Nem legenda az, hogy az IT-szektorban vannak a legmagasabb bérek a romániai munkaerőpiacon – erősítette meg az a gazdaságszociológiai kutatás, amelyet a CRITBIZ program keretében Kiss Dénes, Péter László, Csata Zsombor és Pásztor Gyöngyi szociológusok végeztek el.  A kutatás egyebek mellett az IT-szektor helyzetét vizsgálta meg az észak-nyugati fejlesztési régióban. A továbbiakban a tanulmány rövidített, szemlézett változatát olvashatják.

A bérek általános szintje a szakértői elemzések szerint is magas a romániai jövedelmekhez képest. Ez azzal magyarázható a többi mellett, hogy az IT-szektor gyorsabb ütemben növekedett, mint amilyen ritmusban képesek voltak tartani a lépést az egyetemek. Ehhez hozzáadódik a képzettebb munkaerő egy részének folyamatos külföldre áramlása is.

Bukarest, Kolozsvár, Temesvár

Romániában az IT-szektorban tevékenykedő cégek több mint fele, 52,2%-a Bukarestben, valamint Temes és Kolozs megyékben koncentrálódik. A legnagyobb ütemű növekedés Kolozs megyében történt (81%), melynek eredményeként 2016-ban a kincses városban az alkalmazottak 1,43%-a, azaz 14.601 személy dolgozott a szektorban. E kiemelkedő növekedés következtében Kolozsvár, illetve a megye az észak-nyugati régión belül is toronymagasan kiemelkedik, a régióban működő IT-cégek több mint fele itt található. Regionális szinten azonban jelentős súlya van Bihar megyének is, amelyben a régió IT-cégeinek 18%-a található.

Miközben Kolozsvár/Kolozs megye Kelet-Európa Silicon Valey-évé vált, a régió nagy részében a szektor erősen alulfejlett, Szilágy, Beszterce és Szatmár megyékben a régió cégeinek alig 4-6%-a található.

A kevésbé értékes munkát végezzük? 

Az IT-szektor szerkezetével kapcsolatban az elemzések több problémát is felvetnek. Az egyik gyakran hangoztatott, hogy a szektorban túl nagy arányban vannak jelen a kisvállalkozások. Az észak-nyugati régióban a cégek méretével kapcsolatban kirajzolódó kép tényleg elgondolkoztató. A régióban az IT-vállalkozások 84,5%-a mikrovállalkozás, amelyeknek 10-nél kevesebb alkalmazottjuk van. Ezen belül a cégek 43,4%-ának legfeljebb egy alkalmazottja van, így joggal tehető fel a kérdés, hogy ezek valódi vállalkozásként működnek-e. Ugyanakkor a régióban nagyvállalatok kis számban, de találhatók, 2015-ben a térség összes vállalkozásának 0,8 százaléka foglalkoztatott 250-nél több alkalmazottat. A középvállalkozásként működő cégek aránya csupán 2,2%-os.

A romániai IT-szektorral kapcsolatos másik gyakori kritika, hogy túlméretezett az egyszerű programozás, a „kódírás”, a legkevésbé fizetett feladatkör, így a lehetőségekhez mérten a legkisebb hasznot termeli a piac. A cégek CAEN kódját nézve részben ez a kritika is valósnak tűnik, a leggyakoribb tevékenységterületként a „realizare a software-ului la comandă” fordul elő, ami a kódírást fedi. Az ezt követő „prelucrarea datelor, administrarea paginilor web și activități conexe” tevékenységterület is a mechanikusabb feladatok közé tartozik, azaz a szektoron belül kevésbé fizetettnek számít.  Ez a rendszerint outsourcing-rendszerben végzett munka nem függ össze a cég méretével, sőt nagyobb mértékben jellemző a nagy cégekre, míg a kis cégek körében nagyobb arányban fordul elő az értékesebbnek tekintett „consultanță în tehnologia informației” tevékenységterület.

