Keresve sem találtunk volna nagyobb rajongót és hozzáértőbb levendulaszakértőt, mint Pásztor Krisztinát, a Levendulás tulajdonosát. Beszélgetésünk során csupa hasznos információkkal gazdagodtunk, miközben szeretettel beszélt róla, a levenduláról. 

Mire jó a levendula?

Mire nem jó a levendula? Egyedül a halálra nem használhatjuk, de a gyászra igen. Gyógyászati hatása köztudott: nyugtat, harmonizál, vagyis az illóanyagának a vegyi összetevői olyan hatást érnek el az agy bizonyos pontjain, hogy ezáltal harmóniára törekszik az egész szervezet, de ezenkívül fertőtlenít, gyulladáscsökkentő hatása van. Külsőleg és belsőleg egyaránt lehet használni.

Az általános felfogással ellentétben a levendula nem írtja a molyokat, csak egyszerűen nem szeretik az illatát, így nem jönnek oda. De ha már ott vannak, akkor azon a levendula nem segít. Otthon a legszebb csokrok egy tulipános ládikában üldögélnek egész éven át, amikor felnyitom a láda tetejét néhány molylepke kirepül onnan. Nem írtja tehát a molylepkéket, az illatát viszont nagyjából semmilyen állat nem tűri, ezért van egy repellens hatása.

A szépségápolásban a virágvizet használhatjuk, amely egy melléktermék. 3-400 kilogramm levendulából lesz egy liter illóolaj és melléktermékként 15-20 liter víz, ami felhasználható kozmetikumként. Gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő hatása van. Ezen kivül az illóolajat sokféle kencébe bele keverhetjük, hiszen gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, fokozza a készítmények hatását.

Egészségügyileg hogyan használhatjuk?

Belsőleg érdemes a levendulát kipróbálni, a gasztronómiai felhasználását. Kis adagokban juttassuk a szervezetünkbe, nem feltétlenül az erős illóolajok formájában. Ha vásárolunk egy gasztronómiai felhasználásra alkalmas levendulacsokrot, ha még friss a csokor, szárítsuk meg, pergessük le a virágát. El lehet készíteni teának, más teafüvekkel használva ízesítni lehet, bele tehetjük lekvárokba. Nem mindegyikkel talál, van ahol konkurálnak az ízek. Leginkább a sárga színű gyümölcsökkel kell társítani, mert ott egymás aromáját ízesítik pl. barack, sárgadinnye.

Érdemes ecetekbe tenni, mert savas környezetben csodálatos íze van a levendulának. Az ecetet lehet salátához keverni, pácolni benne a húst, zöldséget. A fűszeres ecet (shraubs) reneszánszát éli Nyugat-Európában. Néhány csepp illatos fűszerezett ecetet teszünk a hűsítőkhöz, vízhez vagy akár alkoholos koktélokhoz. Nem érződik az ecet íze, viszont egy kellemes üdítő savasságot ad, hiszen az összes aroma amit a fűszer beleengedett az ecetbe kijön és így tisztítja az emésztőrendszert. Nyáridőn érdemes fűszerezett levendulás ecetet csepegtetni egy-egy pohár vízbe, mert hűsít és megelőz bármilyen betegséget. Fűszersóba is használom a levendulát, különösen halételekhez, salátához. Süteményekbe is bele lehet tenni akár a levendulaszörpöt, cukrot ízesíthetünk vele, amit a teához, kávéhoz keverhetünk, de az egyik legnagyobb bestsellerem a levendulaszörp.

A levendulaszörpről mit lehet tudni?

A recept műhelytitok. Mi körülbelül öt éve levendulázunk és nagyjából akkor megkínáltak levendulaszörppel, ami nagyon rossz volt. Nem értettem, hogy ez milyen nyugati hóbort, miért kell inni, miközben nem jó. Nem hagytam magam, hiszen nem lehet, hogy az illatát szeretem, használom fűszerként és a szörpje ilyen rossz. Nekiálltam és elkezdtem készítgetni a szörpöt és a hatodikra sikerült megtalálni azt, ami arányaiban megfelelő. Minden vásárban kóstoltatok és nagyon ritka, hogy valaki azt mondja, nem ízlik neki. 

Hányféle levendula van?

Nagyon sok, de két nagy családról szoktak beszélni a piacon: az orvosi levenduláról és a hibridről. Az orvosi levendulának rengeteg alfaja van, sokfélét nemesítettek, színek, formák, hozam, kalász szerint, találhatunk levendulát a hófehértől a halvány lilán át egészen a szinte fekete liláig. Minden fajtának megvan a maga jellegzetes aromája és nem egyformán ízletesek. A mi ültetvényünkön a Lavandula angustifolia fajtát termesztjük, ami egy világos lila színű alfaj, gyümölcsös, édeskés íze van. Ettől a szörp nagyon nagyon finom lesz, amikor belekóstolunk nem a levendulaparfümöt vagy a vécészagosítót nyaljuk, hanem egy nagyon kellemes, gyümölcsös virágíz marad.

