„Ha normális országban élnénk, akkor lennék elégedett, ha bekerülnék a második fordulóba. Ettől Románia azonban még távol van. Számomra most nem a százalékok a fontosak, hanem az, hogy az üzenetem hihető legyen” – jelentette ki a maszol.ro-nak adott interjúban Kelemen Hunor, az RMDSZ államfőjelöltje.

A második államelnök-választási kampányon van túl. Miben különbözik az RMDSZ jelöltje szerint ennek a kampánynak a kontextusa az előzőétől?

Sok minden megváltozott ebben a kampányban a 2009-es elnökválasztási kampányhoz képest. Azóta többé-kevésbé átestünk egy gazdasági válságon, az elmúlt öt évben megváltozott a világ körülöttünk. Elkészült időközben az autonómiatervezetünk, amely ugyan a Székelyföldről szól, de tulajdonképpen a hatalommegosztásnak az alapelveit tartalmazza, illetve a magyar közösség identitása megőrzéséhez szükséges garanciákat: a valós kétnyelvűséget, az etnikai arányosságot, a magyar nyelv hivatalos nyelvként történő elismerését. Azóta az RMDSZ szövetségi elnökévé választottak, és más tapasztalatokkal a hátam mögött vágtam neki a második államelnöki kampányomnak. Öt éve a kampány még nagyon nagy mértékben arról is szólt, hogy engem megismerjenek.

Különbözik-e a tétje a romániai magyar közösség szempontjából ennek a választásnak az öt évvel ezelőttitől?

A helyzet abból a szempontból hasonló az öt évvel ezelőttihez, hogy a román társadalom még ugyanúgy nincs felkészülve arra, hogy egy nem román származású politikust válasszon államfőnek, különösen egy magyart. Viszont most véget ér egy ciklus. Véget ért a tíz éve tartó Băsescu-éra. Véget ér olyan tíz esztendő, amelyről ezelőtt öt évvel nagyjából tudtuk, hogy esélye van folytatódni. Most már tudjuk, hogy ez a korszak véget ér, mert a jelenlegi államfő nem jogosult több mandátumra. Tehát most valami más kezdődik. Románia ugyan nem elnöki köztársaság, de az államfő elképzelése az országról, az általa felvállalt értékrend rányomja a bélyegét a társadalomra. Az elmúlt tíz évben a Băsescu-féle elképzelés nagyon meghatározta a társadalmat, rajta maradt az ujjlenyomata. A romániai magyar közösségnek nem mindegy, hogy ott lesz-e, bele tud-e szólni Románia dolgaiba, amikor az országban egy új fejezet kezdődik. Ilyen szempontból nagyon fontos, hogy a közösségi erőt fel tudjuk mutatni. Talán még inkább fontos, mint 2009-ben. Legalább két dolgot bizonyítunk, ha a közösség erejét fel tudjuk mutatni. Egyrészt azt, hogy a mi elképzeléseinket az országról, az ország jövőjéről, az erdélyi magyarság jövőjéről támogatják és magukénak érzik a magyar emberek. Emellett a román politikában is meghatározza a legitimitásunkat, politikai erőnket a támogatottságunk, meghatározza azt, hogy a következő időszakban mennyire vesznek minket komolyan, mennyire tudjuk jó irányba befolyásolni a politikai döntéseket. Tehát a tétje ilyen szempontból is nagy az államfőválasztásnak.

Növeli-e az RMDSZ szempontjából a választások politikai tétjét, hogy két magyar jelölt is indul?

Számomra az imént felsoroltak jelentik a politikai tétet, ezt nem befolyásolja, hogy van egy másik magyar jelölt. Egy pillanatig sem tekintettem úgy Szilágyi Zsoltra, mint „a magyar jelöltre”, hanem mint a 13 másik jelölt egyikére. Az lett volna a stratégiai tévedés az államelnök-választási kampányban, ha mi egymással foglalkozunk. Akkor, amikor a közösségi támogatásról beszélek, az EMNP jelöltje is beletartozik a tizenhármas csapatba, mint bármelyik jelölt. Nyilván ez is egy politikai tét, de nem erre fókuszáltunk. Azt hiszem, hogy egyetlen kampányban sem beszéltem ilyen keveset magyar politikusokról, mint most.

A kampány egyik legfontosabb eleme a több erdélyi városban megszervezett pódiumbeszélgetés-sorozat volt. Melyek voltak a visszajelzések, mit várnak el az emberek az RMDSZ jelöltjétől?

A legnagyobb elvárásuk az erdélyi magyaroknak – szinte mindegy, hogy milyen választásokról van szó – az, hogy a problémáikra választ adjunk. Nekem most olyan körülmények között kellett ezekre a kérdésekre hihető választ adnom, hogy az emberek tudják, nem lehetek államelnök. De meg kellett győznöm őket arról, hogy ha államelnök lennék, jobb országot, élhetőbb társadalmat, nagyobb biztonságot nyújtó országot jelentene mindaz, amit javasolok. A magyarok azt várják el, hogy a közösség érdekeit védjük, felmutassuk, hogy a román-magyar viszonyt valahogy próbáljuk rendezni. A közösségi érdek érvényesítése nyilván az identitás megőrzésének garanciáit, az autonómiának valamilyen formáját jelenti.

Megállapítható, hogy eddig talán egyetlen kampány sem volt ennyire durva Romániában. Titkosügynökvádaktól, bűnvádi eljárásoktól, a jelöltek közötti övön aluli ütésektől volt hangos az elmúlt hónap. Hogyan tudott eljutni ebben a hangzavarban az RMDSZ jelöltjének üzenete a választókhoz?

