Hol tart most az uniós szintű kisebbségi keretszabályozást célzó európai polgári kezdeményezés? Mikor kezdik az aláírásgyűjtést? Lehet-e kompromisszumra jutni Brüsszellel kisebbségvédelmi téren? Vincze Lorántot, az RMDSZ nemzetközi kapcsolatokért felelős titkárát kérdeztük.

Több fejleménye is volt az év elején az uniós szintű kisebbségi keretszabályozást célzó európai polgári kezdeményezésnek (EPK), s idén még több fontos fejlemény várható. Dél-Tirolban arról született megállapodás a Dél-tiroli Néppárt, az RMDSZ és az Európai Népcsoportok Föderális Uniója (FUEN) vezetői között, hogy elkészül keretszabályozási csomag (Minority SafePack), amelyet csatolnak az EPK szövegéhez. Mit tartalmaz a kezdeményezés szövege?

Az európai polgári kezdeményezésnek szigorú keretei vannak. A kezdeményezésnek legfeljebb 100 jelből álló címe lehet, egy 200 jelből álló tárgyismertetés, a célkitűzés 500 jelből álló leírása, vagyis annak a jogi aktusnak az ismertetése, amelyet a kezdeményezők az Európai Bizottságtól (EB) kérnek. Ugyanakkor meg kell jelölni az EU-s szerződésekből származtatott jogi alapot. Nyilvánvaló, hogy ebben a szűk terjedelmi keretben semmilyen témában nem lehet megfogalmazni részletes célokat vagy intézkedéscsomag-javaslatot. A szabályozás viszont lehetőséget ad arra, hogy a kezdeményezéshez a jogi aktus-javaslat teljes tervezetét csatoljuk. A kezdeményezés legfontosabb eleme a célkitűzések ismertetése, ezt meg kell feleltetni az EB jogi kontrolljának, ezért a kodifikáció igen fontos. Az elmúlt két év alatt partnereinkkel, több alkalommal alakítottunk a szövegen, de egyelőre még magunk által megfogalmazott határidő sem sürget a végső megszövegezésben. Természetesen már a célkitűzéseknek utalniuk kell azokra a területekre, ahol kisebbségvédelmi intézkedéseket kérünk, és itt kapcsolódik össze a csomaggal. A Minority SafePack önálló életet is él, a következő évtizedre tartalmaz kisebbségvédelmi javaslatokat, nem titkolt szándéka, hogy az EU-s szinten most nem létező kisebbségi politika, a kisebbségi keretszabályozás alapját képezze. A kettő tehát ugyanaz, a kezdeményezés vezeti be a kisebbségvédelmi csomagot.

Mi szerepel a Minority SafePack-ben? Ezek lennének az EU majdani irányelvei kisebbségvédelmi téren?

A kezdeményezés keretében többféle jogi aktust lehet igényelni az Európai Bizottságtól. Ezek közül az irányelv tűnik megfelelően erősnek, hiszen az ilyen jellegű döntések kötelező érvényűek. De ez még mindig nyitott kérdés, hiszen a szakértők véleménye is eltér abban, hogy a kisebbségi területen, amely nem EU-s kompetencia, meddig lehet elmenni. Én azon a véleményen vagyok, hogy a mostani helyzethez képest, amikor az EU-ban kisebbségpolitika gyakorlatilag nem létezik, minden új elem és intézkedés, amely megteremti az alapjait az etnikai közösségek érdekérvényesítésének, pozitívumot jelent, és hogy végül az önrendelkezést valamint a tagállamokban itt-ott fellelhető jó gyakorlatok alkalmazását maga az EU fogja bátorítani. Az intézkedés-csomag kiterjed az alapvető jogokra, az állampolgári jogokra, a diszkriminációmentességre, a kulturális és nyelvi jogokra, a régiófejlesztési és területi kohézióra, oktatásra, audiovizuális médiára.

Ez tulajdonképpen az RMDSZ által javasolt intézkedés-csomag, vagy a kezdeményezéshez csatlakozó kisebbségi szervetekkel való konzultáció után csiszolódott vagy a nyári FUEN-kongresszusig még csiszolódhat?

