Kisbuszt vezet, turistákat szállít, és ha csillagos égboltra lel, tüzet rak, majd sarki fényről mesél az embereknek, miközben fényképeket készít. Szabó Tamás hobbifotós Kolozsvárt maga mögött hagyta, és fél évet Norvégiában tartózkodik. A sarki fény „vadászásához” sok-sok meleg ruhára és alkalmazkodóképességre van szüksége, ugyanis a világ legváltozatosabb népcsoportjaival fedezi fel az éjszakai mínusz fokokban az aurorát.

Szabó Tamás október végén utazott Norvégiába és március végéig a skandináviai országban marad: a Tromsóba látogató turistákat elkísérve a sarki fényt "vadássza". Elmondása szerint „mindenesként” segédkezik egy barátja vállalkozásában: nemcsak fényképeket készít, hanem szállít, tüzet rak, ismeretterjesztő, idegenvezető munkaköröket lát el, s mi több: szórakoztatja a világ legváltozatosabb országaiból érkező turistacsoportokat.

A hobbifotóstól megtudtuk: Norvégia északi részén (a sarkkörön túl) csupán felhőtlen, csillagos égboltra és észak felé széles látókörre van szükség, és bárhol megpillanthatja az ember a zöldes, sárgás, esetenként lilás sarki fényt. Mégis feladatuknak érzik, hogy minél látványosabb helyekre szállítsák a turistákat, ezért egy kilencszemélyes kisbusszal hódítják meg a norvégiai tájakat, és olykor egészen Finnországig jutnak.

Esti fényben a Tejutat is láthatják az érdeklődők, a zöldes-sárgás csíkok pedig többféle formát vesznek fel, miközben megjelennek, nem beszélve arról, hogy esetenként a bámészkodók feje fölé ereszkednek. Tamás arról is beszámolt, hogy – bár jó kereseti lehetőségnek bizonyul – nem munkaként tekint a sarki fény fotózására, hanem „hosszabbított vakációként” éli meg, ugyanis szeret kirándulni, és amikor csak teheti, itthon is a hegyekben jár.

„Vagányságnak tűnhet otthonról, hogy sarki fényt vadászok, de hosszú távon fárasztó, mert minden éjszaka gyaologolnom kell, sőt nappali túrákat is vállalok” – magyarázta a hobbifotós. Hozzátette, több órát tevékenykedni a mínusz 15-25 fokban csöppet sem kényelmes. A hideg ellen sok és a célnak megfelelő téli ruhával védekezik, hozzászokott, hogy teljesen különbözik az ottani éghajlat a romániaitól, hiszen már októberben több centiméteres hóréteg fogadta.

A változatos kultúrákhoz is sikerül alkalmazkodnia, ehhez pedig egyéb sem kell, mint a „jópofizás képessége”: vicceket mesél, beszélget, és ha csendre van igény, akkor hallgat a felfedezőutak során. A viccelődésben segítségére van Drakula, ugyanis a turisták Erdélyt mással sem azonosítják, mint a vérszomjas gróffal – mesélte.

Eddig csupán egy romániai turistacsoportot fogadtak, leggyakrabban Európa nyugati részéről, valamint Amerikából és Ázsiából érkeznek látogatóik. Meglepetésükre osztrákok kevesen jönnek, a skandináv országok lakói pedig maguk is tudják, hogy mikor és merre kereshetik a sarki fényt, így ők sem fizetnek be egy „vadászatra”. Norvégia amúgy drága hely. Tromso turisztikailag folyamatosan fejlődik, így nem meglepő, hogy általában a tehetősebb országokból érkeznek a kíváncsiskodók  - magyarázta Szabó Tamás.

Bár lenyűgöző dolgokat tapasztal az ott-tartózkodása során, nem célja Norvégiában letelepedni, amint a szezon lejár, hazajön, és folytatja az itthoni munkáját, uniós források ellenőrzését, amelynek nagy jelentőséget tulajdonít. „Sosem vágytam el otthonról, nekem mindig jó volt Erdélyben” – árulta el a Maszolnak.