Romániai magyarként azt jelenti a szabadelvűség, hogy nem dughatja homokba a fejét az ember – véli Fosztó László, a Szabadelvű Kör újonnan megválasztott elnöke. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársát és az RMDSZ-platform új vezetőjét tervekről, a liberalizmus megítéléséről, a kisebbségi helyzetről kérdeztük.

Miért jelöltette magát az elnöki tisztségre?

Jelöltek és elfogadtam. Bár eddig nem voltam politikailag látható, vagy legalábbis csak kevesek számára, tudható, hogy liberális vagyok, és inkább hajlamos a kontemplatív magatartásra. Vannak idők, amikor az ember érzi, hogy eljött a közösségszervezés és a nyilvános beszéd pillanata, a Szabadelvű Kör elnökeként pedig ezt megtehetem, és akik megválasztottak, ezt várják el tőlem, azt gondolom.

Egy olyan RMDSZ-platform élére került, amiről viszonylag ritkán hallani. Változik ezen a téren a helyzet – figyelembe véve azt is, hogy választási évben vagyunk?

Nem gondolom, hogy platformként láthatatlanok voltunk mostanáig. Habár nem vagyunk az RMDSZ fősodra, mindig volt véleményünk, sok olyan rendezvényünkre emlékszem, amelyek markáns üzeneteket fogalmaztunk meg –és volt rá közönség. Lehet persze javítani a nyilvános kommunikációnkon, de alapjában véve ezzel nincs gond, én egyetértek azzal, hogy „a jó bornak nem kell cégér”. Ha a Szabadelvű kör hiteles és intellektuálisan jó minőségű álláspontot fogalmaz meg, mint eddig is tette, arra oda fognak figyelni, mert érdemes.

A választási év kampányt jelent elsősorban, ezért az emberek jobban figyelnek a politikusokra, viszont az jó lenne, ha a politikára is jobban figyelnének. Talán ebben van számunkra lehetőség és feladat, hogy a megértést és az elemzést erősítsük. No meg persze lesz néhány helyen szabadelvű jelölt az RMDSZ listákon, ott közvetlenül is támogatjuk a kampányt, amiben tudjuk.

Amikor tavaly áprilisban Csoma Botondot, a később leköszönő Szabadelvű-kör elnökkel beszélgettünk, azt fogalmazta meg, hogy szitokszóvá degradálódott a liberalizmus. Ha ezzel egyetért, miben lát lehetőséget az ellenszenv feloldására?

Igen, szitokszó lett, azzá tették, egy negatív címkévé. De ezt elsősorban a politikai „ellenség-termelés” dinamikája miatt van, nem a lényegi kérdések miatt. A szabadelvűek ellenzik a kirekesztést, és a véleménykülönbségeket elfogadják. Azokkal is szóba kell állni, akik szitkozódnak, és hamar kiderül, hogy legtöbbször nem is a liberalizmussal van bajuk. Ez csak hozzájárul ahhoz a kihíváshoz, hogy mit is jelent a mai világban képviselni a szabadelvű értékeket. A kirekesztés és címkézés ellen nem látok más eszközt, mint az értelmes párbeszédet. Végül is mi baja lehet valakinek abból, ha a szólásszabadságról, vagy valamelyik másik polgári szabadságjogról, esetleg egyes intézmények szerepéről elbeszélget egy szabadelvűvel? Legfentebb kevésbé érzi magát majd fenyegetve a liberalizmus által…

Ha tömören akarjuk megfogalmazni, akkor mit jelent szabadelvűnek lenni kisebbségi magyarként?

Romániai magyarként nekem azt jelenti a szabadelvűség, hogy nem dughatja homokba a fejét az ember. Mert ha ezt teszi, akkor mások döntenek minden olyan kérdésben, ami számára is fontos, és nem fog neki az mindig tetszeni. Ez egyaránt igaz abban, hogy miként tekintünk az erdélyi magyar közösségre mint társadalomra, ahogyan a romániai közéletben keressük és kialakítjuk a helyet magunknak, vagy éppen abban, hogy a világban történő dolgokhoz miként állunk hozzá. A bezárkózás egy olyan zsákutca – és mostanában azt látom, hogy errefelé megyünk –, amiből nem kerülhetünk ki, csak akkor, ha felemeljük a tekintetünket és körülnézünk. És mindig van kiút, de keresni kell egyénileg és közösségként egyaránt. Számomra a liberalizmus optimizmust sugall, a szabadság jó dolog, lehetnek korlátai, ezeket meg kell mindig beszélni, körül kell járni, és vannak rá leselkedő veszélyek, amik ellen fel kell emelni a szavunkat.