Románia nemzetállamiságának alkotmányba foglalása szimbolikus, nemcsak azért, mert nem fedi a valóságot, hanem azért is, mert nincsenek sem politikai, sem jogi következményei – jelentette ki a maszol-ro-nak adott interjúban Frunda György, a kormányfő tiszteletbeli kisebbségügyi tanácsosa. Az RMDSZ volt szenátorát új szerepköréről kérdeztük.

Az 1989 utáni törvényhozás valamennyi eddigi ciklusában a parlament tagja volt. Tavaly már nem jutott mandátumhoz, a miniszterelnök tanácsosa lett. Milyennek látja ezt az új szerepkört?

A miniszterelnök személyes, tiszteletbeli tanácsadója vagyok, ez a konkrét címem. Lehettem volna miniszteri rangban lévő tanácsos is, de az azt jelentette volna, hogy kormánytag vagyok, és alárendelt. A miniszterelnökkel való tárgyalás után közösen megegyeztünk, hogy az a legjobb, hogyha tiszteletbeli tanácsadó vagyok, éppen úgy mint Wesley Clark amerikai tábornok, aki külpolitikában, gazdasági ügyekben tanácsolja Victor Ponta miniszterelnököt, vagy Daniel Dăianu volt pénzügyminiszter, aki pénzügyi kérdésekben nyújt segítséget a kormányfőnek. Én elkezdtem a tanácsadást jogi, nemzetközi jogi és kisebbségi kérdésekben. Hangsúlyozom, hogy tiszteletbeli tanácsadó vagyok, tehát semmiféle anyagi juttatás nem jár ezzel. Ez tiszteletbeli munka: megpróbálom a miniszterelnök döntéseit a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jog tiszteletben tartása irányában befolyásolni.

Volt-e már példa arra, hogy vezető román politikus RMDSZ-es szakember tanácsadását igényelje?

Tudomásom szerint hasonló helyzetben volt Eckstein-Kovács Péter, aki Traian Băsescu államelnök tanácsadója volt kisebbségi kérdésekben, de azt hiszem, államtitkári rangban végezte a tanácsadást, munkaszerződés alapján. Tehát ő alkalmazott volt az elnöki hivatalnál. Én tiszteletbeli tanácsadó vagyok, ami egy fokkal nagyobb mozgásterületet biztosít számomra, valamint elvi és ötletszabadságot.

Biztos akad olyan kérdés, amiben a kormányfővel nem tud egyetérteni. Ilyen a Romániát nemzetállamként meghatározó alkotmánycikkely. Mi a véleménye erről?

A miniszterelnököt már kitámadták azért, mert a múlt napokban azt állítottam, hogy Románia nem nemzetállam. Csakhogy én immár 23 éve állítom ezt, konokul. Feltették Victor Pontának a kérdést: hogy lehet tanácsadója egy olyan jogász, aki megkérdőjelezi Romániának a nemzetállamként való megnevezését? Victor Ponta erre azt válaszolta: Frundának megvan a saját véleménye, nekem is megvan a saját véleményem. Nem azért tanácsol engem, hogy egy véleményen legyünk. Az említett kérdésben nem tudunk megegyezni. Ez így is marad. De én azt hiszem, hogy a nemzetállam megnevezés Románia esetében egész egyszerűen szimbolikus, nemcsak azért, mert nem fedi a valóságot, hanem azért is, mert nincsenek sem politikai, sem jogi következményei. Tudniillik az igaz, hogy a román alkotmány nemzetállamnak nevezi Romániát, de ugyanígy igaz az is, hogy az alaptörvény biztosítja az ország területén élő nemzeti közösségeknek az identitáshoz való jogukat, és önazonosságuk megnyilvánulását, és tartalmaz egy csomó közösségi jogot.

Tehát ellentmondások vannak a román alkotmányban?

Így van. Románia olyan európai és nemzetközi struktúrák része, amelyekben nem ő maga dönt bizonyos kérdésekben. Gondoljunk a NATO-ra. A NATO-n belül a nagy hadi döntéseket a szervezet vezetősége hozza meg, nem a román védelmi minisztérium vagy a román kormány. Pénzügyi területen pedig a deficit maximális határát nem a román kormány dönti el, hanem Brüsszel dönti el, és most már valószínűleg az alkotmányba is be fogjuk vinni ezt. Vagy a román bírósági ítéletek nem véglegesek itt, az országon belül, mert fellebbezni Strasbourgban, és sokszor az Európai Emberjogi Bíróság felülbírálta, és mostanában is nem egyszer felülbírálja a román döntéseket. Tehát a nemzetállam hangoztatása egy szubjektív, érzelmi megközelítés, aminek inkább pszichés töltete van, mint valós jogi vagy politikai töltete. De ennél sokkal fontosabb dolgok vannak, amelyeket módosítani kell az alkotmányban, véleményem szerint. Bővíteni kell az alaptörvényt, arra próbálom majd rávenni a miniszterelnök urat, és a csapatot, hogy bővítsék a kisebbségi jogkört.

