság nem azt kérte Romániától, hogy állítsa le a visszaszolgáltatást, hanem azt, hogy egyértelmű, félreérthetetlen jogszabályt alkalmazzon. Azt akarták, hogy ne az emberjogi bíróságnak kelljen folyamatosan dönteni a romániai restitúciós ügyekben. Mihai Răzvan Ungureanunak akkor azt mondtuk, hogy ha a kormány a tulajdonjogot korlátozni próbálja, nincs koalíció. Ebben engedett a kormányfő. Nem sokkal ezután megszületett az ítélet a Mikó-perben. A politikai véletlenekben nem hiszek. Itt valakinek az volt az érdeke, hogy a visszaszolgáltatást leállítsák. Nagyon sokszor lehetett hallani korábban, hogy ez a visszaszolgáltatás nagy disznóság, mert Erdélyben a történelmi városrészekben a magyar egyházak és magyar emberek kapnak vissza ingatlanokat. A román nacionalisták ezt évtizedeken keresztül tűrhetetlennek nevezték.

„Ez tisztán politikai ügy"

A Mikó-ügyet a marosvásárhelyi Félsziget Fesztiválon tartott pódiumbeszélgetésen politikai ügynek is nevezte. Miért?

Politikai ügy, mert politikai döntés volt az, hogy a visszaszolgáltatást elindítják; politikai döntés volt, amikor a kárpótlási törvényeket elfogadta a parlament, és politikusok hajtották végre ezeket a döntéseket. Közösségi akarat áll mögötte, de ez mindenütt a világon, a volt kommunista országokban pedig különösen politikai kérdés. Azt gondolom, hogy amikor a visszaszolgáltatást megpróbálják elakasztani, amikor megpróbálják megfélemlíteni mindazokat, akik a visszaszolgáltatásban valamilyen formában érdekeltek – és itt azokra is gondolok, akiknek alkalmazniuk kell a törvényeket –, akkor ez politikai ügy. Azért i fontos, hogy a sepsiszentgyörgyi nagygyűlésen mutatkozzon meg az erős közösségi szolidaritás, mert csak haladékot kapott Románia az emberjogi bíróságtól, ám rövidesen, a jövő esztendőben, a visszaszolgáltatási és a kárpótlási törvényhez ismét hozzá fognak nyúlni. Ez is egy politikai ügy lesz, és jövőre is a politikának kell érvényesítenie a közösségi akaratot. Ha létezik egy közösségi akarat arra, hogy a visszaszolgáltatást 22-23 év után folytatni kell, akkor jövőre ezt a politikai kérdést meg tudjuk oldani. A történet – ha szabad mondani ilyet – az én szempontomból ilyen egyszerű. Most a Mikó-ügy precedens-értékéről nem is beszélek. Mert ha megtörténhetett a református egyházzal, holnap megtörténhet az evangélikusokkal, utána az unitáriusokkal, katolikusokkal, a magánszemélyekkel, és miért ne történhetne meg akár az ortodox egyházzal is. Fontos tehát, hogy az egész romániai társadalom figyelmét felhívjuk arra: egy rossz folyamat indulhat el, igazságszolgáltatási eszközökkel visszaállamosítanak. Eközben azt az üzenetet küldik sokan, hogy az igazságszolgáltatásba nem szabad beleszólni, hogy a bírói ítéletek mindenek fölött vannak.

„Egy jogállamban mindent lehet bírálni"

Ezt üzenik az EU döntéshozói is, akik az államfő leváltásáról szóló referendum kapcsán többször is felszólították a romániai politikai pártokat, ne avatkozzanak be az igazságszolgáltatás döntéseibe. A Legfelsőbb Bírói Tanács arra szólította fel a politikusokat, hogy még csak ne is bírálják az igazságszolgáltatás ítéleteit. Hogyan egyeztethető ezzel össze a Mikó-tüntetés?

Egy jogállamban mindent lehet bírálni. Egy percig sem gondolom azt, hogy Romániában az igazságszolgáltatás olyan intézmény, amely tökéletesen, olajozottan működik, amelyben nem történnek tévedések. A legjobb szándék által vezérelt ember is tévedhet, így tévedhet az ügyész is, a bíró is, mert emberből van. Nem akarok én mindegy egyes esetben farkast kiáltani, azt mondani, hogy összeesküvés áll egy-egy döntés mögött, nem akarom ezt tenni a Mikó-ügyben sem. Azt mondom, legyünk jóhiszeműek: a bíró is tévedhet. A sepsiszentgyörgyi tüntetést nem tekintem igazságszolgáltatásra gyakorolt nyomásnak. Nem hiszem azt, hogy egy demokratikus társadalomban, amikor igazságszolgáltatás kerül szóba, lehajtott fővel mindenkinek kussolnia kell.