Az RMDSZ, partnereinkkel közösen, két éve dolgozik a kezdeményezésen. Elismert európai jogi és kisebbségi szakértőkkel dolgoztunk, akik véleményezik, megfeleltetik az uniós jognak, valamint az intézmények által használt nyelvezetnek. Nem titok, az ő hatásukra volt olyan pillanat, amikor irányt váltottunk a kezdeményezéssel, de mostanra az általános kezdeményezés és intézkedés-csomag, amelyről az imént beszéltem, a szakértők szerint is kiállja az EB próbáját. Kétségtelenül lehetne olyan merész célt megfogalmazni, amelyet az EB már a regisztráláskor elutasít. Mi viszont megoldást akarunk találni, amely valóban lendít az európai kisebbségpolitikán, nem politikai tűzijátékot, amely sok pénzbe kerül, nagy tömeget vonz és látványos, de az elpuffogtatása után marad a csend és a sötétség.

Köztudott, hogy az Európai Unió, pontosabban Brüsszel jogköre korlátozott. Mi az a maximum a kisebbségi keretszabályozásban, amit valamennyi tagállam számára kötelezővé lehet tenni?

Már a kérdésben jelzett felvetés is vita tárgya. Folyamatosan vita tárgya jogi szakértők között is, hogy az EU-nak legalább egy szűk területen van-e kompetenciája a kisebbségi jogokban. Mi azt mondjuk, hogy van – korlátozott –jogköre, hiszen a Lisszaboni Szerződés óta a kisebbségek szerepelnek a szerződésekben, és az alapvető jogok is része a szerződésnek, amely konkrétan beszél nemzeti kisebbségekről. Természetesen vannak precedensek, olyan témák, amikor az Európai Unió olyan kérdésekben hozott döntést, amelyek nem uniós kompetenciát érintenek, vagy nem abban az értelemben. Az egész vita a gazdasági kormányzásról, Brüsszel költségvetési ellenőrző szerepéről a szerződések kereteit feszítette, de végül sikerült döntéseket hozni. Az más kérdés, hogy a vita után nyilvánvalóvá vált, hogy újra kell tárgyalni a szerződéseket. Hasonló terület például az oktatás, ahol az EU-nak nincsen jogköre, a felsőoktatási mobilitás, az Erasmus viszont fontos intézkedés az EB programjai között. A roma-stratégia szintén új, nem létező területet nyitott meg, megtalálva azokat a részterületeket, amelyhez kapcsolódhatott a roma kérdéskör. Kétségtelenül a kezdeményezés járatlan út, amelyen a kisebbségvédelmi intézkedési javaslatokat próbálunk meg EU-s politikák szintjére emelni. Remélem, hogy az út végén elmondhatjuk, hogy sikeresek voltunk. Az európai kisebbségi szolidaritás ebből a célból állt össze.

A FUEN júniusi kongresszusán mutatják be az EPK dokumentumát, amelyet majd az Európai Bizottsághoz nyújtanak be elővéleményezésre. Elképzelhető, hogy a csomagot úgy ahogy van, visszadobja Brüsszel? Vagy lehetnek kompromisszumok, olyan értelemben, hogy bizonyos részét elfogadja, bizonyos részét nem?

Figyeljük azt, hogy az Európai Bizottság hogyan reagál az eddig más témákban benyújtott kezdeményezésekre. Azt kellett látnunk, hogy csupán azokat a kezdeményezéseket utasították el, amelyek a szabályozásnak megfelelően nyilvánvalóan a Bizottság hatáskörén kívül esnek. Ilyen értelemben, szerintem érthető, hogy az európai himnusz eszperantó nyelven való éneklését célzó kezdeményezést az EB nem regisztrálta, hiszen az eszperantó nyelv nem része az európai kultúrának. Hasonlóképpen Európa atomenergia-mentességét hirdető szándék is elbukott, hiszen ezen a területen sincsen jogköre az EU-nak. A szabályozás nem tér ki a részleges regisztrálás lehetőségére, a célok megfogalmazásának terjedelmi korlátai miatt ez nem is valószínű. Az EB vagy regisztrál, vagy elutasít egy kezdeményezést. Jogorvoslatra van lehetőség, a luxemburgi Európai Bíróságon meg lehet támadni az elutasító döntést.

