A lej 2 százalék alatti leértékelődése nem ok a pánikra Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank (BNR) igazgatótanácsának tagja szerint. A közgazdász szerint a karácsonyi bevásárlás és az év eleji készletfeltöltés mellett a januárra halasztott energiaszámlák miatt volt a szokásosnál nagyobb az igény az euró iránt, ami az árfolyamemelkedést okozta.

A lej havi 1,5–2 százalékos gyengülése az euróval szemben „még nem olyan nagy probléma” – véli Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank (BNR) igazgatanácsának tagja, aki ugyanakkor elismeri, hogy a társadalom meglehetősen „emocionálisan közelít az árfolyam kérdéséhez”.

A közgazdász rámutatott: a karácsonyi bevásárlási hullám idején általában sok importcikk fogy, az importőrök pedig általában január elején rendezik ezeket a számlákat, illetve a kiürült raktárakat is feltöltik ilyenkor. Dupla valutaigény lép fel tehát: egyrészt a kötelezettségteljesítés, másrészt az új termékek behozatala miatt. A kereslet-kínálat szabályai szerint pedig ha nő az igény egy valuta iránt, emelkedik az ára.

Idén januárban – nem szokványos módon – Románia váratlanul sok energiát vásárolt, ami tovább növelte az euró iránti igényt. A korábbi években Románia a téli tartalékokat már augusztusban elkezdte feltölteni, ezzel szemben ezen a télen valami miatt a folyamat áttevődött januárra. Nagy Ágnes sejti is a halogatás okát: a kormány így akarta a maastrichti kritériumokban megszabott háromszázalékos szint alatt tartani a költségvetési hiányt.

Bizonytalanság

A konkrét tranzakciók hatásaira rátevődött a bizonytalanság a romániai gazdaság 2019-es kilátásait illetően. „A pénzügyi befektetők azt látták, hogy 2018 decemberében költségvetés még nincs, viszont a kormány olyan sürgősségi rendeletet fogadott el, amellyel alapvető módon befolyásolni próbálja egyrészt a pénzügyi rendszer működését, másrészt pedig a távközlési és energetikai fejlesztéseket. A 114-es sürgősségi rendeletről van szó. Ez is megingatta a lej iránti bizalmat, és a bizalom megingása bármilyen valutát érzékenyen érint” – magyarázta Nagy Ágnes.

A dollár nem okoz pánikot

A közgazdász felhívta a figyelmet, hogy a dollár–lej árfolyam sokkal hektikusabb – előfordul, hogy nem egy hónap, hanem egyetlen nap alatt van egyszázalékos elmozdulás –, azzal kapcsolatban mégsincs akkora „zaj”, mint az euró növekedése esetén. A magyarázat az, hogy nagyon sokan vettek fel euró alapú hitelt, és az árfolyammal egyenes arányban nőnek a törlesztőrészletek.

Mégis Nagy Ágnes szerint pánikra semmi ok, hiszen az euró előszobájaként is emlegetett európai árfolyam-mechanizmus (ERM, 1993-tól ERM II) is ±15 százalékos éves árfolyamingadozást engedélyez. Ettől pedig meglehetősen távol vagyunk.

Visszaállt a bizalom?

Január utolsó harmadában az árfolyamnövekedés megállt, sőt visszafordult. Az ok elsősorban az, hogy a karácsonyi bevásárlások számláit rendezték az importőrök. Másrészt Nagy Ágnes szerint a pénzügyi befektetők bizalma is erősödhetett. Harmadrészt nem kell elfelejteni, hogy a lej általában együtt „mozog” a régió országainak valutájával, és a nagy befektetők – a jelek szerint – úgy látják, hogy a közép-kelet- európai országok állampapírjaiba érdemes lesz a következő időszakban is befektetni, ez pedig megállította a régió valutáinak leértékelődését.

A jegybank mozgásterét szűkíti a kormány

A már említett érzékenység lehet az oka, hogy a kormány részéről az euró árfolyamemelkedésével arányosan erősödő támadások érik a Román Nemzeti Bankot: hogy nem avatkozik be a lej védelmében, illetve hogy hozzájárul a kamatszintek manipulálásához.

Ezekkel kapcsolatban Nagy Ágnes hangsúlyozta: az árfolyampolitika a jegybank feladata, viszont a BNR-nek a törvényben megszabott célja az infláció kordában tartása – a pénzügyi stabilitás megtartása mellett –, „ami természetesen rugalmas árfolyampolitikával társul”. Ennek eszköze az alapkamat, amellyel „egy időben csak egy célt lehet követni” – tette hozzá.

A közgazdász úgy értékelte: a 114-es sürgősségi rendelet általában a romániai gazdaságba vetett bizalmat rengette meg. Az esetleges korrekciók a Makroprudenciális Bizottság eheti ülésén körvonalazódhatnak. Ezen a jegybank és a kormány mellett részt vesznek a Pénzügyi Felügyeleti Hatóság (ASF) képviselői is.

Nagy Ágnes elmondta: a jegybank szempontjából azért jelent problémát a kormány sürgősségi rendelete, mert az adópolitika eszközével próbál szabályozni egy olyan mutatót – a bankközi kamatszintet (ROBOR) –, amely a monetáris politikához, tehát a Román Nemzeti Bank hatáskörébe tartozik. Az intézkedés azért (is) problémás, mert a ROBOR az egyik csatorna, amelyen keresztül az alapkamat kifejti piacszabályozó hatását. A 114-es rendelet tehát áttételesen a BNR mozgásterének szűkítését jelenti, miközben a kormány éppen azzal vádolja a BNR-t, hogy nem tesz eleget a kamatok alacsonyan tartása érdekében.

A ROBOR nem profitmutató

Nagy Ágnes hangsúlyozta továbbá, hogy a bankközi kamat szintje nem a pénzintézetek profitjával függ össze, hanem a likviditásával. Utóbbit befolyásolja a Román Nemzeti Bank által meghatározott alapkamat, illetve az úgynevezett lombard kamat (alapkamat + 1 százalék), amellyel – állampapírfedezet mellett – a központi banktól lejhitelt vehetnek fel a bankok. Jelenleg az alapkamat 2,5 százalék, következésképp a lombard kamat 3,5 százalék, a ROBOR pedig – amelyen a kereskedelmi bankok egymás között adnak-vesznek – a kettő között van. Ez Nagy Ágnes szerint „megfelel a piaci feltételeknek”.

„Objektív bosszú”

Január folyamán a kormány több állampapír-kibocsátással kísérletezett sikertelenül. Néhány alkalmat kivéve a bankok kevesebb pénzt ajánlottak, mint amennyit a pénzügyminisztérium kölcsönvett volna, amit gazdasági elemzők úgy értékeltek, hogy a bankok bosszút állnak a kormányon a 114-es sürgősségi rendelet miatt. Nagy Ágnes szerint nem erről van szó, hanem a kormányrendelet – kétségtelenül negatív – egyenes következményéről.

“Ha egy banknak a portfóliójában lévő állampapírokra is adót kell fizetnie, akkor az elkövetkezendő állampapír-kibocsátásnál be fogja számítani ennek a költségterhét is abba a kamatszintbe, amivel hajlandó állampapírt vásárolni” – mutatott rá a szakember. Hozzátette: az elmúlt időszakban lezajlott állampapír-kibocsátások alkalmával a kormány által ajánlott hozam valószínűleg nem volt elfogadható a bankok számára, legalábbis nem abban a mennyiségben, amelyben a kormány szeretett volna a belső piacon kötvényeket eladni.