Székely István szerint mély állam létezik, bár általában nem tölt be politikai szerepet. Úgy véli: a PSD nem hiteles, amikor párhuzamos államot, politikai alapú üldöztetést emleget. Megkeresésünkre a politológus politikatörténeti szemszögből járta körül a fogalmat, és nemzetközi példákkal illusztrálta e háttérhatalom működését.

Az utóbbi hetekben központi helyet foglal el a szociálliberális koalíció vezetőinek politikai diskurzusában a „párhuzamos állam” fogalma, de hivatkoznak rá az RMDSZ döntéshozói is, bár ők „mély államról” beszélnek. A nagyobbik kormánypárt a jelenséget elítélő határozatában a definícióját is megadta ennek az okkult hatalomnak.

E szerint „a törvénytelen és párhuzamos állam közpénzből, az állami hatalom eszközeivel (az erőszakszervezetekkel) megpróbálja megfélemlíteni, zsarolni vagy félreállítani azokat a politikai vezetőket, akik a törvények módosításával, a demokrácia és az alapvető emberi jogokkal összhangban alkotmányos rendbe állítanák vissza az államhatalmi ágakat”.

Az ellenzék és az államfő szerint Romániában „párhuzamos állam” nem létezik, ezt csupán a kormánypártok korrupcióval vádolt vezetői eszelték ki, hogy az áldozat szerepében tetszelegve megtartsák hatalmukat. De hasonlóan vélekednek a Liviu Dragnea pártelnök ellentáborába tartozó szociáldemokrata politikusok is, a miniszterelnök maga pedig bevallotta: számára nagyon homályos ez a fogalom.

Székely Istvánt azért kerestük meg, hogy segítsen tisztázni a „párhuzamos állammal” kapcsolatos vádat, ennek összetevőit. A politológus politikatörténeti szemszögből járta körül a fogalmat, és nemzetközi példákkal illusztrálta a mély állam működését. Elöljáróban pedig pontosította: a román politikusok által használt „párhuzamos állam” kifejezés voltaképpen a politológiában „deep state”-nek (mély államnak) nevezett fogalmat takarja.

Ki az államérdek letéteményese?

Székely István elmondta, a fogalom kiterjesztett értelmezése szerint a mély állam megjelenése a professzionális államigazgatási apparátus kialakulásához köthető. Felidézte, hogy az Egyesült Államok első államigazgatásának megtervezői, az alapító atyák közt voltak olyanok, aki a professzionálisan elkülönülő államapparátust a politikailag választott és a közképviseleti ráció szerint kialakult döntéshozatal ellensúlyaként gondolták el, a fékek és ellensúlyok rendszerében.

A politológus szerint ebbe a rendszerbe „bele van kódolva” az a kérdés, hogy ki az államrezon (államérdek) letéteményese: a professzionális államigazgatás, vagy pedig a négyévente változó, laikusnak számító politikai döntéshozatal. „Az adja meg a súlyát ennek a kérdésnek, hogy a demokráciákban a törvény-előterjesztések 90 százaléka a minisztériumi apparátusoktól érkezik. A pártok csak azt a hátteret építik ki, ami a választásokon történő jó szerepléshez szükséges” – magyarázta.

Székely szerint a végső döntéseket ugyan a politikusok hozzák, de ezeknek a minisztériumi apparátusoknak éppen abban áll a hatalma, hogy az elképzelhető 100 alternatívából kiszűrik azt a 3-4-et, ami szerintük életképes, elkészítik a hatástanulmányát, és ezeket terjesztik a döntéshozók el. És itt már felmerül az a kérdés: lojális-e a mindenkori államapparátus a folyamatosan változó, eltérő színezetű politikai kormányzáshoz? A válasz pedig az, hogy nem minden esetben.

Nixontól az elszabadult hajóágyúig

A politológus történelmi példákat is említett arra, amikor az államigazgatás, vagyis a mély állam mást gondolt, mint a politikai vezetés. Ilyen volt a Nixon amerikai elnököt megbuktató Watergate-botrány, amelyben a mély állam bevetette egyik eszközét, a kiszivárogtatást, bár fontos megemlíteni, hogy itt a demokrácia védelmében tette. Székely emlékeztetett: harminc évvel később derült ki, hogy a Watergate-botránynál az önmagát Mély Toroknak nevező informátor az FBI harmadik embere volt. Ő szolgáltatta az információkat, amelyek az amerikai történelem mindeddig egyedüli elnökbuktatásához vezettek.

