Járt már a kedves olvasó a Kenyér-hegyen? Hát Nagyrápolton? És Székelyzsomboron? Esetleg Sebesváron? Ha még nem, akkor érdemes útra kelni, valamennyi figyelemre méltó hely, s itt van a szomszédban.

A szabadtéri napozásnak, fürdésnek legalább hét-nyolc hónapra vége, kirándulóidő azonban remélhetőleg bőven lesz még a zimankó beállta előtt. Ha valaminek bővében vagyunk Erdélyben, akkor az a kirándulóhely, íme néhány a kevésbé látogatottak közül.

A Maros völgyében, Piski közelében tiszteletet parancsolóan magasodik ki a lapályból a Kenyér-hegy. A lábánál fekvő település neve után Aranyi-hegyként is emlegetett impozáns tömb az Erdélyi-érchegység déli nyúlványa, melyről lenyűgöző kilátás nyílik minden irányba, tiszta időben jól látszanak a Retyezát csúcsai, nyugat felé pedig Déva vára.

A Maros mentén futó műút irányában meredek sziklafalként tornyosul, melynek megmászása alpinistáknak való feladat, északi lejtője azonban lankás, az ott kanyargó ösvényen húsz perc-félóra alatt bárki felsétálhat. Különösebb erőnlétre nincs szüksége az ide látogatónak, egy kis éberség azonban nem árt, mivel a hegy a homoki vipera élőhelye, ezért aztán természetvédelmi terület. Túlzottan aggódni ugyanakkor fölösleges, bár verőfényes, meleg napon jártam ott, viperának színét sem láttam.

A túra során érdemes rövid kitérőt tenni a Kenyér-hegytől néhány kilométerre keletre található Nagyrápoltra. A már másfél évszázaddal ezelőtt túnyomóan román többségű faluban leromlott állapotában is szép, s legalább olyan érdekes református templom áll. A gótikus stílusú épületbe római sírköveket építettek be, ezek egyike a külső falban látható. A templomtól néhány perces sétával lehet eljutni a Rápolthy-Jósika-Dániel-kastély romjaihoz.

Tiszta középkor a műút mellett

Annak ellenére, hogy nagyon könnyen megközelíthető helyen, Bánffyhunyad és Csucsa között, az E60-as főúttól néhány száz méterre található, Sebesvár (Bologa) vára nemigen szerepel a köztudatban turisztikai célpontként. Ez nem is nagy csoda, lévén, hogy az önkormányzat nem vette a fáradtságot, hogy a sebesvári leágazáshoz kirakjon egy táblát, felhívva az arra utazók figyelmét, műemlék van a közelben.

Ahhoz képest, hogy a Rákóczi-féle szabadságharc leverését követően az osztrákok részben lerombolták, az egykoron az erdélyi vajdák tulajdonát képező vár meglepően jó állapotban van, több tornya is áll még. A vár közelében állítólag egy római castrum maradványai láthatóak, alulírottnak nem sikerült felfedeznie őket.

Székely is, szász is

Székelyzsombor szintén azon helyek egyike, melyeket jóval kisebb ismertségnek örvendenek, mint amekkorát megérdemelnének. Bár Brassó megyében található, s első lakói szászok voltak, amint azt az aktuális neve mutatja, Székelyzsombor székely falu, a Székelyföld peremén fekszik. Településképe kifejezetten archaikus, egyúttal egyedi, mivel rajta túl már a Királyföld húzódik, s emiatt a házak jellegzetes szász stílusjegyeket viselnek.

A falu melletti Várhegyen fenyőerdő övezte parasztvár áll, ami szintén a szász gyökereknek, a szász szomszédságnak a hozadéka. Székelyzsombor annak köszönheti a hírét, hogy ott született Nyírő József, azonban ezen túl a legszebb székely települések egyike, faluképe és parasztvára önmagukban jelentős értékkel bírnak, megérnek egy párórás kiruccanást.

Várhegy kopjafával

Sok turista keresi fel Bálványosváralját, jelentette ki nekem egy helyi kocsma pincérnője, amit nehezen tudok elképzelni, többek között azért, mert egy kirándulásra ideális, nyári szombaton egy fia látogatóval nem találkoztunk.

Pedig érdemes venni a fáradtságot, és elutazni a Kolozs és Beszterce-Naszód megyék határán fekvő faluba, melynek egyetlen látnivalója a település nevét adó vár, pontosabban annak romjai. Ezekre rátalálni nem könnyű feladat, a szinte színmagyar településen ugyanis senkinek nem jutott még eszébe, hogy néhány útjelzővel megkönnyítse a látogatók dolgát.

A falu központjából a temető mellett, majd gyümölcsösön keresztül vezet az ösvény, bő félórás séta, majd kapaszkodás után ér fel az ember a Várhegyre, melyet napjankban már nem erőd, hanem egy tetszetős kopjafa koronáz. A várat valószínűleg Fráter György utasítására bontották le, a köveket Szamosújvár építéséhez használták fel. A bontók alapos munkát végeztek, az egykori erősségből jószerével csak a sáncok maradtak, s néhány falalap.A hely hangulata azonban így is tökéletes, nem hiányoznak a középkori falak: béke van, csak néhány rovar zümmög, a falu hétköznapi zajai puhán sejlenek át a csenden, azt üzenik, minden rendben van a világban, körös-körül a Dési-dombság és a Besztercei-Régeni-dombság, a Mezőség hepehupái, ameddig a szem ellát, egészen távol pedig, alig sejthetően magasabb gerincek, talán a Kelemen-havasok vonulata. Nem jön, hogy lejöjjek a Várhegyről, hogy visszamenjek a városba.