Miért sikerült Szatmárnémetiben Kereskényi Gábornak az, ami Marosvásárhelyen Soós Zoltánnak nem? Mi mondható el a részvételi arányokról? Illyés Gergő politológust a helyhatósági választások gyors kiértékelésére kértük.

Szatmárnémetinek ismét magyar polgármestere lesz, Marosvásárhelynek azonban most sem volt áttörés, pedig az utóbbi városban nagyobb a magyarság aránya, mint az előbbiben. Mi ennek a magyarázata?

Szatmárnémetiben volt egy váltóhangulat, polgárai nyolc éven keresztül megtapasztalhatták, hogy milyen, amikor RMDSZ-es polgármester irányítja a várost. Érezhető volt a levegőben és vissza is igazolta a választás eredménye, hogy a szatmárnémetiek elégedetlenek voltak a mostani városvezetővel. Kereskényi Gáborra biztos szavaztak románok is. Soós Zoltán magyar jelöltként az utóbbi évek legjobb eredményét érte el Marosvásárhelyen, – Kereskényitől eltérően – román szavazatok nélkül. Nagy pozitívum, hogy a marosvásárhelyi közösséget sikerült mozgósítani, de ez a mozgósítás most csak ennyire volt elég. Ne feledjük, Marosvásárhelyen etnikai szempontból sokkal kiélezettebb a helyzet, mint Szatmárnémetiben, ahol a magyar közösség presztízse is nagyobb. Marosvásárhelyen feszültség van a levegőben, és Dorin Floreának nem csak most, hanem az előző választásokon is nagyon sokat segített ez a román szavazók mozgósításában.

Kapott Dorin Florea magyar szavazatokat is?

Erről nincs adat, közvélemény-kutatás nélkül pedig felbecsülni sem lehet. De meggyőződésem, hogy ha nem is sokan, de vannak Dorin Floreának magyar szavazói. Lehet, hogy idén kevesebben voltak, mint négy éve. Ugyanakkor a másik fontosabb román jelöltnek, Dan Mașcának is vannak magyar szavazói. Abban azonban már nem vagyok biztos, hogy Dan Mașca magyar szavazói bármilyen RMDSZ- jelöltet támogattak volna. Szerintem az erre a román jelöltre leadott szavazatok nem befolyásolták Soós Zoltán eredményét.

Székelyudvarhelyen Arros Orsolya és Bunta Levente helyett „nevető harmadikként” az EMNP-MPP koalíció jelöltje, Gálfi Árpád lett a befutó. Miért történt így?

Valóban meglepetés a székelyudvarhelyi polgármester-választás eredménye, mert ez a forgatókönyv nem volt benne a levegőben. Ám az elmúlt hetekben, hónapokban a választók számára is érzékelhetőek voltak a helyi RMDSZ-en belüli feszültségek. Az RMDSZ-es belharc demobilizálta a szövetség szavazóit: ha összeadjuk Bunta Levente és Arros Orsolya szavazatainak a számát, akkor még mindig messze járunk a jelenlegi polgármesternek a négy évvel ezelőtti eredményétől. A belharc ugyanakkor meg is osztotta a meglévő RMDSZ-es szavazótábort. Ezzel szemben a másik oldalon négy évvel ezelőtt még két jelölt volt, most pedig megtörtént az összefogás volt, és úgy látszik, hogy ez a szavazókat is mozgósította. Udvarhelyen van egy stabil RMDSZ-ellenes szavazótábor. Ezek az emberek most elmentek szavazni, és megszavazták a közös jelöltet, míg a másik részről az RMDSZ-szavazótábor megosztódott és demobilizálódott az ismert okok miatt.

Mi a véleménye a részvételi adatokról?

Az országos részvételi arány valóban alacsony, ha a négy évvel ezelőtti arányhoz hasonlítjuk, amikor 8 százalékpontnyival többen mentek el szavazni. Ám ha megnézzük a nyolc évvel ezelőtti eredményeket, akkor már nem is olyan alacsony az idei arány. Tudjuk, hogy a törvényi szigorítások miatt szinte láthatatlan volt ez a kampány, az emberek nem is érezték, hogy választások jönnek. Erre még rárakódott a politikusokkal szembeni bizalmatlanság és antipátia, amit érzékelünk az országban. Ha mindezeket mérlegre tesszük, akkor nem is tűnik olyan alacsonynak az idei részvételi arány. Ha megnézzük visszamenőleg az elmúlt 16 év választási részvételei adatait, az idei arány illeszkedik a trendbe, talán egy picit alacsonyabb, de nem olyan kiugróan alacsony. Székelyföldön ugyanakkor számtalan településen mindössze egyetlen jelölt volt, máshol pedig – például Sepsiszentgyörgyön – azért nem volt tétje a választásnak, mert borítékolható volt az eredmény. Mindez meg is látszott a Hargita és Kovászna megyei részvételben, az emberek pontosan érzékelik, hogy mikor van tétje és mikor nincs tétje a választásoknak.

A helyhatósági választások eredménye mennyire vetíti előre a parlamenti választások eredményeit?

Az önkormányzati választásokon a Szociáldemokrata Párt (PSD) nagyon megverte a Nemzeti Liberális Pártot (PNL). A PNL veresége annál is súlyosabb, hogy Klaus Johannis győzelme után hosszú ideig – még az idei év elején is – vezettek a felmérésekben. Bukarestben nagyon sok szavazó fordult el a liberálisoktól, és ez az országos abszolút számokban is megmutatkozik. Az igaz, hogy Erdélyben a PNL megőrizte a fontosabb polgármestereit, de Emil Boc, Dorin Florea – aki egyébként függetlenként indult – vagy Ilie Bolojant nem a párthovatartozása vitte győzelemre. Ezek a politikusok a PNL nélkül is a választások egyértelmű esélyesei voltak. A helyhatósági választásokon történtek után a liberálisoknak nagyon komoly problémái vannak. Nagyon oda kell figyelniük arra, hogy a parlamenti választásokra miként készülnek fel, milyen stratégiával indulnak el. A PNL megérezhette azt is, hogy Klaus Johannis államfőként egyáltalán nem vett részt a kampányban, a még meglévő népszerűségével nem segítette a liberálisokat.