Nicolae Ceaușescu vagyonával, bukása és halála körüli legendákkal foglalkozik a Hetek cikke.

A cikk szerint egyre több legenda szövi át a diktátor bukását és halálát. Egyesek szerint a diktátor eltüntetését a nagyhatalmak, illetve a „háttérhatalmak” szervezték, például az a Nemzetközi Valutaalap, amelynek Ceaușescu Románia összes adósságát visszafizette, és amelytől nem is akart új hitelt felvenni.

Rendre szárnyra kelnek olyan híresztelések is, miszerint a diktátor óriási vagyont rejtett el Svájcban, illetve a világ számos pontján, amely a mai napig nem került elő.

Ismét Ion Iliescu?

A cikkben megszólaló Kolumbán Gábor politológus, rendszerelméleti szakember úgy vélekedett, hogy az 1989 decemberében lezajlott eseménysorozat nem a spontán népharag kitörése volt, hanem irányított, tervezett akció. Ha megnézzük az arab tavasz eseményeit, szinte kísértetiesen hasonló forgatókönyveket látunk, amelyek a spontaneitás, a demokrácia iránti olthatatlan szomj köntösébe vannak öltöztetve – véli a székelyudvarhelyi politológus.

„A bukást előre lehetett prognosztizálni már a szocialista blokk országaiban zajló események alapján, de nem abban az évben, mert azt mi sem gondoltuk, hogy Gorbacsov nyári látogatása után ilyen hamar összeomlik minden” - fejtegette a politológus.

A politológus hangsúlyozza: a legtöbb kelet-európai országban „bársonyos” vagy „palotaforradalom” zajlott, azaz a kommunista elit egy része felismerte, hogy változásra van szükség, és tárgyalni kezdett az ellenzékkel. A rendszerváltozások egyik eleme volt, hogy a reformpárti kommunisták kiszorították a hatalomból a keményvonalasokat. Kolumbán Gábor szerint Romániában Ceaușescu még a saját pártján belüli ellenzékét is annyira elnyomta, hogy az nagyon gyenge volt, így a harmadvonalból tört fel az új generáció.

Jellemző, hogy Gorbacsov látogatásakor is elterjedt a pletyka: nem volt olyan értelmiségi pártember, akivel érdemben tudott volna tárgyalni a főtitkár, csak Ion Iliescu, de a találkozás tényét a későbbi elnök rendre cáfolta. A hangulat megvolt egy forradalomhoz, de a titkosszolgálat is pontosan érzékelte mindezt, és ha nem enged némi mozgásteret, és nem engedi a szabad információáramlást, akkor nincs forradalom – állítja a szakember.

Hol van a diktátor mesés vagyona?

A Ceaușescu-bankszámlákkal kapcsolatban a cikk felidézi, hogy a titkos bankszámlák mítoszát éppen a későbbi mítoszvadász, Dan Voinea, a Ceaușescu-per egykori ügyésze indította útnak. Ő vetette fel a december 25-i per során, hogy Ceaușescunak 400 ezer dollárja van külföldi bankszámlán.

Erre a házaspárt elítélő bíró szinte azonnal rálicitált, ő már 400 millióról beszélt, amit állítólag különböző svájci számlákon helyeztek el. Ceaușescuék a per idején bizonyítékokat követeltek, azt állítva, hogy semmiféle bankszámlájuk nincs külföldön. Végül Ion Iliescu pert szervező emberei erre még rátettek egy lapáttal: a vád és az ítélet Bukarestben kiegészült egy ötödik ponttal.

A kivégzés után a tévében már azt olvasták fel, hogy azért is ítélték halálra a diktátort, mert el akart menekülni az országból, hogy felvegye a külföldi számláin lévő egymilliárd dollárt.

A cikkben a szerző, Hajdú Sándor megjegyzi, azóta sem került elő olyan dokumentum, amely bizonyítaná, hogy Ceaușescu nevén lettek volna ilyen pénzek elhelyezve. Egyébként a családnak nem volt szüksége saját számlákra, korlátlanul használhatták az állam vagyonát.

Az viszont tény, hogy a Securitate kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett az egész világon, számos fedett tevékenységéhez pénzre volt szüksége. Több dokumentum is bizonyítja, hogy több országban is volt „félretett pénzük”, több millió dollárjuk különféle bankokban. A szervezet számos volt tisztje is a külkereskedelemből gazdagodott meg 1989 után.