Ám több vélekedés szerint a mély állam az Egyesült Államokban továbbra is jelen van: elnökök váltják egymást, de az amerikai külpolitikai irány nem változik. Így például a Bush-Obama váltás nagy változásokat vetített előre a nyilatkozatok szintjén, de Obama külpolitikai programjából szinte semmi sem valósult meg. „Az a vád, hogy a fegyver- és az olajlobby határozza meg a külpolitikai vonalvezetést” – magyarázta Székely.

A mély állam pedig Donald Trump hatalomra kerülése után egyértelműen megnyilvánult. Az önmagát az államrezon letéteményesének gondoló amerikai államapparátus ugyanis az új elnököt szemmel láthatóan nem tudja domesztikálni – véli a politológus.

„Itt is visszatérő elem a kiszivárogtatás. Az amerikai elnök sorozatosan veszíti el bizalmi embereit, szinte kilőnek mellőle mindenkit, olyan információk alapján, amelyek kapcsán megfogalmazható a gyanú, hogy az adminisztráción belülről származnak. Érdekes, amikor a baloldali értelmiségi elit arra szólítja fel az adminisztrációt, hogy az alapító atyák logikájának megfelelően legyen az elszabadult hajóágyúként viselkedő elnöknek az ellensúlya” – részletezte.

A politológus szerint a mély állam nyilvánulhatott meg akkor is, amikor Anglia belépett az iraki háborúba. Emlékeztetett: még tartanak ugyan a vizsgálatok, de úgy tűnik, hogy a titkosszolgálatok előre megfontolt szándékkal hamis információkat nyújtottak a politikai döntéshozóknak az állítólagos iraki vegyi fegyverekről.

Székely István Magyarországra is kitért, ahol szerinte az Orbán-kormány azzal szembesült, hogy a politikai akarat nagyon nagymértékben félrecsúszik az államigazgatási apparátusnak szűrőjén. Felidézte, hogy a magyar miniszterelnök egy interjúban ki is mondta: az államapparátus számukra féket jelent. „Tudatosan meg is fogalmazta azt, hogy márpedig politikai kormányzás van. Vagyis bejelentette abbéli igényét, hogy az államrezon letéteményese a politikai döntéshozó testületek, és az állami apparátusnak csak kiszolgáló szerepe van” – magyarázta a politológus.

A példák felsorolása után Székely István hangsúlyozta: van a mély államnak egy szűkebb értelmezése is. Ez azoknak a szervezeteknek, intézményeknek a hatalma az állam felett, amelyeket a civil társadalom nem tud teljes mértékben az ellenőrzése alatt tartani. Példának szokták felhozni Egyiptomot, Pakisztánt, és a közelmúltig Törökországot, ahol többnyire a hadsereg határozza meg a politikai történések kereteit.

Iliescutól a kiszivárogtatásokig

Romániára térve a politológus kifejtette: az országban radikális változások 1996 után voltak. Felidézte, hogy Magyarországon 1990-ben az MDF meghirdette a tavaszi nagytakarítást, amelynek az volt a lényege, hogy a 80 ezres közigazgatási kart le kell cserélni, mert ez a kommunisták által kontraszelektált társaság. Ehhez képest Romániában az első demokratikusan megválasztott államfő, Ion Iliescu nem hirdette meg a háborút a Nicolae Ceaușescutól megörökölt közigazgatással szemben, hanem egy új identitást adott nekik.

„Ion Iliescu azt üzente a közigazgatásnak: ti vagytok a változások letéteményesei, akkor lesz Romániában demokrácia, ha ti végrehajtjátok az utasításokat és átvezetitek az országot egy jobb világba. Teljes egészében átállította az apparátust a valamikori Nemzeti Megmentési Front, majd a FDSN, végül a PSD oldalára, és ez most is megvan: az igazgatókat cserélik, a közigazgatás felső vezetőit cserélik, de a dandárját a PSD uralja” – fejtegette Székely.

