Soós Zoltán nem adja fel, folytatja küzdelmet azért, hogy Marosvásárhely új pályára álljon. A volt független jelölt a Maszolnak nyiltakozva reménykeltőnek nevezte, hogy a helyhatósági választásokra sikerült politikai közösséggé kovácsolni a város magyarságát. Interjúnk az óvásának elbírálása előtt készült.

Hogyan sikerült kipihenni – ha egyáltalán sikerült – a kampány fáradalmait? A család fellélegzett, hogy „visszakapta” az apát/férjet?

Hosszú utat jártunk be. A tavalyi előválasztás után az összefogás és sokszínűség erejét építettük, hogy Marosvásárhelynek ismét magyar polgármestere legyen. Bár a jelenlegi apparátussal szemben nagyon nehéz volt a küzdelem, mégis úgy gondolom, hogy kitartó és odaadó munkával, csapatunkkal ismét sikerült politikai közösséggé kovácsolni a marosvásárhelyi magyarságot. Folytatjuk. Nem állunk meg itt. Legközelebb jobbak leszünk! Így nincsen idő pihenésre, már csak a választási csalás fejleményei miatt sem. Aki ilyen munkára vállalkozik, annak számolnia kell azzal, hogy ezt nem 8 órában fogja végezni, legalábbis egy ilyen méretű városban nem. Ennek tudatában vállaltam, és tudom, hogy nem csatákat, hanem háborút kell nyernünk a  városvezetéssel szemben, ezért sem lesz pihenés, megállás. Talán egy kicsit kifújjuk magunkat, ha lejár az óvás, aztán újból nekilendülünk. Ez úton is köszönjük támogatóinknak, hogy mellénk álltak. Köszönjük az RMDSZ, az EMNP és az MPP politikai támogatását, a MIET és az önkéntesek lelkes és önfeláldozó munkáját. Nem utolsó sorban köszönöm családom türelmét. Jó látni, hogy picit fellélegeztek, hiszen visszakapták az apát, a férjet.

Így utólag hogy érzi, újból belevágna?

Nem kell már újból belevágnom, csak a munkát folytatnom. És igen, folytatnám, hiszen szívem ügye a város. Folytatni kell a munkát, hogy Marosvásárhelyt kimozdítsuk a stagnálás állapotából, megszabadítsuk az életerejét elszívó vezetéstől és új pályára helyezzük, hogy élhető város legyen.

A múzeumban, hogyan fogadták a munkatársai? Milyen - volt, illetve most milyen a hangulat?

Nem csak a múzeumi munkatársak, de a körülöttem lévők is hittek, reménykedtek, várták a változást. 1726 szavazaton múlott. Olyan körülmények között, amikor a város szavazójoggal rendelkező lakosainak közel fele nem élt demokratikus lehetőségével. Rengeteg ismerősöm szavazott, el is mondták ezt nekem. Vereség után nyilván nem vidám a hangulat, de érzem az eltökéltséget, az elszánást, hogy legközelebb jobban csináljuk.

Politikai síkon folytatja, kamatoztatja mindazt a tapasztalatot, amit városi tanácsosként, illetve független jelöltként szerzett?

Mint mondtam, nem állunk le, folytatjuk a munkát.

Lehet, hogy négy év múlva ismét indul a polgármesteri székért? Ez elképzelhető lenne?

Ha a magyar politikai közösség támogatását megkapom, természetesen igen. Egy nagyon lelkes csapat állt össze, kár lenne feladni.

Azt nyilatkozta, hogy a csapattal folytatják a munkát. Ez pontosan mit jelent?

A csapat magja megmarad. Megtanultam, hogy a kampányt a választások másnapján el kell kezdeni. Ezúttal a választópolgárok sem mondhatják majd, hogy csak az utolsó száz métereken ígérünk és cselekszünk. Sokat tettünk, de nem eleget, így sokan voltunk, de nem elegen. A feladat tehát adott: felrázni a polgárokat a közönyből, visszaadni nekik a hitet. Köztük járva, megfigyeléseikből, észrevételeikből építkezve tudunk hitelesen újból nekilendülni. Nem látszatmegoldások kellenek Marosvásárhelynek, hanem hosszútávú stratégia, egy olyan városfejlesztési program, amely mindannyiunk javát szolgálja.