Mivel lehetne bővíteni?

Például az anyanyelv használatával az igazságszolgáltatásban, tehát bíróságok előtt. Ott, ahol a kisebbség számaránya legalább 20 százalék, szabadon beszélhessenek az anyanyelvükön, anélkül hogy szükség legyen hivatalos, törvényes fordítóra, mint azt a törvény most megkívánja.

Felmerült a közigazgatási régiók létrehozása. A miniszterelnök nyolc régióról beszélt. Az RMDSZ annak idején, amikor még Traian Băsescuval folyt a vita, 16-ról. Hol tartunk most?

Ott, hogy maguk a kormánytagok tárgyalgatnak erről. Most még senki nem tudja pontosan, hogy milyen hatáskört akarnak biztosítani a régiónak, milyen lesz a kapcsolat a régió, a megye és a község között, vagy a régiók és az országos kormány között. Tehát az egész még nagyon kezdeti fázisban van. Én azt hiszem, hogy az RMDSZ törvénytervezete nagyon jól kidolgozott, megalapozott dokumentum, amiből ki lehetne indulni. De mivel az RMDSZ nem tagja a kormánynak, nem hiszem, hogy a kormány ebből a törvénytervezetből fog kiindulni, amikor a régiók felépítését készíti elő.

Talán az ön közvetítésével egyeztethet az RMDSZ-szel a kormány.

Nyilvánvaló, hogy egyeztetünk, és nyilvánvaló, hogy én továbbra is ugyanaz a személy vagyok, aki voltam. Továbbra is ugyanazt az RMDSZ-programot vallom magaménak, amit eddig, és éppúgy igyekszem a magyar jogokért tenni, mint eddig.

És ha ez a nyolcrégiós felosztás marad, akkor Székelyföld milyen román többségű megyékkel van összeházasítva?

Jelen pillanatban a hetedik régióhoz tartozik: Maros, Hargita, Kovászna, Brassó, Szeben és Fehér megye.

Egy másik gond: a választási eredményeket figyelve azt tapasztaljuk, hogy évről-évre csúszik ki alólunk a talaj. Maros megyében például legalább tíz éve, hogy elveszítettük a polgármesteri tisztséget Marosvásárhelyen, legutóbb elveszítettük a megyei tanács elnöki tisztségét, a parlamenti választáskor az ön körzetében elveszítettük a parlamenti mandátumot. Frunda György választási eredménye megközelítette az 50 százalékot, de hiába volt első, mégis másnak adták a körzet mandátumát. Hová jutunk, hogyha ez így halad tovább?

Az SZKT-én elmondtam a véleményemet. Azt hiszem, hogy az RMDSZ most megfizette annak a két és fél évig tartó kormányzati koalíciónak az árát, amelyben a kormány népszerűtlen, sokszor rossz döntéseket hozott, és bár ezeket nem az RMDSZ indítványozta, de az ottlétünk a kormányban arra kényszerítette szövetségünket, hogy megfizesse ennek a politikai árát. Másrész az Erdélyi Magyar Néppárt sokkal több szavazatot kapott, mint amennyire gondoltunk. Véleményem szerint ezeket a szavazatokat nem az Erdélyi Magyar Néppárt nyerte, hanem ezek protestszavazatok voltak, RMDSZ-elleni szavazatok. Ezek szavazatarányban annyit jelentettek, hogy én nem jutottam be a szenátusba annak ellenére, hogy Marosvásárhelyen első helyen végeztem, és aki szenátor lett, az harmadik helyen volt, szám szerint egyharmadát kapta az én szavazataimnak. Rossz a törvény, rossz a rendszer, és ezért az RMDSZ is felelős: a többi politikai tényezővel együtt nem változtatta meg a törvényt, bár tudtuk, hogy 2008-ban is igazságtalan, erkölcstelen volt ez a törvény. És rosszul rajzoltuk meg a választási körzeteket, erre sem figyeltünk oda eléggé. Mert ha Marosvásárhelyhez például odacsatoltuk volna Marosszentgyörgyöt, Jeddet vagy Ákosfalvát, akkor több mint valószínű, hogy egy szenátorral és egy képviselővel nagyobb képviselete lenne a Maros megyei magyar közösségnek. Ezek a mi hibáink. Emellett ott van a marosvásárhelyi szervezetünk problémája, amit évek óta nem oldottunk meg. Nyolc éve tudjuk, hogy rosszul működik. Nyolc éve tudjuk, hogy egyes marosvásárhelyi városi tanácsosok, helyi politikusok összekacsintottak a vásárhelyi polgármesterrel, vele egyeztettek magyar érdekek ellen. Tudjuk, hogy eltávolodtak az emberektől, és az emberek emiatt nem jöttek el szavazni. Azt is tudjuk, hogy fülbe sugdosták néha: nem is olyan nagy baj, ha az RMDSZ-nek nem lesz olyan nagy képviselete, és átálltak a Néppárt oldalára vagy mások oldalára, a Florea oldalára. Ezeknek bajoknak, ennek a betegségnek az árát fizettük meg. Hogy mi a teendő? Nem kell újragombolni a ruhát, hanem új ruhát kell szabni. Ellenzékben van az RMDSZ. Kongresszusunk lesz tavasszal. Újra kell gondolni az RMDSZ szervezését. Újra oda kell menni az emberekhez, meg kell őket hallgatni, és meg kell őket győzni, s aztán velük együtt újra kell építeni szervezetünket.

