„Csak úgy érdemes utazni, ha azáltal tényleg megismeri az ember a világot és meg tudja osztani az élményeit, tapasztalatait embertársaival” – meséli a segesvári Veress Zsombor, aki feleségével és gyermekeivel együtt közel egy hónapon keresztül élvezte Ausztrália szépségeit. A szervezés nehézségei, a kontinens látványosságai mellett izlandi útjukról is beszámol interjúnkban.

A napokban érkeztek haza Ausztráliából, ahol közel egy hónapot tartózkodtak. Nem az első ilyen nagy utazásuk. Életforma, életcél az utazás?

Nem tudunk olyan gyakran menni, mint ahogy szeretnénk, évente egyszer-kétszer. Ilyen nagy utazásra csak ötévente tudunk vállalkozni, de kisebbekre már gyakrabban.

Ausztráliában közel egy hónapot utazgatni kevés erdélyinek adatik meg, főleg nem az egész családdal, négy gyerekkel. Hogyan készültek rá?

Ennek a hosszú utazásunknak vannak előzményei, nem először utaztunk ilyen nagy távolságon. Ezt egy jó éve szervezzük és készülünk rá, ugyanis nagyon sok mindenre kellett figyelni, például az útleveleket kellett ellenőrizni. A törvények szerint ha hat hónapon belül lejár az úti okmány, kockázatos, hogy beengednek-e, vagy kiengednek-e az országból, a legkisebb lányomnak pedig éppen lejáróban volt az útlevele. Szerencsére még soha nem jártuk meg, mindig figyeltünk erre. Ez volt az első lépés. A legfontosabb a vízum beszerzése volt, ugyanis Ausztráliába vízummal lehet utazni. Ez elméletileg könnyű, mert interneten lehet beszerezni, nagykövetség nincs Romániában, sem Magyarországon. Rengeteg féle vízum létezik Ausztráliába, de az egyszerű turisztikai vízumhoz nem kell meghívólevél. Csak jelentkezni kell és onnan küldik a kérdőíveket, illetve, hogy milyen dokumentumokra van szükség részünkről, ilyen például a bankszámlakivonat, útlevélmásolat. A vízum ingyenes, nem kell fizetni érte és általában néhány napot vesz igénybe. A mi esetünkben ez egy hónapot tartott. Nem tudom miért, lehet amiatt, hogy Romániában élünk és azért, mert bár magyar állampolgárokként, magyar útlevéllel kértük, romániai lakcímmel rendelkezünk és ezért mégis másként állnak hozzá. Már le is mondtam róla, amikor húsvét tájékán megjött az engedély, hogy mehetünk.

Ezután már lehetett repülőjegyeket nézni. Ezt is érdemes időben megvenni, mert akkor többnyire olcsóbb, bár ez kissé bizonytalan, az is előfordulhat, hogy közvetlen az utazás előtt olcsóbb lenne. Mi előnyösen vettük, nagyon jó átszállási lehetőséggel, mindössze két-három órát vártunk amikor mentünk és másfél órát, amikor hazafelé jöttünk. A Qatar légitársasággal utaztunk, 20 órát tartott az út. Ennél rövidebb idő alatt egy átlagember nem tud átjutni a Föld egyik feléről a másikra. Korábban is utaztunk már ilyen nagy távolságon, de akkor az is előfordult, hogy kilenc órát kellett várakozzunk.

Amikor a repülőjegyek is megvoltak, a szállások lefoglalása következett, ugyanis abban az időszakban ott is telt ház van mindenhol. Minden országban a legolcsóbb szálláshelyeket kerestük, hosteleket, ifjúsági szállókat. Ezek sem olyan nagyon olcsók, de mégis olcsóbak a szállodáknál. Szép sorjában ezeket lefoglaltuk a booking.com-on, nem is kellett előre kifizetni, kevés kivétellel ott helyben fizettünk.

