Frunda Györgyöt és Eckstein Kovács Pétert látta vendégül márciusi Fórumán a Kolozsvár Társaság hétfőn délután, ahol a két prominens RMDSZ-es politikust Buchwald Péter faggatta tanácsosi munkájukról.Frunda György mint Victor Ponta miniszterelnök tanácsosa, Eckstein Kovács Péter pedig mint Traian Băsescu volt tanácsosa beszélt arról, mit jelent magyarként, RMDSZ-esként egy román politikussal együtt dolgozni, felhívni a figyelmét a magyar közösséget érintő, gyakran akár apró-cseprő ügyekre is.

Buchwald izgalmas kérdéssel indított: hogyan lehet, hogy a liberális Eckstein-Kovács a keresztény, demokrata, jobboldali államelnök mellett dolgozott, a keresztény és demokrata Frunda pedig a szocialista miniszterelnök tanácsosaként szerepel?

Frunda messziről indított, 1990 márciusától. Elmondta, nem akart politikus menni, sikeres ügyvéd volt Marosvásárhelyen, és éppen nősült is, amikor beköszöntött a „fekete március”, és meggyőzték, hogy politikai szerepet vállaljon. ‘56-os szerepvállalásáért a múlt rendszerben halálra, majd ezt módosítva életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt édesapjától azt tanulta, tartsa távol magát a politikától, de ennek ellenére részt vett, Bukarestben, az alkotmány szerkesztésében.

Köztudott, hogy Frunda György 1996-ban, majd 2000-ben az RMDSZ államelnök-jelöltje volt. Erről elmondta, Sepsiszentgyörgyön, barátai hosszas – alkoholos itallal megspékelt, egész éjszakán át tartó – unszolására mondott igent az ötletre.

Victor Ponta tanácsosa úgy lett, hogy a miniszterelnök felhívta, arra kérve, legyen az ő embere, vagy miniszteri, vagy tiszteletbeli tanácsosi címen. Megbeszélte a családdal és az RMDSZ-szel, majd igent mondott az ajánlatra. „Feleségem a jog, az ügyvédi munka, szeretőm pedig a politika, mert a politikában lehet játszani, gondolkodni, és ahogy most is teszem, szabadon tárgyalni a miniszterelnökkel” – fogalmazott.

Ami az ideológiai különbségeket illeti, Frunda véleménye szerint a szociáldemokrata Ponta és a kereszténydemokrata között, túl az egyházt illető kérdéseken számos közös pont van. Arról is beszélt, a miniszterelnökről kijelentheti, nem magyarellenes, kozmopolita beállítottságú.

Eckstein-Kovács Péter az ideológiai kérdéssel indított. Elmondta – mosollyal a bajsza alatt –, hogy nem egy jobboldali elnök tanácsosa volt, hiszen Băsescu párton felüli és az államot képviseli, így ő nyugodtan dolgozhatott mellette.

Miután 2008-ban nem kapott szenátori mandátumot, Băsescu kereste meg azzal az ajánlattal, hogy 48 órája van eldönteni, lesz-e az államelnöki hivatal főtitkára – ami nem akármilyen megtiszteltetés, jegyezte meg Eckstein, hiszen Ceaușescu is ilyen szerepet látott el annak idején. Ezt nem vállalta el, nem akart az államelnök embere lenni, de miután beszélt az RDMSZ-szel, a kisebbségi ügyekben illetékes tanácsosi rangot vállalta el. „Van az államelnöknek egy klassz hozzáállása a dolgokhoz, mindig azzal indított a gyűléseken, hogy mondjuk el, mi bajunk van” – emlékezett vissza Eckstein. – Azt éppen nem lehetett mondani, hogy adj autonómiát a székelyeknek, de hogyha adódott valami, fel lehetett vetni a témát. Ilyen volt például a szentgyörgyi cigarettagyár példája is. Be akarták zárni, én meg azzal győzködtem Băsescut, hogy mint dohányos, nem hagyhatja Carpați nélkül a népét!

Elmondta, mint tanácsos, szabadjára volt engedve, ami többek között abban is megnyilvánult, hogy a sajtó kedvenceként állandóan az államelnökkel rossz viszonyban levő hírtelevíziók vendége volt. Ismertetni és magyarázni kellett Băsescu döntéseit, ez pedig egészen sokáig jól működött, egészen a verespataki ügyig, amivel kapcsolatosan már nem tudta elmondani, hogy mit gondol az államelnök, hiszen éppen az ellenkezőjét gondolta a ciántechnológiás bányászatról.

Az európai parlamenti választásokkal kapcsolatosan kijelentette, kampányolni fog, még ha nem is örvend a kialakult helyzetnek.