Egyetemistaként számos lehetőség nyílik a külföldön tanulásra, megismerni más országok kultúráját. A tanulmányi ösztöndíjprogramok mellett léteznek kifejezetten nyári munkára épülő kezdeményezések. Ilyen a Work and Travel USA, amelynek segítségével a diákok az Egyesült Államokban szerezhetnek munkatapasztalatot. Arról, hogy milyen érzés egy teljesen idegen világrészen helytállni, Tárcza Norberttel, a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar diákjával beszélgettünk.

Mettől meddig voltál Amerikában? Mennyi időt töltöttél ott?

Június tizenkilencedikén mentem és október negyedikén jöttem vissza, ez három és fél hónap összesen. Odajutni két nap, minden átszállással együtt. A teljes időtartamból három hónapot és két hetet dolgoztam, valamint kevesebb mint egy hetet, mindössze négy napot kirándultam.

Mi fogott meg téged Amerikában?

Semmi. Konkrétan semmi.

Az amerikai mentalitás

Így utólag. És amikor indultál?

Akkor sem voltam annyira lelkes, mert már voltam egyszer 2007-ben a dzsúdzsucu csapattal, két hétig. De akkor sem volt annyira fantasztikus. Ott mindenki nagyon kedves, de nem érdeklik igazából, hogy te hogy vagy, vagy mit csinálsz. Ez egy álcázott kedvesség. Mindenki a pénzre hajt, hogy tudjon megélni. Még a közeli barátokkal is álcázott barátságok vannak, nem is tudom… Olyan fake minden.

Miből fakadthat ez szerinted?

A múltjukból szerintem. Ők alapból ilyenek. Már suliban is tanítják, hogy mindent meg kell köszönni. Akkor is ha nem történt semmi.

De ez egy pozitív dolog.

Igen, de rájössz, hogy valójában nem köszönné meg, csak mondja. Az már nem pozitív dolog, hogy folyton köszönöd, de valójában nem is kellene. Vagy hogy mindenért bocsánatot kérsz és rá egy másodpercre azt gondolod magadban, hogy menj a fenébe. De tényleg. Amúgy így viselkednek az utcán is. Sétálsz, meglök, mondja, hogy „bocsi”, de közben meg mást gondol.

Kiment a barátnőm dolgozni és gondoltam én is megnézem milyen. Szerettem volna kirándulni is, de ott, ahol én voltam, erre nem volt lehetőség, mert mindentől messze volt. Túl sok szabadnapot nem kaptam, egy héten csak egyet. Ezért inkább még azon az egy napon is dolgoztam.

Az Államok melyik részén voltál?

Massachusettsben, Bostontól nem messze.

Hol dolgoztál?

Egy privát klubnál, pontosabban golfklubnál, az Atlanti-óceán partján. Ez egy világklub, ami azt jelenti, hogy van több, mint háromezer tagja, akik ismerősök, rokonok, családi barátok. Elég nehéz ide bekerülni, mert valaki be kell ajánlja az új tagokat és a klub is el kell bírálja. Megnézik, hogy mekkora jövedelemmel rendelkeznek a potenciális tagok, mert elég borsos tagsági díj van. Ezen kívül minden látogatáskor fizetni kell a szállásért, az étkezésért, a golfozásért, az edzőért, a golfkocsiért. Amikor taggá válik valaki, a jövedelme függvényében befizet egy bizonyos összeget. Emellett persze lehet adományozni is a golfklubnak, tehát egy nonprofit szervezetről van szó.

Mindenes menedszerasszisztens

Mivel foglalkoztál?

Hivatalosan menedzserasszisztens kellett volna legyek, ami azt jelenti, hogy a papírmunkát végzem, határidőket vezetek, pénzügyi szempontból segítem a menedzser munkáját. Afféle titkár voltam, beszámolókat írtam napi szinten. Ebbe beletartozik az áru átvétele is, lévén, hogy étterem is üzemelt a klubnál. Ezzel kellet volna foglalkoznom. De mivel munkaerőhiányban szenvedtek, kineveztek mindenesnek. Aki épp hiányzott, helyettesítettem.

Így voltam housekeeper is, szobákat, mosdókat takarítottam. Voltam bellman, ami a vendégek csomagjainak átvételét jelentette, valamint megmutattam a szobákat. Továbbá voltam front desk agent is, azaz recepciós.

Ezek mind felelősségteljes munkák.

Igen, ilyen kevés idő alatt is sikerült a menedzser jobbkezévé válnom. Én és egy másik srác lettünk a fő emberek. Ott is laktunk a klubnál, ránk mindig számíthatott.

Kikkel mentél ki Amerikába?

A barátnőmmel, három ismerősével mentünk ki. Beiratkoztunk az egyik ügynökségnél, több munkaajánlatot is kaptunk, amelyek közül választhattunk. Ezután beszéltünk a menedzserrel. Önéletrajzot nyújtottunk be, interjú is volt. Ezután döntötték el, hogy mehetünk dolgozni vagy sem. Az iratkozás nagyjából egy hónapot vett igénybe. A lányok housekeeperek voltak, egy héten négy-öt napot dolgoztak, naponta hat-hét órát.

Ellentétben veled. Mennyit dolgoztál egy nap?