Ezt követte az autó lefoglalása, mert közel ötezer kilométert autóztunk Ausztráliában. Sydney-be érkeztünk és Melbourne-ből jöttünk haza, de kitérőt tettünk Tasmániába is. Már a szálláskeresés előtt körvonalazódott, hogy mit nézzünk meg, hiszen ennek függvényében döntöttünk arról, hogy hol mennyit tartózkodunk, hol szállunk meg stb. Kompromisszumokat kellett kötni, hiszen nagyon sok a látnivaló és a négy hét nem lett volna elég mindenre.

Mi volt az elsődleges szempont: a természeti látványosságok vagy a városok, múzeumok?

Az utóbbi időben azt éreztem magamon, hogy a természet érdekel leginkább. Természetesen voltak nagyvárosok, múzeumok, épületek, amiket feltétlenük látni akartunk, amik kihagyhatatlanok voltak. Múzeumokat is meglátogattunk, de nem túl sokat, hiszen az ember úgysem képes annyi mindent befogadni, az ötödiknél már úgy érzi, hogy elég.

Ausztráliai élmények

Mi volt a legnagyobb élmény vagy meglepetés, amire a legkevésbé számítottak?

Nagyszerű volt látni a Sydney-i Operaházat, amelyet gyerekkorom óta csodálok képeken, tévében, és nagyon nagy élményt jelentett Ausztrália állatvilágát megismerni. Mindenki tudja, hogy utóbbi egészen különleges, még az első telepesek is azt hitték, valaki tréfát űz belőlük, amikor meglátták azokat a különleges állatokat. Több állatkertben is voltunk, olyanban is, ahol a világ minden részéből vannak állatok, de olyanban is, ahol az ausztráliai fajokat nézhettük meg testközelből. Nemcsak az állatkertekben, hanem a szabadban is sokat láttunk, ez nagy meglepetést szerzett. Nem is hittem volna, hogy például kengurut vagy vombatot látunk közelről. Olyan helyen jártunk, ami Ausztrália oázisának számít, ahol sok erdő van és az állatok többsége él. A kontinens nagy része sivatagos, egészen vad helyekkel, ahol csak különleges felszereléssel lehet menni. Többezer kilométeres távolságok vannak. Számtalan vadállatot láttunk az erdőben vagy átszaladni az autó előtt. Rengeteg elhullott, elütött állat van az utak szélén.

A nagy világvárosok mint Sydney vagy Melbourne engem mindig lenyűgöztek, az, ahogy a semmiből kinőttek azok a felhőkarcolók. Ausztrália a világ egyik leggazdagabb országa és a mai napig sok bevándorlót vonz Európából is, de ahogy láttuk, elsősorban Ázsiából, Indonéziából, Indiából, Kínából és Honkongból.

Mennyivel drágább ott az élet?

Mivel a világ egyik leggazdagabb országa, elég drága, 10-20 százalékkal magasabbak az árak, mint Nyugat-Európában, a szálláshelyek és az élelem is, az üzemanyag nagyjából ugyanannyi, mint Európában, majdnem olyan árban van, mint Romániában.

Közel egy hónap után milyen volt hazajönni?

Tudtuk, itthon hideg tél vár, de meglepetésünkre kellemes idő fogadott, ami segített abban, hogy könnyebben visszaszokjunk az itthoni klímához. Bennem mindig kettős érzés van ilyenkor: örvendek, hogy hazajöttem, de sajnálom is, hogy nem maradhattam tovább. De hazajönni mindig jó.

Tervezik a következő utat?

Annyira sokoldalú volt ez a mostani utazás, annyi mindent láttunk, hogy el kell teljen valamennyi idő, hogy feldolgozzuk. Persze vannak tervek, nagyon sok tervem van, de mivel láttam a világnak a gazdagabb részét, szeretném a világ szegényebb részét is megismerni. Ez részben sikerült, amikor Nepálban voltam, de szeretnék harmadik világbeli országokat is alaposabban megismerni. Nem olyan könnyű ilyen országokba beutazni, sokkal jobban fel kell készülni. Afrikai, ázsiai, vagy dél-amerikai országokra gondolok, ez a vágyam.

Legutóbb Izlandon jártak, de voltak Új-Zélandon, valamint az Amerikai Egyesült Államokban is.