Az emberek nem azt várják a politikusoktól, hogy egymást szidják. Ezt csak a politikusok egy része és főleg az újságírók egy része gondolja így, akik minden este a televízió-stúdiókban ülnek, pörgetik a témákat, és azt hiszik, hogy az egész ország őket nézni. Ez nem igaz. Az emberek inkább arra várnak, amit az imént is mondtam: a politikusok adjanak válaszokat a közösségek kérdéseire. Nagyon bosszantó a választó számára, ha nem ezzel foglalkozik a politikus. Az egyik televízióban meg is kérdezték tőlem, hogy szerintem miért fajult így el a kampány. Azt mondtam, ebben mi, politikusok is hibásak vagyunk, de a média is, mert a nézettséget hajszolja. A média gyakran úgy gondolja, hogy sokkal nagyobb nézettséget hoz az a téma, hogy ki volt titkos ügynök a jelöltek közül, vagy éppen kiket tartóztattak le, mint például az, hogy Klaus Johannis tőmondatokban válaszol az újságírók kérdéseire, vagy az, hogy – és itt legyek magammal szemben egy kicsit elfogult – értelmesen próbálok beszélni arról, miként képzelem el Románia jövőjét. Ez nem biztos, hogy nézettséget hoz, de szerintem erre a választási kampányban kellene időt szakítani.

Mivel magyarázható, hogy a korrupcióellenes ügyészség a kampány egyik főszereplője lett?

Azt gondolom, hogy a kampány alatt hirtelen felszínre került ügyészségi ügyek jelentős része nem a kampányról szól, de valami miatt ezek rácsúsztak erre az időszakra. Hogy ez szándékos vagy nem, azt én nem tudom. De az biztos, hogy az ügyészek olyan vádakat fogalmaztak meg több politikus ellen, amelyek ha bebizonyosodnak, akkor kiderül, hogy nem a tyúktolvajok okozzák ennek az országnak a nagy problémáit. Ezt azonban nyilván csak a bíróság döntése után tudjuk majd értékelni. Másrészt viszont érthető a választópolgárok elfordulása a politikától, amikor ilyen korrupciógyanús ügyek kerülnek napvilágra. Az emberek jelentős része nem úgy látja a politikusokat, hogy Jani, Mari, Lajcsi. Nem disztingválnak, nekik a politikusok mind egyformák. Holott ez nem igaz. Ahogy az életben is mindenki felelős a saját döntéseiért, a politikában is van, aki ilyen, van, aki olyan. De az biztos, hogy ebben a választási kampányban az a látszat, hogy minden politikus gazember. Ilyenkor az emberek vágynak egy normális hangra, de nem biztos, hogy meghallják.

A kampány egyik bevallott célja volt megbarátkoztatni a román közvéleményt az RMDSZ autonómia-elképzeléseivel. Ez mennyire sikerült?

Még korai lenne következtetést levonni. Az autonómia-elképzeléseink ismertetését a kampány után is folytatjuk, ez hosszas folyamat. Hozzá kell szoktatnunk érveinkhez a román társadalmat, el kell mondanunk, hogy amit mi akarunk az nem az, amit ők gondolnak arról, amit mi akarunk, vagyis nem akarjuk szétszaggatni az országot. Fontos volt, hogy elkezdtük ezt a vitát, őszintén és tisztességesen próbáljuk ezt végigvinni. Ám azt már látom, hogy lehet az elképzeléseinkhez román partnereket találni. Nem lehet áttörést elérni egy napról másnapra egy ilyen kérdésben. Vannak román emberek, akik megértik, hogy a tervezetünk egyrészt a hatalommegosztásról is szól, ami a helyi közösségeknek hihetetlenül előnyös lehet, másrészt a magyar közösségnek olyan igényeiről, amelyek részben az anyanyelvhasználathoz is kötethetőek.

A szemlélőnek néha az volt a benyomása, hogy az RMDSZ autonómiatervezetét kritikusabban fogadták az RMDSZ-szel szemben álló magyar politikai szervezetek a román politikusoknál. Ezt hogy látja?

A magyar közösségen belül sem láttam azt a nagy vitát. Azzal kezdődött, hogy a magyar politikai ellenfeleink vitára alkalmatlannak nyilvánították a tervezetünket. Utána meg vitázni akartak arról, ami szerintük vitára alkalmatlan. Idegesek voltak, mert készült egy olyan tervezet, ami nekik nincs. Amikor pedig már nem lehetett egyebet mondani, akkor már ők maguk kezdték el nélkülünk bemutatni a mi autonómia-elképzeléseinket. Azért ez egészen nagy távolság attól, hogy korábban vitára sem érdemesnek nyilvánították a munkánkat. Én már az első pillanattól azt mondtam, hogy ez a tervezet jobbítható, lehet és kell változtatni rajta. Nagyon sok fontos észrevételt kaptam a kampány időszakában is az elképzeléseinkkel kapcsolatban. Ezeket be fogjuk iktatni ebbe a tervezetbe. Visszatérve a politikai ellenfeleink támadásaira: mit várhatnék el én a választási kampányban Szilágyi Zsolt aktivistáitól?

Milyen eredményt kellene elérnie az első fordulóban ahhoz, hogy azt mondhassa: érdemes volt végigcsinálni ezt a kampányt?

Nyilván, ha normális országban élnénk, akkor lennék elégedett, ha bekerülnék a második fordulóba. Ettől Románia azonban még távol van. Számomra most nem a százalékok a fontosak, még csak az abszolút számok sem azok, hanem az a fontos, hogy az üzenetem hihető legyen.