Talán nem sikerült eléggé kommunikálni, hogy az RMDSZ megpróbálta mérsékelni azokat az intézkedéseket, amelyekkel a kormány a válságból eredő minden terhet a szerény keresetű lakosság vállára próbált áthelyezni. És arra is fel lehetett volna hívni a figyelmet, hogy bár egy népszerűtlen kormányban tagja volt, azért az RMDSZ miniszterei tisztességesen dolgozott.

Valóban, az RMDSZ-es miniszterek munkája elismerést érdemel. Kelemen Hunor kulturális területen sokat tett a magyarságért és nemcsak, ezt mások elismerik. Borbély László sok pénzt hozott magyar vidékekre, abszolút törvényesen, és segített a kérdések megoldásában. A magyar nemzetiségű egészségügyi miniszterek sokat tettek azért, hogy megmaradjanak a kórházak Székelyföldön, a magyarlakta területeken, és több pénzt kapjanak. Tehát a magyar miniszterek tették, amit tenniük kellett, és ezt nem sikerült tudatosítani a választóban. Miként azt sem, hogy RMDSZ-kezdeményezésre szüntették meg azt az adót, a minimális adót, amely tönkretett több tízezer kis céget. Ugyancsak az RMDSZ indítványozta a Kogălniceanu-tervet, amelynek alapján fiatal vállalkozók 10 000 eurós támogatást kaptak stb.

Egy év múlva elnökválasztás lesz. Hajdan, amikor az RMDSZ elnökjelöltje volt, egy bukaresti találkozón azt mondta: „Előbb lesz Amerikában néger elnök, mint Romániában magyar." Hát Amerikának néger elnöke van immár négy éve, és rövidesen már a második mandátumát koptatja. A jóslat fele megvalósult. Mi lesz Romániával?

Nem tudom, Románia eléggé érett-e ahhoz, hogy más nemzetiségű elnököt fogadjon el. Meg kell mondanunk őszintén, az ország nagyon sokat változott az elmúlt húsz év alatt az etnikumközi kapcsolatok terén. Mi, magyarok egészen másképp élünk, mint ezelőtt húsz évvel. Nem vagyunk csúcson, nem vagyunk kiváltságos helyzetben, de sokkal normálisabban élünk, mint a múlt rendszerben, és a trend is pozitív. Ezt kell folytatni. Lehet, el fog jönni annak is az ideje, hogy magyar nemzetiségű államfő legyen itt, ha például úgy módosul az alkotmány, hogy a parlament választja meg az elnököt, és nem az egész nép. Akkor majd lehet akár olyan kompromisszumot is kötni, hogy egy jó képességű magyar politikus legyen Románia elnöke. Miért ne?

Meg tudta tartani az Európa Tanácsban betöltött tisztségét?

Nem. Nem lehetek európa tanácsi tag, mert az össze van kötve a szenátori illetve a képviselői minőséggel. Még egy alkalommal, január végén elmegyek az ET ülésszakra. Húsz évet dolgoztam ott. Sajnálom, hogy nem tudom továbbvinni az Oroszországról írt jelentésemet. Mert én azt hiszem, hogy az nemcsak nekem elégtétel, hanem a romániai külpolitika szempontjából is fontos, amit ott csináltam. Nagy örömmel végeztem azt a munkát, és tényleg sajnálom, hogy nem tudom tovább folytatni.