Szerinte a tág értelemben vett mély államnak, azaz a közigazgatási karnak nagyon világosan látszott az 1996-os váltásnál az ellenérdekeltsége. Akkor három kormány is váltotta egymást négy év alatt. „A Radu Vasile- és a Mugur Isărescu-kormány döntéseit már egyszerűen nem hajtották végre. Világos volt, hogy a PSD nyerni fog, Iliescuék visszajönnek, s kibekkelték azt a néhány hónapot” – magyarázta.

A mély államnak Romániában is eszköze a kiszivárogtatás: telefonlehallgatási jegyzőkönyvek, nyomozati anyagokból származó dokumentumok folyamatosan a sajtóba kerülnek. Székely szerint az amerikai Watergate-ügyhöz hasonlóan az államigazgatás egy része kiszivárogtat, s mindig annak a dossziéja jelenik meg a médiában, „akinek éppen szükséges”.

Johannis második mandátuma a tét

A Szociáldemokrata Párt (PSD) vádja szerint Romániában a szűkebb értelemben vett mély államot a Klaus Johannishoz lojális Román Hírszerző Szolgálat (SRI) jeleníti meg. A titkosszolgálat szerintük a PSD legyengítésében és az államfő újraválasztásában érdekelt. „A PSD szerint Klaus Johannis második mandátuma a tét. Világos, hogy a PSD-t nehéz olyan mértékben megtörni, hogy elveszítse a kormányzást, de a folyamatos bűnvádi perekkel meg lehet akadályozni megerősödését, hogy ne tudjon olyan államelnököt állítani, aki veszélyezteti Johannis mandátumát. Ezért kell a pergőtűz” – véli a politológus.

Szerinte ez arra vezethető vissza, hogy Romániában tisztázatlan a hatalmi ágak viszonya. Az államelnököt ugyanis közvetlenül választják, ami hatalmas politikai legitimitást ad számára, de ezzel nem arányosak a hatáskörei. Valós hatásköre csak a titkosszolgálatok, az igazságszolgáltatás, a hadsereg és a külpolitika terén van – emlékeztetett Székely.

Felidézte: amikor Traian Băsescu 2004-ben megnyerte az elnökválasztást, célja az volt, hogy a saját pártjából egy domináns pártot hozzon létre. Mandátuma első két év után a PDL-t kivitte a kormányból, és elnöklése tíz évéből nyolcat ellenzékben töltött a mindenkori kormánnyal szemben. „A pragmatikusabb Băsescu el is mondta, hogy őt a titkosszolgálat nem fogja kicsinálni, mint Emil Constantinescut, ő majd alkut köt velük” – idézte a volt államfőt. 

A politológus szerint Traian Băsescu 2006-tól kezdődően elkezdte kiépíteni a titkosszolgálatokon belül azt a rendszert, amelyet politikai megbízásokkal is ellátott. Azért fordult a titkosszolgálatokhoz, mert csak ehhez volt hatásköre. Ha nincs kohabitáció, ha nincs megosztott kormányzati rendszer, vélhetően nem él ezzel a lehetőséggel. „Băsescu felhasználta a 9/11-es terrortámadás következményeiből származó közhangulatot. Akkor az egész világon megfogalmazódott: meg kell erősíteni a titkosszolgálatokat, és a biztonságért cserében akár még a polgári szabadságjogok egy részéről is le kell mondani. Akkor merült fel az e-mailek, telefonbeszélgetések titkosságának kérdése” – részletezte.

A politológus szerint így épült ki a korrupcióellenes ügyészség (DNA) és a SRI együttműködésének rendszere, amelyről egyre több információ kerül nyilvánosságra. „A vád szerint csak az a dilemma, hogy Klaus Johannis megörökölte ezt a rendszert, vagy a rendszer találta ki Johannist.  Tény, hogy kialakult egy nagyon éles konfrontáció a PSD-vel” – jegyezte meg.

„A PSD nem hiteles”

A politológus ugyanakkor leszögezte azt is: amikor a PSD párhuzamos államról, politikai alapú üldöztetésről beszél, akkor nem hiteles. „Azért nem, mert ha jobban megkaparjuk a politikai elitet, akkor nagyon sokan közülük valós módon vádolható ilyen-olyan bűncselekménnyel” – jelentette ki.

Kiemelte ugyanakkor, hogy Romániában először a tavalyi választásokon vállalta át az állami költségvetés a kampányfinanszírozást. Emlékeztetett, hogy a választási eredmények alapján kapott pénz a pártoknak csak egy-két hónapra elég.

