Ion, Plumb, Moara cu noroc. E címek hallatán hideg fut át a tizenkettedikesek hátán ezekben a napokban, hiszen hétfőn kezdődik az érettségi. Van még mód a felkészülésre, a felzárkózásra? Lehet élvezetesen, a megértés szintjén tanulni? Cserei Gyöngyvért, Kovászna megyei romántanárt kérdeztük, aki oktatóvideóival 5 minute pentru bac című YouTube-csatornáján a járványhelyzet óta többezres nézettséget ért el. Egyaránt felkeltette a román és magyar anyanyelvű tanulók figyelmét, akik szerint az oktatóvideók rendszereznek, megértetnek és gondolkodásra késztetnek.

5 minute pentru bac címmel indította YouTube-csatornáját, és az első oktatóvideóját két hónappal ezelőtt töltötte fel. Bár még frissnek nevezhető, mégis több ezer megtekintés gyűlt össze a videók alatt. Hogyan, mi célból indult útjára ez a csatorna?

Az első videót a tízedikeseimnek készítettem. Miután feltöltöttem a felületre, a pozitív visszajelzések megerősítettek abban, hogy ezt folytatnom kell, és úgy döntöttem, sorozatot indítok a fontosabb leckékből. Voltaképpen a magas nézettség győzött meg, mert arról tanúskodott, hogy leköti a diákok figyelmét, hatékony a módszer.

Hivatását tekintve romántanár: az oktatóvideók létrejöttében közrejátszott az intézményes oktatásban tapasztalható hiányérzet? A román nyelvtanítás módszere nem volt teljességgel megfelelő, ezért alkotta meg a kisvideókat? Mi volt az a pont, amikor azt érezte, több kell annál, mint ami az iskolában zajlik?

Amikor az intézményes oktatást felfüggesztették a koronavírus-járvány miatt, elkezdtem olyan platformokat keresni, amit fel tudunk használni az online oktatásban: voltaképpen nem a többet kerestem, hanem valami olyat, ami a krízishelyzetből kisegít. Az intézményes oktatás előnyeit és hátrányait mindannyian jól ismerjük, a tananyagot nem mi, tanárok határozzuk meg, a módszerek viszont tőlünk függnek.  Én eddig is arra törekedtem, amennyiben lehet, a diákok ne unatkozzanak az óráimon, azt azonban fontosnak tartom nyomatékosítani, hogy semmit sem lehet úgy véghezvinni, hogy mindenki meg legyen elégedve vele.

„Kovászna megyében romántanárnak lenni…”. Hogyan folytatná ezt a kijelentést? Mi tapasztalható a székely megyében? Valóban nehezebben szivárog a diákokba a román nyelv? Más a viszonyulás, nincs elég motiváció? Vagy mi gátolja a tanulókat a nyelv elsajátításában?

Kovászna megyében romántanárnőnek lenni kihívás, néha hálátlan feladat, de többnyire van sikerélményem. Annál szebb számomra nem létezik, mint amikor alkalomadtán kicsengetéskor egy-két diák felkiált, „már vége is?”, vagy amikor arra kérnek, hogy bizonyos tevékenységeket gyakoroljunk a későbbiekben is.

Viszont többnyire bennünket, román szakosokat sok kritika ér, úgy viszonyulnak hozzánk, mintha szándékosan kínoznánk a gyermekeket, és nem tudnánk mi a teendő. Tudjuk, hogy idegen nyelvként kellene tanítani, tudjuk, hogy angolból például nem teljes Shakespeare színdarabokat vagy Jane Austen regényeket olvasnak a diákok, és nem kell 3-4 oldalas esszéket bemagolniuk ezek alapján, ahogyan azzal is tisztában vagyunk, hogy ezért is szeretik annyira az angolt – ellenben a románnal –, és használják is, ahol csak lehet.

Kommunikációt kellene tanulni és tanítani, valós élethelyezetek alapján, nyelvtant, de nem azt, amit a nyolcadik osztályosok vizsgáján kérnek. Ellenkezőleg: úgy kellene elsajátítaniuk a román nyelvet a fiataloknak, ahogyan az angolt tanulják. De két lovat egyszerre nem lehet megülni, készülünk a vizsgára program szerint, s közben igyekszünk románul megszólaltatni őket. Az is baj, hogy az iskolán kívül nem, vagy csak alig használják a nyelvet, félnek megszólalni, mert tartanak a hibás beszéd következményétől. Ugyanis az az általános tapasztalat, hogy ha angolul kézzel-lábbal beszélünk is, senki nem szól meg érte, de ha románul hiba csúszik a mondatba, már kommentálnak bennünket. Ennek ellenére mégis sok az olyan magyar diák, aki bizonyított és bizonyít.

Szerintem félre kell tenni a történelmi haragot, a mi mentalitásunknak is változnia kell, és törekednünk kell arra, hogy meglássuk a román nyelv előnyeit. Tudom, ez utópiának tűnik, de nem mindegy, hogy egy cégalapítást követően, mivel nem beszéljük a románt, csak Székelyföldön tudunk terjeszkedni, vagy beszéljük a nyelvet, és az ország bármely területén szerezhetünk ügyfeleket ennek köszönhetően. Szóval lehet utálni a román nyelvet, de hosszú távon nem érdemes.

Lehetséges, hogy nem is a nyelvvel van gondjuk, hanem a művek válogatása nem megfelelő? Egyetért ön az érettségi követelményekkel? Kellenek ezek a régi román versek, regények? Ha tiszta fejjel nézzük, ezek azok az „életigazságok”, amelyeket elsajátítva két lábon állhat a későbbiekben a fiatal, vagy itt az ideje a kortárs, diákokhoz közel állóbb művek oktatásának?