A legdurvább tizenhat óra volt egyhuzamban, úgy, hogy az azelőtti nap is tizenhárom órát dolgoztam. Megfizették. Heti negyven munkaórát kértek, de ha túlóráztam, az órabér tizenhat és fél dollárra kúszott fel a standard tizenegy dollárról. Heti átlagban hatvan órát melóztam. A szállásért a három és fél hónapra háromszáz dollárt kellett fizetnem. Viszont díjtalanul étkezhettünk. Így korrekt volt, félre is tudtam tenni. Nem volt rossz.

Sokat dolgoztatok, emellett tudtatok utazni?

Bostonban voltam három alkalommal, megnéztük New Yorkot, a barátnőm a Niagara-vízesést is megcsodálhatta. Aranyáron. Szerinem minden túl van értékelve, nem tartom normálisnak, ami ott történik.

Azért nem bántad meg, hogy kiutaztál.

Nagyon jó volt mint élettapasztalat, beleláttam az ottani életbe, de meggyőződtem, hogy nem szeretnék többet oda menni.

Egyedül vagy ezzel a véleménnyel?

Nem, még sokan jártak így, ismerősök is. Természetesen vannak olyanok, akiknek nem adatik meg sokszor az utazás lehetősége, rájuk másképpen hatott az ottlét.

Milyen szórakozási lehetőségeitek voltak?

Ahol én voltam, ott nem tudtunk kikapcsolódni. Nem volt éjszakai élet, szórakozóhelyek, ilyesmik.

Úgy veszem észre, hogy csalódtál az egészben.

Abszolút. Műveltebb, kulturáltabb közösségre számítottam, ahová jól esik bekapcsolódni. De sajnos az ellenkezőjét tapasztaltam.

Mégiscsak jó lehetőség dolgozni, megismerni az államokbeli életviszonyokat.

Így igaz, de nem tudom hány százalék maradna kint. Sokan azért választják a programot, hogy az Államokban összegyűjtött összeget itthon hasznos célokra használják fel. Gondolok itt lakhatásra, esetleg autóvásárlásra. A másik opció pedig, hogy a három havi munkából nyert összeget kirándulásra fordítják.

Barátokat, ismerősöket sikerült szerezned?

Nem nagyon a sűrű munkaprogram miatt. A recepción egy makedón sráccal kerültem össze, vele tudtam kicsit beszélgetni, de a munkahelyi elvárások nem engedték meg, hogy csevegjünk. Eléggé monoton volt.

Velem ellentétben a lányoknak összességében tetszett az egész. Több szabadidejük volt, amikor pihenni tudtak. Ők sem hagyták el a golfklubot, hétköznapi rutinná alakult a munka. Nem volt lehetőség elmenni. Ez a helyiség tulajdonképpen a tehetősebb réteg számára kialakított üdülőtelep. Nincs tömegközlekedés, félreesik a mozgalmasabb területektől.

Mikor utaztatok New Yorkba? Milyen volt a város?

Utolsó öt nap. Én szeptember 29-én befejeztem a munkát, akkor volt az utolsó napom, 30-án pedig mentem New Yorkba. Most voltam ott először. Érdekes város, nagyon-nagyon zsúfolt. Első három nap csak múzeumokat látogattam. Voltam a Guggenheim Múzeumban, ahol pont elkaptam egy új tárlatot. Voltam az Institute of Fine Arts múzeumban, valamint a Modern Művészetek Múzeumában is. Utóbbiban van kiállítva van Gogh eredeti Csillagos éj című festménye.

Hol szálltál meg?

Édesanyám barátnőjénél laktam, ezzel szerencsém volt. Így is sikerült elkölteni párszáz dollárt múzeumi belépőkre, tömegközlekedésre, éttermi étkezésekre.

Hogy boldogultál a nagyvárosban?

Budapesthez tudnám hasonlítani a körülményeket, persze minden sokkal nagyobb és az emberek is picit ridegebbek. De könnyen ment a tájékozódás, mivel mindenütt van internet.

Hogyan kommunikáltál az itthoniakkal?

Interneten keresztül beszélgettem a családommal, de viszonylag olcsón be lehet szerezni egy feltöltőkártyát. Nekem nem volt szükségem erre, interneten megoldottam a beszélgetést.

Merre jártál még New Yorkon, Bostonon kívül?

Terveztünk elutazni Puerto Ricoba, meg is vettük a repülőjegyeket. De mivel pont akkor tombolt a hurrikán azon a vidéken, le kellett mondjunk az utazásról.

Megérte elmenni összeségében?

Igen. Rengeteget tapasztaltam és anyagi szempontból is kedvező volt. Hatezer dollár itthon jól fog. Persze kint is költöttem, de tudtam félretenni.

Mit tanácsolsz azoknak, akik terveznek az Egyesült Államokba utazni a Work and Travel programmal?

Azt mondanám, hogy keressenek egy olyan munkahelyet, ahol nem köteleznek éppen ennyit dolgozni. Nézzék meg jól, hogy ingyenes-e a szállás. És föltétlenül menjenek délre. Massachusettsben nyáron is hideg van, augusztusban is alig emelkedik húsz fok fölé a hőmérséklet. Én azt hiszem csak három napot tudtam napozni, fürdeni, annyira hideg volt az óceán vize.