Az utóbbi időben lehullott nagy mennyiségű csapadék országszerte áradásokat okozott. Azonban nem csak a víz okoz gondot a kerttulajdonosoknak, hanem az elszaporodott meztelen csigák és gyomnövények is. Hogyan védhetjük meg a növényeket a kártékony puhatestűektől? Van megoldás a csapadék okozta károk elhárítására is? Nyegre Norbert kertészmérnököt kérdeztük.

A rengeteg eső miatt a csigák elözönlötték a veteményeseket. Láthatunk házát cipelő mezeit, kisebb meztelent, és nagytestű meztelen csigát is. Mindegyik ugyanolyan káros a növényeinkre nézve? Mi a különbség közöttük?

A csigákra kétféleképpen tekinthetünk: vannak valódi ellenfeleink és vannak olyanok is, akiktől nem kell tartanunk. A kártékonyak közé tartozik a nagy meztelen csiga (Arion rufus), a legkártékonyabb spanyol meztelen csiga (Arion lusitanicus), a főként ősszel károsító kerti meztelen csiga (Arion hortensis) és a friss veteményeket egyetlen éjszaka alatt eltüntető szántóföldi meztelen csiga (Deroceras reticulatum). Ezen csigafajok egyik legnagyobb veszélye, hogy azonos az ízlésük az emberével: ők is a friss és szép növényeket kedvelik.

A nem kártékony kategóriába sorolhatjuk az éti csigákat (Helix pomatia), ugyanis növényi maradványokkal táplálkoznak, és a szaporodási rátájuk is alacsony, valamint a nagy meztelen csiga (Limax maximus) és a sárga pincecsiga (Limacus v. Limax flavus) sem káros a veteményesekre nézve. Utóbbira inkább raktárainkban kell odafigyelnünk, mivel az érett gyümölcsöket kedveli.

Mit művelnek növényeinkkel a csigák? Miért csak a nedves időben jelentkeznek tucatjával? Általánosan azt mondjuk, „megrágják” a leveleket, de ennél minden bizonnyal többet ártanak…

Meggyötört növényeink láttán joggal állapíthatjuk meg, hogy számunkra igen nagy károkat képesek okozni a csigák, pedig nekik ez csak egyfajta táplálkozási módszerük. Azért találkozhatunk leginkább esős időben velük, mert a csapadékos, hűvös idő, a nyirkos talaj kedvez a meztelen csigák tömeges elszaporodásának. Ezek roppant falánk, és csöppet sem válogatós kártevők, amelyek a növények leveleit szinte teljesen lerágják, olyannyira, hogy csupán a vastag ereket hagyják épen. Megrágják és elpusztítják a csírázó magvakat, a laza szövetű gyökereket, a hagymákat és a gumókat is.

Csak esős időben és éjjel bújnak elő a rejtekhelyükről, ekkor támadják meg növényeinket, és csillogó nyálkanyomot hagynak maguk után. Pont ezért éjszakára ajánlott a csapdák alkalmazása is. Kétivarúak (hermafroditák) lévén kölcsönösen termékenyítik meg egymást, emiatt több száz tojást is képesek lerakni, és ez azt eredményezi, hogy rohamosan elszaporodnak. Viszonylag kevés természetes ellenségük van, de a sünök és vakondokok sokat elpusztítanak belőlük.

Hogyan lehet védekezni ellenük? Hiszen minden kertész célja, hogy minél vegyszer mentesebben termessze a zöldségeit. Lehet a csigát vegyszerek használata nélkül száműzni? Só, sör… egyéb módszerek?

Igen, lehet vegyszerek használata nélkül is védekezni ellenük. Kisebb kertekben ajánlatos a rejtekhelyük felderítése, amely leggyakrabban egy nedves, hűvös, védett hely. Ha megleltük őket, bármennyire is könyörtelen, el kell pusztítanunk mindet. Hiszen fontos tisztában lennünk azzal, hogy a csigák – bár lassú teremtményekként tartjuk őket számon – nagyon gyorsan szaporodnak, és egyetlen szezonban akár félezer utóddal gyarapítják a nemkívánatos kolóniát.

Egy másik nagyon barátságos, és a „pusztítóra” nézve tápláló módszer az indiai futókacsákkal történő védekezés. A kacsák ugyanis úgy szedik össze a csigákat, mint a porszívó a port, és ami a legfontosabb, nem károsítják a veteményest, csakis a puhatestűekre fókuszálnak. További módszerek között megemlíteném a már igen elterjedt sörcsapdás védekezést is, illetve a nedvességet elvonó anyag használatát (só, kávé, égetett mészpor), amit a megvédendő területen érdemes elhelyezni. Ha a csiga rámászik a kiszórt anyagra, az a talpából kivonja a nyálkát, nem tud csúszni a továbbiakban, ezért elpusztul.

És itt a temérdek eső. Kell-e, lehet-e bármit is tenni a kertben, mikor napjában többször leszakad az ég?

A vízzel telített – és ezért levegőtlen talajok – fokozottan igénylik a felszíni lazítást annak érdekében, hogy a talaj felső, 15-20 cm-es rétege, amelyet a kultúrnövények gyökerei is a legsűrűbben hálóznak be, megszikkadjanak, és a mélyebb talajrétegekben tárolódott víz ne menjen veszendőbe. Számíthatunk arra, hogy a gyomnövények az eső következtében gyorsan fognak nőni, és az elfekvő magvak is kikelnek, versenyezve a termesztett növényekkel a vízért, a tápanyagokért és a napfényért. Ezért a virágágyak, a veteményes ágyások talaját, valamint a szőlők sorközét és a gyümölcsfák alját minél előbb, és a továbbiakban is ismételten szükséges kapálni és elgereblyézni.

Mi lesz a következménye a nagy mennyiségű esőnek? Milyen termésre számíthatnak a gazdák?

A nagy mennyiségű eső után jönnek a növényi betegségek, mert a magas páratartalom nagyon kedvez a gombás betegségeknek és az egyes kártevők elszaporodásának. Figyelni kell a monília fertőzésre, amely a gyümölcsfákat terhelheti; az őszibarack fákon a levélfodrosodás (Taphrina) lehet intő jel; és a kerti növények többségénél a különböző rozsdafertőzések fognak károsítani az esőzések miatt – ezeket csakis permetezéssel előzhetjük meg. Az eső következtében megjelennek a levéltetvek és – amint már említettük – a csigák is. Ebben a helyzetben kulcsfontosságú a védekezés, mert, ha a kár- és kórokozókkal nem veszik fel a versenyt a gazdák, nagy terméskieséssel számolhatnak.

Lehet-e egyáltalán védekezni az eső ellen, felkészülni rá?

Lehet védekezni ellene. Egy egyszerű megelőző módszer például az, hogy a növényeink gyökérzetét talajtakaróval fedjük le (mulcs). Egy másik ismert megoldás a növényeink lefedése, ami azt jelenti, hogy a növényeket akár edényekkel, akár tálakkal takarjuk le, hogy az eső és a szél ne károsíthassa őket. Faiskolákban, ahol a növényeket nevelgetik, főleg az egzotikus növények esetében a felsoroltak mellett elterjedt a zsákvászonba való csomagolás is.