Teljesen más érettségi tételt kellene kapniuk a magyar diákoknak, mint azoknak a tanulóknak, akiknek román az anyanyelvük. A mi fiataljainktól nem azt kellene elvárnunk, hogy bizonyítsák az érettségin, 2-3 oldalnyi bemagolt irodalmi elemzést tudnak írni, ellenkezőleg: arra kellene sarkallnunk őket, hogy merjék megmutatni, bármilyen „életszagú” témáról sikerül 2-3 oldalt írniuk. Az érettségi tétel I. és II. pontját teljes mértékben elfogadom, mert alapismeretet követel, a szövegértésre és érvelés megfogalmazására fektet hangsúlyt. Mégis ezeknél a feladatoknál éri a tanulókat a legnagyobb erőpróba, mert a felkészülés folyamatában legtöbb idejüket nem az első két tétel begyakorlására, hanem az esszétanulásra áldozták.

Elegendő lenne csupán pár fejezetet elolvasni az irodalmi művekből, mert azáltal máris fejlődik a szókincsük, meg a szövegértő képességük is. És ideje volna úgy megközelíteni a műveket, hogy a Ion című regény kapcsán például párhuzamot vonjanak a nők múltbeli és jelenlegi helyzetéről, akár a depresszióról, a családon belüli erőszakról – ezek mind olyan témák, amelyekről beszélni kell az iskolában, és az irodalmi művek alapot adhatnak a vitatémáinknak. Azonban az irodalomelméletet még a román diákok sem szeretik. Tehát ideje lenne kortársakat is betenni, az olyan régi művek mellé, amelyeknek mindenképp helyük van a követelmények között, mert üzenetet fogalmaznak meg a jelenre nézve.

Amíg az érettségin irodalomelméletet várnak el, addig azt tanítjuk, és kérjük számon, mert érettségi nélkül nem mehet egyetemre a diák, a későbbiekben pedig nem lesz megfelelő munkahelye. Titkon abban reménykedünk, hogy egyszer csak Bukarestben is elfogadják, hogy a magyar diákok számára a román idegen nyelv, és ennek értelmében átszervezik a tanagyagot, a vizsgatételt, és többé nem mondogatják azt, hogy a mi fiataljaink nem akarnak megtanulni románul, hanem segítenek nekik a tanulás folyamatában.

Tehát akkor mindenképpen kellett az új, az interaktivitás. Hogyan vélekednek az oktatóvideókról a diákok? A saját tanítványain kívül másoktól is érkeznek visszajelzések, esetleg kérdések?

A diákok szeretik az újat, ugyanazeket az információkat egy fehér papíron kinyomtatva nem fogadnák ekkora lelkesedéssel. Biztos van olyan tanuló, akinél ez a módszer nem működik, de akinek fejlettebb a vizuális memóriája, annak az oktatóvideókkal nyert ügye van. Idén nincs érettségiző osztályom, tehát voltaképpen idegenek nézik most a videókat. Öröm számomra, hogy rengeteg román anyanyelvű diák is megköszönte a munkám, nagyon kedves hálálkodó kommenteket kaptam tőlük.

Külföldről már évek óta csöpögtetik belénk, hogy elérkezett az online, az interaktív oktatás ideje, kell az új, a változatos módszer, szükség van arra, hogy a diák partner, és ne iskolapadban ülő, „csak figyelő” személy legyen. Székelyföldön, ilyen rövid idő alatt hogyan tudta elsajátítani az oktatóvideó-készítést? Mennyi időt vesz fel a forgatás, a vágás, a tematizálás? Hogyan lehet csak a leglényegesebb részeket kiválogatni a művekből? Hosszú munkafolyamatnak tűnik…

Minimum három nap, amíg 3-4 esszés könyvből, meg a saját jegyzeteimből kiválasztom a lényeget, bepötyögöm az alkalmazásba, kitalálom, milyen rajz kísérje a szöveget, átolvasom, újraolvasom, átjavítom a mondanivalómat. Van munka vele bőven. A hatékonyságuk pedig nem csak rajtam múlik: én csupán elkészítem, fogódzót adok, és innentől kezdve már a diákok feladata, hogy megfelelően használják. Ugyanis nem működőképes, ha csak egyszer nézik meg, és nem vetik össze az iskolában tanultakkal, a már meglévő információikkal. Szükségszerű, hogy a videó alapján jegyzetet készítsenek, ismeretlen szavak után kutakodjanak, mert ezáltal lesz látszata a tanulásra szánt időnek.

Érettségi előtt néhány nappal hogyan ejthetik meg a diákok az utolsó nagy ismétléseket? Mi a legfontosabb most, pár méterrel a nagy megmérettetés előtt? Mit adhatnak pluszként ebben a folyamatban az oktatóvideók?

Ezek a videók, így két nappal az érettségi előtt, segítenek az ismétlésben, hozzájárulnak a tanultak rendszerezéséhez. Azt javaslom azoknak a diákoknak, akik eddig nem tanultak komolyan, hogy utolsó percben ne vessék bele magukat a több oldalas esszék megtanulásába, inkább arra törekedjenek, hogy a néhány perces videók anyagát megértsék és megjegyezzék. Minden leckénél írják ki az alpontokat, a kulcsfogalmakat és tisztázzák le magukban, hogy melyik íróhoz milyen mű kötődik, és melyik periódusban íródott az, mert a hétfői, román érettségivel járó izgalom könnyedén összezavarhatja őket.

(Nyitókép forrása: MTI)