Mi történik az elővéleményezés után?

Bármilyen tematikájú kezdeményezés esetében hosszú procedúráról van szó. Nem véletlen, hogy Kelemen Hunor szövetségi elnök egy évtizedes távlatban beszélt a Minority SafePackről. Az EB regisztrációja után történik meg a kezdeményezés informatikai regisztrálása abban a tagállamokban, ahol az online aláírásgyűjtés szervere lesz. Ezt követően ketyeg az egyéves terminus, ami alatt össze kell gyűjteni egy millió aláírást, bizonyos megszorításokkal, hét tagállamból kell minimum számú aláírást produkálni. Adatvédelmi ellenőrzést követően az EB a kezdeményezésről közmeghallgatást szervez az Európai Parlamentben és meghozza döntését a jogi aktus foganatosításáról. A záros határidők miatt az EPK folyamat kiszámítható, a Bizottság érdemi válasza viszont nem. Minden további magyarázat nélkül dönthet a kezdeményezés elutasításáról, részbeni vagy teljes elfogadásáról. Itt már nincsen lehetőség fellebbezésre. Amennyiben elfogadja részben vagy egészen a kezdeményezést, elindul az illető jogi aktus elfogadásának procedúrája: Európai Bizottság javaslat, Európa Parlamenti vita és szavazás első olvasatban, Európai Tanács vita és szavazás. Ha az EP és az ET eltérő változatot fogad el, intézményközi egyeztető procedúra kezdődik, és akár egy újabb vita az EP-ben, immár második olvasatban. Az olvasó számára bizonyára eléggé bonyolult és száraz ez a válaszom, de szerintem fontos elmondani, hogy a regisztrálás pillanatától az elfogadásig a kezdeményezésnek egy sor szabálynak kell megfelelnie, a bürokratikus lépésektől semmilyen tematikában nem lehet eltérni, a kisebbségvédelemben sem várható tehát csoda vagy gyorsított eljárás.

Hogyan zajlik az aláírásgyűjtés?

Az aláírásgyűjtés csak az EB-nél történő regisztrálást követően kezdődhet el, az EU szabályozásnak megfelelő űrlapon és az EB által hitelesített online eszközzel. Ezért is volt megmosolyogtató, hogy az egyik erdélyi magyar kezdeményezés hangadója már 2010 tavaszán arról nyilatkozott, hogy elkezdték az aláírásgyűjtést. Abban a pillanatban az EPK, mint jogi eszköz még nem is volt hatályos, hiszen tavaly áprilisban lépett életbe. Terveink szerint az aláírásgyűjtés szeptemberben kezdődhet el és 2014 nyaráig tartana.

A Dél-tiroli Néppárt és az RMDSZ mellett várhatóan milyen szervezetek csatlakoznak még az EPK-hoz?

A Dél-Tirolban aláírt együttműködési megállapodás a két legnagyobb nem egynyelvű európai kisebbségi közösség alapító partnersége, az erdélyi magyaroké és a dél-tiroli németeké. A harmadik partner a FUEN, amely szervezetként támogatja a kezdeményezést és koordinálja a szervezési munkát. Az RMDSZ és a Dél-tiroli Néppárt is tagja a FUEN-nek, a két szervezet szakértői, szervezői és anyagi támogatást is nyújt a közös projektnek. A FUEN többi olyan szervezete, amely a kezdeményezés kiemelt partnerévé kíván válni, egyénként csatlakozik, de ugyanakkor olyan szervezetek is (dánok, németek, svédek, bretonok és sokan mások), amelyek még nem tagjai az ernyőszervezetnek. A FUEN szervezetként partnerünk, de kilencvenkét tagja van, nem minden szervezet részéről lesz ugyanolyan mértékű az érdeklődés, elkötelezettség és részvétel. Ugyanakkor fontos felmutatni az egyes kisebbségi közösségek támogatását, hiszen az EPK így vált széleskörű európai partnerséggé.

Felvidéki magyar szervezetek csatlakoznak-e?

