Vajon mennyire vannak „otthon” az apák a családban? Mit jelent az apai szerep? Létezik-e apai ösztön? A szülői „mesterségben” mennyire segítenek vagy gátolnak a nemi sztereotípiák? A Születés Hetének nyitóelőadása többek között ezeket a kérdéseket járta körül.  

Az apák állnak az Életfa Családsegítő Egyesület által szervezett Születés Hete (május 6—12.) rendezvénysorozat középpontjában, így vasárnap Léder László budapesti pszichológus Egy kis csendes apaforradalom – avagy hogyan csempésszük vissza a mai magyar családokba az édesapákat címmel tartott beszélgetős előadást.

A rendkívül gazdag, kutatásokon és személyes tapasztalatokon alapuló előadás igencsak felkeltette a közönség érdeklődését, amiről a beszélgetés végén elhangzó kérdések, hozzászólások is árulkodottak. Az előadás azzal a közkeletű felfogással vette fel a harcot, miszerint az apák a családban valahol háttérben kullognak, az igazi dolguk, hogy pénzt keressenek, és eltartsák a családot.  Az apáknak a család belső életében igenis kardinális szerepük van, nem fokozhatóak le valamiféle pénzkereső automatákra. A naptárban ki kell jelölni az apás programokat, és egyáltalán: „többet kell otthon lenni” – fogalmazott az előadó.

A pszichológus előadásában azokkal a nemi sztereotípiákkal is leszámolt, miszerint a nő a család lelke, ő a gondoskodó, érző fél, míg az apa a szigorú, szerepe a példamutatás, a „kemény” társadalomba való beilleszkedés támogatása. Mindkét fél, az anya és az apa teljes egész, joga van saját személyiségét kibontakoztatni a családban. Ha alkatánál fogva a nő a keményebb, a férfi lágyabb, az sem baj. Nem attól működik jól a család, ha a szülők elvárásokat, nemi sztereotípiákat teljesítenek be, hanem attól, ha teljes személyiségként, figyelemmel és szeretettel tudnak jelen lenni – emelte ki Léder László.

Továbbá friss kutatási eredményekkel támasztotta alá, milyen tragikus hatása lehet az „apátlan társadalomnak”, annak, ha a gyerek apa nélkül nő fel, vagy negatív apaképet tapasztal – milyen könnyen esik áldozatul a fiatal drogoknak, szexuális kizsákmányolásnak, bűnözésnek és akár öngyilkosságnak is. Persze, azért a személyiség képlékenyebb – tette hozzá – nem szabad a fiatal életének minden tragikus eseményét az apátlanság nyakába varrnunk. Ha nincs jelen a biológiai apa, akár egy közelálló rokon vagy tanár is átveheti, pótolhatja valamelyest az apa hiányát.

Az előadás másik érdekes pontja volt az apai ösztön kérdése. Létezik egyáltalán? Mikor születik meg a férfiban az apaság? Nem csak anyai ösztön létezik – emelte ki Léder László – a nő várandóssága idején az apákban is megemelkedik az oxitocin és a prolaktin szintje, sőt még az agyi berendezés, a szürkeállomány is átrendeződik. A természet nagyon bölcsen a lenyugvás, a gondoskodó attitűd felé terel.  De az apai ösztön, a gyerek iránti vágy már a párválasztásban is szempont, ennek alátámasztására egy olyan felmérést idézett Léder, amelyben a megkérdezett fiatal fiúk legalább olyan, vagy még nagyobb mértékben szeretnének gyereket, mint a lányok.

Léder László előadása valójában a szülői szerepek eltolódott társadalmi hangsúlyait igyekezett kiegyenlíteni – és ezzel a nők vállára nehezedő többletteherre is rámutatott.  A nők szerepe a családtervezésben és a család menedzselésében aránytalanul nagy, a társadalom elvárja, ha például a gyerek beteg, az anyja legyen mellette. Ha az apa ápolja a beteg gyereket, azon még a szűkebb családi kör is megrökönyödik. Hát az anyjával mi van? – teszik fel ilyenkor a kérdést. Mondanunk sem kell, ez a nyomás a nőkben való bűntudatkeltés legjobb eszköze. De miért ne lehetne a gondoskodás apai ösztön (is)?