Korábban főleg a külföldiekből élt Erdély első kastélyszállója, de az üdülési utalványok a hazaiak kedvét is meghozták, hogy a Hallerek egykori marosugrai rezidenciáján nyaraljanak. 

Úttörő jellegű vállalkozásba fogott a 2000-es évek második felében Fóris Csaba marosvásárhelyi vállalkozó és családja, amikor megvásárolták a Haller grófok egykori marosugrai udvarházát. A leromlott állapotban levő ingatlan felújításán négy évet dolgoztak, mielőtt 2011-ben megnyitották Erdély első kastélyszállóját.

A marosugrai birtok házasság révén került a Nürnbergből származó Hallerek tulajdonába, a kúria a XVIII. században nyerte el végleges formáját. Az államosítást követően javarészt oktatási intézmények működtek benne, mikor visszaszolgáltatták az egykori tulajdonosok leszármazottainak, már évek óta üresen állt.

A viszonylag egyszerű, klasszicista elemeket is tartalmazó barokk stílusú épületet a téglaszinttől kellett restaurálni, meséli Kőrösi Zsolt, a kastélyszálló adminisztrátora. A felújítás a vételárnál jóval nagyobb összegre rúgott, a költségeket részben pályázati forrásból fedezték. A pályázati pénz jól jött, de keményen meg kellett dolgozni érte, 15 bukaresti útra volt szükség, hogy átvergődjenek a bürokrácia útvesztőjén.

Könyvtárszobából lakosztály

A kastélyban 14 vendégszobát és egy lakosztályt alakítottak ki, ez utóbbit az egykori könyvtárszobában. Az étterem és a konferenciaterem az emeletre került, a szobák zöme a tetőtérben van. Az eredeti lakberendezési tárgyak közül szinte semmi sem maradt meg, a szobákba az erdődi Ardudeana és a szilágysomlyói Simex minőségi stílbútorai kerültek, a falakra pedig, javarészt a Hallerek egykori családi képtárát alkotó festmények másolatai. A pincében borozót alakítottak ki, 2015-ben pedig megnyitották a részben szintén pályázati pénzből létrehozott wellness-központot, ahol a helyben talált sós vízben fürödhetnek a vendégek.

A kezdeti időszak nehéz volt. „Ez volt az első erdélyi kastélyszálló, új volt az embereknek. Az első év gyenge volt, de aztán elkezdtek jönni a vendégek” – emlékezik vissza Kőrösi Zsolt. Bár a kastélyszálló Marosvásárhely vonzáskörzetében van, a megyeszékhelyről kevesebben járnak ki az marosugrai kastélyétterembe, mint amennyire a tulajdonosok előzetesen számítottak, az ügyfélkörnek csupán hozzávetőleg negyedét adják a vásárhelyiek. „Inkább elmennek a Darinába” – mondja az adminisztrátor, némi értetlenséggel és csalódottsággal.  

A szállóvendégek között sok a magyarországi, de jönnek nyugatiak is, köztük szép számmal vadászok. Viszonylag sok átuazóban levő turista néz be a Haller-kastélyba, nem szállásért, csak látni akarják az épületet. Az idei kifejezetten jó év, sok belföldi vendéggel, az üdülési utalványok nagyon megdobták a forgalmat.

Nehezen lehet ebből meggazdagodni

Kastélyszálló üzemeltetéséből nehezen lehet meggazdagodni, állítja Kőrösi Zsolt. „A bevételek legnagyobb része a bérekre megy el. Tizennyolcan dolgozunk a kastélyszállóban, jól meg kell fizetni a személyzetet, s még így is nehéz embereket találni” – magyarázza. A meglevő infrastruktúrát egy kültéri medencével és egy lovardával szeretnék bővíteni, hogy legyen mivel kitölteniük az időt a vendégeknek.

„Jönnek a külföldiek Erdélybe, költenék a pénzt, nem elég romokat mutogatni nekik” – mondja Kőrösi Zsolt, hozzátéve, ha lenne pénze rá, a kerelőszentpáli vagy a radnóti kastélyt újítaná fel, múzeumot rendezne be bennük, nyaranta pedig zenei fesztivált szervezne az udvarukon az Electric Castle mintájára. Előbbi egyébként szintén Haller-rezidencia volt, impozánsabb, mint az ugrai, jelenleg azonban omladozik, tető rég nincs rajta, a falak egy része is ledőlt. Ha nem akad egy tőkeerős vállalkozó, aki fantáziát lát benne, néhány éve múlva csak egy nagy halom tégla marad belőle, mementónak.