Izlandon és közben Tenerifén is jártunk, de az izlandi volt, ami nagyobb útnak számított. Az is nagyon biztonságos és gazdag ország, ott is az ember problémamentesen járhat bárhová. Olyan, mint Ausztrália, nagyon gyermekbarát, sok játszótérrel, sok zöldövezettel, ahol a gyerekekért bármit megtesznek. Új-Zélandon a csendes-óceáni stílus, gondolkodás tetszett nagyon. Nem jellemző az a kapkodás, stressz, ami itt van, az ott teljesen ismeretlen, az emberek is egészen mások, kedvesek, előzékenyenek a vezetésben is, és a hétköznapokban is sokkal kiegyensúlyozottabbak.

Lehet gyerekekkel is világot látni

Mennyire nehéz családdal, gyerekekkel utazni?

Hatalmas kihívást jelent egy családapa számára megszervezni egy ilyen utazást, a gyermekeink ugyanis 3 és 15 év közöttiek, tehát eltérő az érdeklődési körük. Ennek a megoldása volt a legnehezebb, kiegyensúlyozni, hogy a 3 éves és a 15 éves is megkapja az érdekességet, az élményt. Aki nem gyerekkel utazik, az el sem tudja képzelni, hogy a világon bárhová el lehet jutni a családdal együtt. Ezt viszont sokkal nehezebb megszervezni.

De sikerült...

Úgy érzem, hogy ez az ausztráliai utazás különösen jól sikerült, az izlandiról nem mondhatom el ugyanezt, mert az túlságosan természetközpontú volt. A természet a fő vonzereje a szigetországnak, amit a mai gyerekek nem nagyon tudnak értékelni, nem tartják annyira érdekesnek, mert a világ megváltozott körülöttünk, kütyüvilágban élünk ami másodpercenként nyújt valami ingert és az ember erre kapható. Ezt kell tudni kezelni, de nem lehet úgy, hogy azt mondjuk, a kütyüvilág nem jó és ki kell küszöbölni, mert mindkettő jó, a Jóisten áldása. Viszont ha az ember nem tudja kezelni egyiket vagy másikat, pokollá válhat az élete. Valahogy erre kell tekintettel lennie a szülőnek ilyenkor.

Európát bejárták már gondolom, de azért maradt még néhány hely, ahová szeretnének eljutni?

Sokfelé jártunk, de nagyon sok hely van Európában is, ahova még nem jutottunk el. Európa mégiscsak a világ leglátványosabb kontinense, több ezer éves kultúrája van, ahány ország, annyi féle, és a legszínesebb az egész világon, sok a látnivaló. Még nagyon sok tervünk van Európában is, de most én úgy érzem, hogy amíg erőm teljében vagyok, szeretnék inkább távolabbi országokat megismerni és majd esetleg, ha a Jóisten is úgy akarja, később az európai látnivalók következnek.

Az utazás szenvedély, van aki ezzel születik, van aki nem.

Ez hozzátartozik az életemhez és mindig újabb és újabb utakat tervezek, szerencsére a feleségem is ilyen, szeret utazni, megismerni idegen helyeket, ami nagy dolog, mert ha valaki ezt nem akarja, ha valakit ez nem vonz, akkor nehéz. De nem válhat ez öncélú életcéllá, az én felfogásom szerint nem lehet úgy utazgatni, hogy azt meg ne osszam a barátaimmal, ismerőseimmel. Csak úgy érdemes utazni, ha azáltal tényleg megismeri az ember a világot és meg is tudja az élményeit, tapasztalatait osztani embertársaival. Ugyanakkor az utazás gazdagabbá is teszi az embert, mert akár a természetben kirándul, sanyarúbb körülmények között, akár kényelmesebb módját választja az utazásnak, amikor hazajön, nagy önbecsülést jelent, hogy megvalósította azt, amit elképzelt. Jót tesz a morálnak, hiszen sikerült az akadályokat legyőzni, a váratlan nehézségeket megoldani, ismeretlen helyeken és helyzetekben eligazodni.