„Romániában a korrupció meghatározó felhajtóereje a politikai rendszer alulfinanszírozott volta. Volt egy hallgatólagos elfogadása az átláthatatlan finanszírozásoknak, mert azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy a tagdíjbevételekből működtették a pártokat, fizették a kampányokat. Az is természetes, hogy a támogatók döntő többsége olyan vállalkozó, aki azért tesz be a politikába egy bizonyos összeget, mert az ott többet fial” – magyarázta.

Ezt a rendszert Székely szerint a DNA felrúgta, és jól tette, mert valahol kellett húzni egy vonalat. A politológus azt is tisztességesnek tartja, hogy fáziskéséssel ugyan, de most már kezdik megoldani a választási kampányok finanszírozását. „De a múltbeli problémák miatt a politikai elit tagjai közül a DNA könnyen talál fogást. A PSD ezt úgy éli meg, hogy a három eltávolított elnöke után a negyedik elnökét próbálják meg eltávolítani. Persze felmerül a kérdés, hogy például a Nemzeti Liberális Párt miből finanszírozta a kampányait?” – jegyezte meg.

Az RMDSZ helyzete

A politológus az RMDSZ helyzetére is kitért a SRI és a PSD küzdelmének kontextusában. Emlékeztetett, hogy a PSD-ALDE az RMDSZ nélkül is tud kormányozni. Ugyanakkor szerinte világosan látszik, hogy Klaus Johannis azt gondolja, hogy a következő választásokon a magyarok többségének szavazatáért nem kell feltétlenül alkut kötnie az RMDSZ-szel. Ezt bizonyítja a 2007-es referendum, Traian Băsescu és Klaus Johannis megválasztása is.

„Ilyen szempontból az RMDSZ legnagyobb problémája az elszigetelődés, és ez a 2018-as év kontextusában azért nem jó. Semmilyen ajánlatot nem kap az ellenzéktől, hiszen nem alternatíva egy kormányváltás. Az RMDSZ az elmúlt 27 évben egyszer töltötte be a mérleg nyelve szerepét, 2004-ben, és akkor liberális-demokrata többséget alakított ki. A mindenkori kormánnyal, központi államapparátussal azért fenn kell tartani a beszélő viszonyt, hiszen folyamatosan vannak megoldásra váró kérdések. Ebben az esetben az RMDSZ a parlamenti többséggel próbál kialakítani valamilyen kapcsolatot, még akkor is, ha ennek látványos hozadéka nincs” – fogalmazott.

Székely szerint az RMDSZ abban érdekelt, hogy Romániában a politikai vezetés hozza meg a döntéseket, ezek ne máshol szülessenek. Példának hozta fel Románia belépését a Minority SafePack elleni perbe. Megemlítette azt is, hogy ma a magyarellenesség a semmiből felhasználható a PSD ellenében, ezért a román pártok csak óvatosan mernek együttműködni az RMDSZ-szel.

Felidézte a Grindeanu-kormány bukása előtti napokat, amikor másfél nap alatt megfordult az RMDSZ és a PSD közötti tárgyalások eredménye a magyar közösségi jogok bővítéséről. Megjegyezte: világosan látszik, hogy melyik két televízióból indult a nacionalista hisztériakeltés, kik voltak a vélemény-multiplikátorok. Az is érdekes, hogy ebben az esetben nem voltak „spontán tüntetések”, hiszen egy magyarellenes megmozduláson elcsattanó esetleges pofnak már más a kontextusa.

„Elborzaszt a PSD jövőképe”

„Nem a PSD-től félek, bár a jövőképe elborzaszt. Tökéletesen értem azokat a nagyvárosi fiatalokat, akik a jövőkép miatt utasítják el a PSD-t. De a PSD a szavazófülkében megverhető, a mély állam képviselői nem. Aki pedig megpróbálja visszaszorítani az erőszakszervezeteket az alkotmány által számukra meghatározott kereteik közé, azt véleményem szerint támogatni kell” – mondta a politológus.

Arra a kérdésünkre, hogy a Traian Băsescu által kiépített rendszer miért fordult az egykori államfő ellen, Székely István kijelentette: a titkosszolgálatok mindig a hatalmon lévő államfőhöz lojálisak. Emlékeztetett, hogy a SRI új igazgatóját, Eduard Hellviget már Klaus Johannis nevezte ki.