A leggyakoribb félelem a futással kapcsolatban, hogy roncsolja a térdet, azonban egy új kutatás újra cáfolta ezt a tévhitet. Egy idei augusztusi tanulmány ugyanis kifejezetten a térdek porcos szöveteit és azok terhelhetőségét vizsgálta, írja a runnersworld.hu portál.

Számos alkalommal végeztek már olyan kutatást, amelyben azt vizsgálták, vajon megállja-e a helyét az a vélemény, miszerint a futók térde előbb vagy utóbb tartós sérülést szenved. Egy 2019-es tanulmány, ami 1000 maratont teljesített futó térdét vizsgálta, és egy másik, ami során MR-t végeztek 82 kezdő maratonfutón az első 42,2 km előtt és után, a futók többségének térdét jó állapotban találta. 

A térdporc az a lágy szövet, ami megvédi a lábcsontok végét és a térdkalácsot, és ami lebomlik, ha kialakul az ízület gyulladása, az osteoarthritis. Kimutatták, hogy annak ellenére, hogy a gyalogláshoz képest nagyobb a terhelés a térdeken, futás közben mégsem nagyobb a kockázata annak, hogy a térdízületben gyulladás alakuljon ki. Sőt a futók és a gyaloglók estében azonos kockázattal lehet számolni ebből a szempontból. A vizsgálatot végző tudósok arra is magyarázatot adtak, hogy miért van ez.

A vizsgálat során egészséges fiatal férfiak és nők egy csoportja gyalogolt, illetve futott. Az egyik csoport gyalogolt 6 km-t, a másik gyalogolt 3 km-t, majd pedig futott 3 km-t. A kutatók arra keresték a választ, hogy a térd porcos felszíne képes volt-e alkalmazkodni az új edzésterheléshez, illetve létrejött-e a regeneráció és a porcos felszín újjáépülése. A tényleges tapasztalatokon alapuló megállapítások mellett kidolgoztak egy elméleti modellt is, aminek segítségével megpróbálták megjósolni a vizsgált személyek térdízületén bekövetkező várható változásokat.

Bár az alkalmazott modellkutatások elméleti jellegűek, azt tapasztalták a kontrollok során, hogy a térdízület újjáépítési képessége futás hatására drámaian megnő. Viszont a térdízületnek szüksége van ahhoz, hogy hozzászokjon a terheléshez, mert enélkül 95–98 százalék esélye van annak, hogy az érintett területen olyan folyamatok indulnak el, amik ízületi gyulladáshoz vezethetnek. Azonban ha kellő időt tölt a futó azzal, hogy fokozatosan építse fel a futóedzéseit, ez az érték lecsökken 13 százalékra. Ebből a szempontból a gyaloglók hasonló helyzetben vannak.

A kutatók úgy vélik, hogy az alkalmazkodási képesség fokozatos felépítése nélkül a porc nem lenne képes ellenállni egy életen át tartó terhelésnek. Ha a porc egészséges, a futás közben rá nehezedő jelentős terhelés valójában meghosszabbíthatja az élettartamát, ellenkező esetben viszont elkopik. Úgy vélik ezek után, hogy ez az eredmény a térdkutatások területén végzett nyilvánvaló magyarázat arra, hogy miért fontos egy futónál a fokozatosság a távok felépítését illetően, és ha ez megvalósul, miért nem kell attól tartani, hogy súlyos ízületi gyulladások alakulhatnak ki.