Reméljük, hogy igen. Az MKP-val folyamatosan egyeztetünk a témában, támogatták a megközelítésünket, nagyon fontos volna, hogy a Kárpát-medencei magyarság egységesen álljon a kisebbségi keretszabályozást célzó kezdeményezés mögé. Szerbia nem tagja az EU-nak, tehát ebben az értelemben a vajdasági szervezetek aláírásokat nem gyűjthetnek, azt szeretnénk, hogy barátai legyenek a kezdeményezésnek és az elképzelés az egész európai térségben ismerté válna. A vajdasági magyarok ebben segíthetnek. A FUEN tagjai között nagyon sok EU-n kívüli szervezet van, nem véletlen, hogy a tavalyi moszkvai kongresszuson hangzott el, hogy nem EU tagállamok kisebbségi szervezetei is támogatják a kezdeményezést, több ország az uniós csatlakozás távlatából, mások az Európa Tanács tagjaként.

Az RMDSZ mellett a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is élne az EPK eszközével, mindként szervezetnek van egy-egy javaslatcsomagja. Miben térnek el ezek a dokumentumok az RMDSZ-étől?

Egyelőre nincsen, amit összehasonlítani, a mi javaslatunk sem végleges, nem hoztuk nyilvánosságra. Nem szeretnék tartalmi elemzést végezni, az EMNP javaslatcsomagját nem láttam, egy kezdeményezés-szövegük volt ugyan, de az pontos mása volt a mi egy évvel ezelőtti elképzelésünknek. Azóta mi azt, partnereinkkel együtt, jelentősen módosítottuk, és azért hangsúlyozom a partnerséget, mert a legnagyobb eltérés ebben látszik, ez nem csupán az RMDSZ elképzelése, hanem az európai kisebbségi összefogásé. Európában általában nem egyszerzős javaslatokról döntenek. Minden témában az innen vagy onnan származó elképzeléseket egyeztetni kell, meg kell vitatni és jogi normakontrollnak alávetni. A polgári kezdeményezés szabályozása éppen azért állapít meg egy hét tagállamból származó héttagú kezdeményező bizottságot, hogy szavatolja az európai sokszínűséget. Az SZNT regionális megközelítésű kezdeményezési javaslatáról tudunk többet. Korábban is elmondtam, beilleszthető az európai kezdeményezésbe, a régiófejlesztés és a terület kohézió nyelvi kulturális sajátosságainak figyelembe vételét magunk is a javasolt intézkedések közé soroltuk.

Elvileg elképzelhető, hogy az SZNT és az EMNP is a saját útját járja végig, és párhuzamosan három polgári kezdeményezés is indul?

A szabályozás nem tiltja, hogy ugyanabban a tematikában több kezdeményezés induljon. Persze kérdés, hogy érdemes-e a megmozgatható erőforrásokat megosztani, hiszen az aláírásgyűjtés, egy európai kampányra épülő több regionális kampány nem kevés pénzbe kerül. Azon túl persze mindenki járhatja a maga útját. Európából nézve lesz furcsa, hogy miközben az európai kisebbségeket a sok-sok eltérő sajátosság ellenére sikerül egy kezdeményezés mögé állítani, egyedül az erdélyi magyar közösségből több párhuzamos kezdeményezés is elindul.

Mi volt az akadálya annak, hogy ez a három szervezet ugyanazt az elképzelést támogassa?

A politikában addig nincsenek akadályok, amíg az egyik szereplő körbe nem aknázza magát, ellehetetlenítve a közeledést és megegyezést. Aki támadja a potenciális partnerét, bizonyosan nem megegyezni akar, hanem harcolni. Két évvel ezelőtt, látva, hogy Erdélyben nem szakmai munka, hanem szépségverseny kezdődik és tudva azt, hogy az erdélyi magyarok nagy többsége támogat egy európai kisebbségi keretszabályozást, az európai partnerekre és támogatókra koncentráltunk. Együtt elvégeztük a munka derekát, a lehetőség azonban nyitva áll arra, hogy más szervezetek is csatlakozzanak hozzá.

Nem jogos Tőkés Lászlónak az az aggodalma, hogy a „külön utas" tervezetek kioltják majd egymást?

Ez nem verseny, amelynek a végén egyetlen nyertes elnyeri a babérkoszorút, ugyanazon cél érdekében minden bizonnyal több módon lehet dolgozni, mi az európai kisebbségi szolidaritás útját választottuk.