„Előbb visszük el a kocsit szervizbe, mint magunkat” – összegzett Jakupcsek Gabriella, televíziós műsorvezető a méhnyakrák megelőzéséről szóló rendezvényen. Az ismert újságíró február 24-én, szombaton a szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmóniában Élni merni kell! címmel tartott előadást, ezzel is csatlakozva a méhnyakrák elleni küzdelemhez, felhívva a figyelmet a rákszűrések, kontrollvizsgálatok fontosságára. Megúszhatatlan helyzetekről, gasztronómiai kalandozásairól, újrakezdésről és felelősségről mesélt Élni merni kell! című előadásában.

Jakupcsek Gabriella, az esemény fővédnöke a Szatmár Megyei RMDSZ Nőszervezet és a Gyöngyszem Egyesület meghívására érkezett Szatmárnémetibe. A nőszervezet rendezvényein már hagyomány, hogy a meghívottak nemcsak szórakoztatják a nézőközönséget, hanem egy-egy betegség megelőzésére is ráirányítják a figyelmet. A nőszervezet másik hagyománya, hogy gyűjtést szervez egy-egy betegnek, így segítve felépülését, küzdelmét. A szombati rendezvény után 3500 lejt adományoztak a két és fél éves, leukémiában szenvedő Dávidnak és családjának. Major Melinda, a nőszervezet elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd az egybegyűltek egyperces néma csenddel emlékeztek meg azokról, akik már nem lehetnek közöttünk, mert elvesztették a rákkal vívott harcukat.  

 „A valódi arcnak van ereje” – mondta a kissé meglepődött Jakupcsek Gabriella annak a négyszázhúsz embernek, akik zsúfolásig megtöltötték a filharmónia termét. Majd a rá jellemző könnyed, önironikus, mégis komoly stílusban mesélni kezdett arról, ami foglalkoztatja őt.  A könyvek írása közben például azon gondolkodott, hogy hol van a mi felelősségünk a most felnövekvő generáció életében, hiszen rajtunk múlik, mi mindent mondunk el a gyerekeinknek: „a nem magyarázat is magyarázat”.

A mai gyerekek például nem is tudják, mivel foglalkoznak a szüleik, hiszen reggel látják őket elmenni, aztán délután dühösen hazaérkezni, de nem látják őket dolgozni. „Ha a gyerek állandóan azt hallja, hogy valaki panaszkodik otthon, hogy a munkahelyen mi minden rossz, akkor miért szeretne felnőtt korában dolgozni?” Az első könyve (Megúszhatatlan) akkor született, amikor végiggondolta azokat a megúszhatatlan helyzeteket, amelyekbe előbb-utóbb mindenki belecsöppen.

Az ember régen ismerte a közössége történeteit, mindenki tudott mindent, ma viszont már a hétköznapjainkban nem kapjuk meg ezeket, pedig „az embereknek kellenek az emberi történetek” – állítja Jakupcsek Gabriella. Ennek a következménye, hogy például Magyarországon három, három és fél órát nézik naponta a tévét, ahol többnyire azt kapják a nézők, amit adnak nekik. Erre egyfajta válaszként kéri a műsorvezető: „Tessék kapcsolgatni! Nálunk van minden értelemben a távirányító.”

Beszélt továbbá arról, hogy nemcsak a televízió esetében, hanem az életünk többi területén is a szokások rabjai vagyunk, pedig „a szociológusok szerint egy életben legalább háromszor kell költözni, várost, házat, lakást kell változtatni – újat kezdeni. Mi meg legfeljebb férjet vagy feleséget változtatunk”. A változás azért is szükséges, hogy átgondoljuk, mire van szükségünk, mi tesz boldoggá minket, mit kell elengednünk, hogy ne ragadjunk bele olyan helyzetekbe, amelyek nem jók nekünk. „Csodálatos dolog a megújulás, fájdalmat is hoz, de közel sem annyira rossz, mint ahogy gondolja az ember” – fogalmazott.

Felidézte A világ árvái című dokumentumfilm-sorozatot, ami gyökeresen megváltoztatta az életét. Miközben Srí Lanka, Kongó, Kambodzsa vagy éppen Ukrajna árvaházaiban forgatott, látta a kiszolgáltatott gyermekeket, az ottani állapotokat, így elhatározta, szeretne harmadik gyermeket: 46 évesen megszülte kislányát.

Jakupcsek Gabriella rámutatott a társadalmi elvárásokra, amelyeknek a nők igyekeznek megfelelni, legyen szó párkapcsolatról, gyermekvállalásról vagy éppen a külsőről. Felhívta a figyelmet arra, mennyire nem tiszteljük saját életkorunkat, testünket s úgy általában a kort. Példaként elmondta: „egy sovány nőt sokkal jobban piszkálnak, mint egy kövér nőt”, hiszen míg egy kövér nőt a háta mögött beszélnek ki, addig a soványnak a szemébe mondják.

Mesélt a gasztronómiához fűződő viszonyáról, valamint arról, hogyan készült a Konyhafőnök című műsorra, amikor az egyik sokcsillagos budapesti étteremben kuktáskodott. A műsornak köszönhetően újra felfedezte a konyhaművészet szépségeit, a főzésben rejlő kreativitást és önkifejezési lehetőségeket.

A változások kapcsán elmondta, ha valaki azt mondaná nekünk „hogy megváltoztál!” egyszerűen válaszoljuk azt, hogy ez szuper. Nagy szeretettel emlegette Göncz Árpád egykori államfőt, „ő nem egy politikus volt, hanem egy bölcs”, aki mélyen meg volt győződve arról, hogy „nincs olyan ember, akit ne lehetne belekompromittálni a jóba”.

 „Ha azt gondolják, hogy csak önök kaptak, akkor tévednek. Mi itt együtt gondolkodtunk valamiről és az egy nagyon nagy dolog szerintem” – zárta előadását az ismert műsorvezető.