A másik nagy család a hibrid, ami inkább dekoratív, a provance-i mezőkön is többnyire ezt termesztik, mert nagyon nagy az illóolajhozama és gazdaságosabb. Ezt viszont nem szabad belsőleg alkalmazni, még az illóolaját sem, maximum inhalálni. A vegyi összetevői között van olyan anyag, ami allergén lehet és nem jó a szervezet számára. Ezt csak a parfümiparban és dekorációnak használhatjuk.

Mi alapján lehet megkülönböztetni a levendulákat?

A hibrid levendula még nem annyira elterjedt nálunk. Ha mielőtt a piacra érnénk, látunk beépített kertekben másfél-kétméteres levendulabokrokat, az valószínű hogy nem az orvosi levendula. A kalász formája háromszor-négyszer hosszabb lehet az orvosinál, csúcsos, lándzsaszerű, a színe kicsit szürkésebb. Az orvosi levendulabokor térd, combközépig tud nőni, a hibrid jóval magasabbra. Ha már le van pergetve a virág már nem lehet megkülönböztetni.

Divat a levendula?

Igen, most egy divatját éljük Magyarországon és Romániában, főleg az elmúlt 5-6 évben. Nemrég tudtam meg, hogy a Ceușescu-időben is voltak levendulaföldek és olyan szerencsés diákok, akiket odavittek gyakorlatozni. 5-6 éve a sajtó révén berobbant a hír, hogy a levendula a lila arany. Egy bácsiról írtak, aki Franciaországban járt a fiánál és felfedezte, hogy mekkora biznisz a levendula. Az interjú akkor készült, amikor a befektetés még folyamatban volt, de amit ott leírnak csupa naivság, népbutítás. Azt állítja, hogy semmi munkával, minimális befektetéssel valójában ingyen hozza a pénzt.

Mi a valóság ezzel szemben?

Van egy kezdeti befektetés, ha kicsiben gondolkodunk a kézi munkára kell hagyatkoznunk, lesz egy öko-bio ültetvényünk, amit kapálni kell rendszeresen, ápolni kell a töveket, gyomlálni, évente kétszer megnyírni. Ha olyan a tél, nem árt betakargatni, tavasszal kitakargatni.

Ha nagyban gondolkodunk, akkor gépesített ültetvényünk van, aminél a gondozás nagy befektetés. Ezt csak úgy érdemes, ha tudjuk ki lesz a felvásárló és nagyban adjuk el. Így vagy úgy, egész éves munka. Amikor nem a mezőn dolgozunk, akkor a feldolgozással. Nem igaz az, hogy semmittevésből dől a pénz, ez legenda.

Mi egy kis ültetvényre adtuk a fejünket, háromezer tövünk van és szinte név szerint ismerjük őket. Nagyon nagyon szeretjük ezt a munkát, minden szinten nagyon sok jót hozott az életünkbe. Mi városiak vagyunk, ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy kiköltözünk falura a levendulás mellé. Pont azért, mert olyan értékeket hozott az életünkbe a vele való munka, amit nem tudnék visszacserélni a városi életre.

Honnan jött a Levendulás ötlete?

Albérletbe költöztünk nyolc évvel ezelőtt, ahol volt egy tenyérnyi udvar. Nekem egyszer csak bekattant, hogy szeretnék levendulát. Annyit tudtam csak róla, hogy szeretem az illatát és hogy nem szobanövény. Elültettem valamennyit magról, nem bújt ki. Még egyszer próbálkoztam, úgy tűnt, sikertelenül, amikor gyomlálás közben feltűnt az illat és kiderült, a pirinkó hajtások levendulák. Attól kezdődött a nagy szerelem. Ez az anyalevendula, amit magunkkal vittünk, amikor átköltöztünk falura. Amikor kétéves volt a bokor, arra gondoltam, ha már ennyire szeretem, mi lenne, ha többet ültetnénk. Kezdtem érdeklődni, végül egy nagyon jó barátunk ajánlott egy nagykapusi telket, amit már harminc éve nem használnak. Ez nekünk nagyon kedvezett, mert öko-bio ültetvényt akartunk. Mindez március elején volt, április elején már el volt ültetve ezer bokor. Akkor még azt hittük, nehéz, de szép. Utána rájöttünk, hogy még nehezebb. Életünkben először dolgoztunk napi 12 órát a mezőn.