Háromszereplős piac

Az elemzett térségben az IT-piacon három tipikus szereplő azonosítható be:

• a szabadúszó programozó (freelancer), amely általában a programozási szakaszban vállal el kiszervezett kódolási feladatokat,
• a programozási megrendeléseket alvállalkozóként végző cég (outsourcing-vállalkozás), amely bonyolultabb programozási feladatokat is elvégez,
• a saját termékkel rendelkező cég, amely egy termék előállításának teljes folyamatát végzi.

Az egyik érdekes kísérlet az észak-nyugati IT-szektorban a freelancerekké, akik között hemzsegnek a tehetséges, jól felkészült, angolul tökéletesen beszélő fiatal. Ők igen gyakran jönnek azzal a vízióval, hogy egy eredeti, új ötletből sikeres start-up céget építsenek. Ám ezek igen gyakran kudarcos kísérletek, mivel az esetek többségében nem áll az így elkezdett kísérlet mögött kellő erőforrás, azaz nem tudnak bevonni kellő számú embert. A legjellemzőbb módon a barátaikra tudnak hagyatkozni, akiket viszont már nem, vagy alig tudnak megfizetni, így ez a segítség csak ideig-óráig működik. További nagy akadálynak számít a termék értékesítése is, hiszen a szabadúszó programozók többsége nem rendelkezik kellő marketingismerettel ahhoz, hogy piacot is találjon termékének.

A saját termék piacra dobása, értékesítése úgy tűnik inkább azokra az outsourcing-rendszerben működő cégekre jellemző, amelyek kellő tőkét tudtak felhalmozni ahhoz, hogy a profitgenerálás mellett belevágjanak egy saját projektbe. Mivel igen gyakran a megrendeléseik száma fluktuál, előfordulnak olyan időszakok, amikor az alkalmazottak egy része nem tevékeny. Ilyenkor az érintetteket nem bocsátják el, hanem ráállítják a saját termék kifejlesztésére. Ezt azért engedhetik meg maguknak, mert ehhez elengedő gazdasági erőt halmoztak fel – ez utóbbival a szabadúszó már nem rendelkezik.

A kizárólag saját termékkel rendelkező cégekre jellemző, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt légkört tudnak fenntartani munkásaik számára, ám ennek ára van: nem tudnak karrierlehetőségeket nyújtani, lévén hogy kis cégekről van szó. A multik már nyújtanak karrierlehetőséget, ám hajtás, nyomás árán. 

Melyek a leggyakrabban előforduló nehézségek?

A vállalkozásoknak az észak-nyugati térségben általában a következő kihívásokkal kell szembenézniük:

• a munkaerő rekrutációjával és az alkalmazottak megtartásával,
• a vállalkozások jogi környezetének változékonyságával, kiszámíthatatlanságával, amely komoly fékezőerő
• a saját termékek marketingjének nehézségeivel.

A megfelelő munkaerő megtalálása már a vállalkozások kezdeti fázisában is probléma, amely a sikeres megmaradás esetén sem enyhül. Sőt a szektoron belüli konkurencia növekedésével ez a probléma egyre fokozódik, mivel a régióban megjelenő tőkeerősebb cégek magasabb bérekkel gyakran elcsábítják az alkalmazottakat. A második fő panasz, hogy a jogi szabályozások folyamatos változása kiszámíthatatlanná teszi a kiadásokat, ez pedig nagyban akadályozza a tervezést, az üzleti tervek kidolgozását.

A vizsgált vállalkozások harmadik, mindenkinél jelentkező problémája a saját fejlesztésű termékek marketingelése. A fejlesztők körében rengeteg eredeti ötlet megfogalmazódik, de IT-szakemberként ahhoz nem értenek, hogy piacot is találjanak a termékeknek. A tapasztaltabb vállalkozók erre a problémára egyrészt azt javasolják, hogy az üzleti tervet feltétlenül a fejlesztés elkezdése előtt el kell készíteni. Másrészt az üzleti siker érdekében ismert terméktípusokkal érdemes foglalkozni, mivel a teljesen új termék számára piacot teremteni rendkívül nehéz, kezdő vállalkozás számára szinte lehetetlen.

