Virágcsokrokat kézbesít, kutyasétáltatást vállal, költözködésben segít, kávét és különböző küldeményeket hord ki azok helyett, akiknek nem jut idejük mindezekre – tudtuk meg Miklós Imre csíkszeredai származású „időadományozótól”, akit egy kutyasétáltatásra kísértünk el. A fiatalember szívvel-lélekkel áldozza az idejét másokra, ugyanis ettől érzi magát teljesnek.

A feltétel nélküli segítségnyújtás alapötlete már 2017-ben megszületett: akkoriban egy barátjával igyekezett belopni a köztudatba, hogy a „számító világban” is lehetséges készségesen segíteni másokon, ám két hónap elteltével sem jelentkezett senki, annak ellenére, hogy „bármit, bármikor, bárhova” mottóval hirdették meg az akciójukat – mesélte Miklós Imre a reggeli sétán, miközben a csíkszeredai városi parkban a Molly és Gyurika névre hallgató kutyákkal is türelmesen foglalkozott.

Hozzátette, rosszul esett neki, hogy senkit sem mozgatott meg az évekkel ezelőtti kezdeményezés, ezért újragondolta az alapötletet, és idéntől, immár egyedül, elindította a SegítAny Facebook-oldalt, ahol előzetesen jelentkezhetnek mindazok, akiknek segítségre van szükségük. Látványos eredményt hozott az oldal, ugyanis ismeretlenek, leginkább külföldön élő fiatalok keresték fel a legkülönfélébb „segélykérésekkel”, így megannyi virágcsokrot szállított már ki itthon hagyott szülőknek a születésnapok, családi ünnepek alkalmából, de az is előfordult már, hogy valaki baráti szeretetből kávét küldetett az itthon tevékenykedő cimboráknak.

„Ilyen a természetem: alaptulajdonságom, hogy szeretek másokon segíteni, és ez nekem is jót tesz” – érvelt. Arról is beszélt, hogy voltaképpen a teljes fiatalkorát meghatározta az önfeláldozás, csak akkoriban még szervezetlen keretek között segédkezett. „Középiskolában, ha valakinek elromlott a számítógépe, mindig elvállaltam, hogy megjavítom” – idézte fel. Ma is arra törekszik, hogy a leggördülékenyebben, most már „szervezett formában” működhessen a segítségnyújtás.

Kölcsönös bizalom a segítségnyújtó és a segítségkérő között

Az időadományozó Miklós Imre elmesélte, jelenleg alkalmazkodik a felkérők szükségleteihez, bármire nyitott, és általában el is fogadja az ötleteket, ha azok megegyeznek az ő elveivel is. Annak ellenére, hogy kezdetben az itthoni létet szerették volna megkönnyíteni, és gyermekfelügyeletben, bevásárlásban, költözésben és a legkülönfélébb területeken segédkeztek volna, jelenleg inkább a külföldön dolgozók keresik meg őt. A munka és a távolság miatt nem engedhetik meg maguknak, hogy gyakran hazalátogassanak, így megkönnyíti az életüket és a lelkiismeretüket, ha távolról ugyan, de ajándékokat, meglepetéseket juttathatnak el szeretteikhez – magyarázta.

„Rendkívül jó érzés, hogy ennyire megbíznak bennem az emberek, ugyanis már Amerikából, Kanadából, Németországból, Angliából és Kuvaitból is érkezett hozzám felkérés”, örvendezett Imre. Megtudtuk, a megelőlegezett bizalom kölcsönös közte és az őt megkeresők között, hiszen legtöbbször már csak a meglepetések után kerül sor a fizetségre, így gyakran a saját pénzéből vásárol ajándékokat.

Az emberek általában azt is megkérdezik tőle, hogy mennyibe kerül a munkája, de ő nem mond összeget, mindenkire rábízza, hogy saját belátása szerint döntse el, mennyit ér, de nem várja el a fizetséget. Általában átutalások útján oldják meg a költségeket. Az ajándékozó elküldi üzenetben, hogy mit szeretne, és az mennyibe kerül, Imre pedig megvásárolja és kézbesíti a megadott címre. 

Az ajándékok kézbesítése már keményebb dió, ugyanis „Csíkszeredában távolságtartóbbak az emberek”, ezért gyakran előfordul, hogy a telefonhívások során, amikor közli a címzettekkel, hogy ki ő és mit akar, többen szigorúan azt válaszolják: nem rendeltek semmit, téves a hívás, ne vigyen ki csomagokat. Miután meglátják és megértik, hogy „mekkora értéke van az időnek, és miről szól ez az egész”, általában elérzékenyülnek, leültetik, beszélgetnek vele és a bizalmukba fogadják – számolt be a fiatalember.

„Egyre inkább olvad a jég”

A bizalom mára odáig vezetett, hogy a Gyurika nevű kutya gazdája már akkor is beengedi Imrét a házába, ha éppen nem tartózkodik otthon: a fiatelember felöltözteti az ebet, és gondos lakásbezárás után leviszi a környező parkba sétálni. Az időadományozóként emlegetett Miklós Imre egyszeri találkozás után már elnyerte a kutyagazda bizalmát, erre pedig nagyon büszke – osztotta meg velünk.

Úgy véli, „egyre inkább olvad a jég idehaza is, és az emberek kezdik megérteni, hogy miről szól az ő hivatása”, hiszen itthon is megesett már, hogy egy hölgy arra kérte, segítsen neki a költözködésben. Idén karácsonykor pedig olyannyira közel került az emberekhez, hogy különböző tárgyi felajánlások érkeztek hozzá, amelyeket licitre bocsátott, és a befolyt összegből összesen 9 családot, 33 gyermeket ajándékozhatott meg.

Örömmel osztotta meg azt is, hogy a karácsonyi akcióban segítségére voltak a barátai, a kedvese és egy tanítónő is, így összefogáson alapulhatott az örömszerzés: „hosszú évek óta ez volt az első karácsonyom, amikor a lelkem is érezte, miről szól az ünnep”. Hozzátette, nagy reményekkel viszonyul a SegítAny-hez és hosszú távú céljai vannak vele, hiszen „Csíkszereda jó hely, és tele van lehetőségekkel”.