„Véletlenekben nem hiszek"

Vannak olyan vélemények, hogy Mikó-ügyben a bíró szándékosan, politikai nyomásra tévedett. A nyomás éppen az államfő részéről érkezett, aki állítólag így akarja úgymond megmutatni a romániai magyar közösségnek, hogy hol a helye...

El tudom fogadni ezeket a véleményeket is. Jómagam azért nem állítok ilyesmit, mert nincs konkrét bizonyítékom. Pontosan tudom, hogy a visszaszolgáltatással kapcsolatban milyen szándékok léteztek akkor, amikor kormányon voltunk, és ezeket hogyan sikerült leállítani. Ezt követte a Mikó-per teljesen értelmetlen bírósági ítélete. A véletlenekben nem hiszek, de a kérdésben szereplő állítást sem cáfolni, sem bizonyítani sem tudom. Emlékeztetnék arra, hogy 2006-ban már született egy ítélet a Mikó-üggyel kapcsolatos polgári perben. Akkor a bíróság jogerősen kimondta, hogy a Székely Mikó Kollégium épülete az egyház tulajdona. Rá néhány évre, ugyanabban a dossziéban, büntetőeljárás is indult, amelyben már a korábbival ellentétes ítéletet hozott a bíróság. Ha ugyanabban az ügyben hat év leforgása alatt két, egymással ellentétes ítéletet lehet hozni, akkor az igazságszolgáltatás nagyon rosszul működik Romániában. Másrészt pedig egyetlen dokumentum sem igazolta, hogy valami megváltozott volna a Mikó-perben 2002-től vagy 2006-tól. Korábban mindenki nyugodt volt, hogy a büntetőjogi perben is ugyanolyan ítéletet hoznak, mint a polgári perben, és hirtelen megfordult minden. Elment a bírónő szülési szabadságra, teljesen új bíró került a képbe, aki a már ismert ítéletet hozta.

„Egyik politikus kollégánkat ítélték el"

A sepsiszentgyörgyi tüntetés előtt internetes fórumokon vita bontakozott ki a kollégium épülete előtt hetek óta tüntető Sántha Imre lelkésznek arról a kéréséről, hogy ne szólaljanak fel politikusok a nagygyűlésen. Ha beszállna a vitába, mit mondana?

Sántha Imrének és mindazoknak, akik az elmúlt hetekben, hónapokban a Mikó épülete előtt tüntettek, óriási érdemük van abban, hogy ébren tartották ezt a lángot a sepsiszentgyörgyi közösségben, és minden tiszteletem az emberek iránt, akik ezt megtették. Legalább ugyanekkora szerepük van azoknak, akik ezt a történetet elindították, akik a jogszabályokat megalkották, alkalmazták. Itt a politikusokról beszélek, többek között azokról is, akiket elítéltek, s akiket úgy próbálnak egyesek kezelni ebben a történetben, mint valami idegen testet. Végül is az egyház jogtanácsosa mellett az egyik politikus kollégánkat is elítélték. A politikának kell ezt a kérdést megoldani. Azt gondolom, hogy az a jó, ha mindenki a maga helyén végzi a dolgát. Sokan elfelejtették, hogy az RMDSZ azonnal állást foglalt, amikor az ítélet a Mikó-perben megszületett. Sepsiszentgyörgyön még nem is tudtak az ítéletről, amikor levélben fordultam az egyházfőkhöz, nagykövetekhez, nemzetközi szervezetekhez ebben az ügyben. Ezután kezdtük el a református egyházzal az egyeztetést arról, mikor szervezzük meg a tüntetést. Az időpontról és a demonstráciü formájáról Pap Géza püspök úrral közösen döntöttünk.

Lesz-e folytatása szeptember elseje után a tiltakozásoknak?

Mindenképpen lesznek új fejezetei a tiltakozásoknak. Most egyelőre a célunk az, hogy szeptember elsején fölmutassuk a közösségi szolidaritást, fölmutassuk azt, hogy az erdélyi magyarság úgy érzi, igazságtalanság történt, hogy vissza akarják fordítani a dolgok menetét, legalábbis ami a tulajdonjogot illeti. Ez egyébként mindig így zajlik. Amikor egy ilyen visszarendeződés elkezdődik, akkor ez lopakodó módszerrel történik. A diktatúrák sem hirtelen beköszöntenek, hanem folyamatosan épülnek: így épült a hitleri és a kommunista diktatúra is. Ezért úgy gondolom, nekünk is idejében fel kell emelnünk a szavunkat. A szombati tiltakozásnak lesz folytatása, be vannak tervezve újabb akciók is. Ez egy olyan súlyos történet, hogy nem hagyjuk annyiban.