Az észak-nyugati régió előnyei és hátrányai

Előnyök:

• magas szintű és változatos nyelvismeret
• előnyös kommunikációs kultúra, nyíltabb és proaktívabb kommunikáció, bizalom
• viszonylag alacsony bérek, kisebb és tisztességesebb verseny a munkaerőért
• az egyetem közelsége
• erős outsourcing-kompetencia.

Hátrányok:

• a nemzetközi közlekedési infrastruktúra fejletlensége
• a régión belüli közlekedési infrastruktúra fejletlensége
• az outsourcing túlzott jelenléte, a business analyst feladatok alulfejlettsége
• egyetemi képzés egysíkúsága.

A kulturális jellegű előnyök azok, amelyeket a szűkebb régió vonatkozásában is a leggyakrabban említenek. Ha az angol nyelv alaposabb ismerete a nagy térségek globális versenyében jelent előnyt, a szűkebb, észak-nyugati régió ehhez képest további előnnyel is rendelkezik, éspedig azzal, hogy az itt élők gyakran az angolon kívül más idegen nyelveket is beszélnek, mindenekelőtt a magyart és a németet.

A kommunikációs kultúra is a régió munkaerejének az egyik fő vonzerejét képezi. A munkaerőpiaci szereplők a megrendelőkkel folytatott tárgyalások során nyílt, proaktív magatartást tanúsítanak. Hajlamosak vitába szállni, alternatív megoldásokat javasolni, a megvalósíthatatlan kérésekre, tarthatatlan határidőkre gyakran mondanak nemet, ami néha a megrendelővel szembeni tisztelet hiányaként értelmezhető, de hosszú távon egy tartalmasabb, gyümölcsözőbb együttműködést eredményez.

A fővároshoz képest hátránya a régiónak, hogy nehezebben lehet hozzáférni az állami megrendelésekhez, ez azonban hosszú távon azt eredményezte, hogy nagyobb hangsúlyt kellett fektetni a piaci megrendelések felkutatására. Mára ez a tárgyalási kompetencia és egy sor egyéb képesség jobb kiformálódását eredményezte, azaz regionális előnnyé vált.

Hátrányok

Az IT-szektorban zajló együttműködések nagymértékben online történnek, ezért a fizikai, infrastrukturális környezet jelentőségét hajlamosak vagyunk alábecsülni. Ezeknek az egyszerűbb, mechanikusabb outsourcing-megrendelések és együttműködések esetében van a legkisebb jelentőségük, itt a személyes találkozások nem feltétlenül szükségesek, ezért ritkábbak. Ám ha kilépünk a business analyst terepére, az infrastruktúra hiánya komoly hátrány, hiszen itt elkerülhetetlen a személyes találkozás. A világ legkülönbözőbb pontjain található klienseket kell meglátogatni, esetenként pedig az üzleti partnerek kell hogy a régióba látogassanak. Ugyanez a probléma a máshol székelő, nagyobb cégek itteni leányvállalataival való kapcsolattartások esetén is felmerül.

A legnagyobb akadályt e téren a régió nemzetközi légiforgalmának alulfejlettsége jelenti. Bár az utóbbi években a nemzetközi repülőjáratok száma folyamatosan nő, ám ez leginkább csak Kolozsváron történik, a régió többi reptere esetében (Nagyvárad és Nagybánya) alig beszélhetünk nemzetközi járatokról. És a kolozsvári nemzetközi járatok esetében is állandó probléma, hogy elsősorban fapados járatokról beszélünk, amelyek nem rendelkeznek business classal, a nem fapados járatok pedig a nyugati országok járatainál drágábbak.