Az első ültetvényes év végén már elkezdtem készíteni a szörpöt, a fűszersót, a lekvárokat ízesítni.  Következő évben pedig meghívtak egy fesztiválra, ami egy nagyon jó kihívás volt. Hatalmas asztaldíj mellett, gondom kellett legyen arra, hogy egyhetes-tíznapos fesztivál idejére nehogy a standom üresen maradjon. Még mindig van pár narancslekvárom abból az időből, de megőrizte a minőségét. Akkor kisipari méretben gyártottuk a szörpöt, fűszereket, sült teát.

Mi fán terem a sült tea?

A sült tea és a liktárium saját fejlesztésű recept. A sült teához nagyon sokféle gyümölcsöt kell lesütni és fűszerezni. Tulajdonképpen nem fő egy fazékban, hanem megsül a gyümölcs, amit aztán kanállal vízben el lehet keverni. A liktárium mézédes, de nincs benne semmi cukor, hanem a gyümölcsnek a saját édességét addig csalogatom, amíg meglesz és gyógynövények kerülnek bele.

Hogyan ültessünk otthon levendulát?

Nem egy szobanövény, ha a hajszálgyökereivel megérzi a cserép szélét, elkezd kókadni. Nagyon sok szabadság kell neki és napfény. A legnagyobb kompromisszum egy óriási cserép, egy olyan erkélyen, ahol nyáron 8-10 órát süt a nap. Egyébként kertbe, napos helyre ültessük. Vigyázzunk ne legyen sokáig állóvízben, különben megfullad. Kicsi a vízigénye, nem kell neki tápdús talaj sem, a legjobban az építkezési törmelékben érzi jól magát és szeret a gyökereivel messze elkalandozni.

Lehet magról ültetni, nagyon pici fekete magvacskái vannak. Általában a vásárolt virág kalászából, nem nyerünk magot, ahhoz a kalásznak ott kell maradni a bokron, amíg teljesen elszürkül és feketedik. Kell neki legalább egy fagy, hogy kikeljen. Vannak ugyanis olyan magvak amik csak úgy bújnak ki, ha egy fagyon átmennek, ezért ezeket érdemes fagyasztóban tartani egy-két hétig.

Töveket lehet még vásárolni, amelyek meg vannak gyökerezve. Jó, ha minél fiatalabb, kisebb, mert annál nagyobb az esély, hogy meg is marad. Amint megvettük, azonnal ültessük át. Kicsit meg kell gyúrni a gyökerei körül a földet és azonnal átültetni, az első két hétben rendszeresen locsolni, utána már nem kell. Amennyi eső esik rá az elég, esetleg egy nagyon száraz július-augusztusban hetente egyszer locsoljuk.

Amikor elültettük a levendulabokrokat, a legnagyobb egy arasznyi, 25 cm volt, egy-két szárral, azt a gyomok elnyomják. Egy ismerősünk mondta, hogy a gyomok a földnek az édes gyermekei, míg az ültetett növény azok a mostohák. Ez valóban így van. Viszont amikor ez a pici levendulaszár eléri a kétéves kort és már virágzással együtt egy szép, nagy, kerek bokor lesz, nyilván a gyomok alóla kiszorulnak. A virágzatot június-júliusban levágjuk és utána megmarad a kis kopasz buksi, amit ősszel is érdemes megnyírni. Ha rendszeresen vissza van nyírva, akkor egy fiatal, erős, dús, gazdag bokrunk lesz, ami hozza az illatos virágokat.

Ha sajnáljuk levágni, akkor a talaj közeli szárak elfásulnak és a szép zöld levelecskék lehullanak. Arra ébredünk, hogy egy kétarasznyi, hosszú fa száracskánk van a végén egy zöld bojt, pici virággal. Ilyenkor vissza kell nyírni. Viszont az is fontos, hogy mindig hagyjunk zöld levelet rajta, mert a földig metsszük, nem képes regenerálódni. Évelő és túlélő növény a levendula.

Mire nyitottak az emberek a levendula kapcsán?

Még mindig az a klisé van az emberek fejében, hogy a levendula molyirtó vagy vécészagosító. Minden vásáron kihívás meggyőzni az embereket, de sikerül megkóstoltatni velük a sót, az ecetetet, a sót, a lekvárt. Megmutatni nekik, hogy mennyi pozitív hatása van és mennyire tudja javítani az életminőséget. Jó érzés látni a nyitottságot, megállnak az emberek az asztalnál, mert észreveszik, hogy nemcsak csokrok vannak, hanem millió kicsi tégely, szelence, üveg. Amikor elmondom, hogy meglehet kóstolni a levendulát, visszakoznak, de ha megkóstolják és kipróbálják, meggyőződnek arról, hogy ehető, finom, sőt a kencéknek azonnali gyógyhatása is van. Kemény munka az itteni piacot megtanítani arra, hogy nemcsak molyirtásról szól a levendula.