Mi fán terem a tőzsde, és miért nem élünk mi, egyszerű állampolgárok a tőzsdézés lehetőségeivel Romániában? Erről kérdeztük Juhász Jácint közgazdászt, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdasági és Gazdálkodástudományi Karának adjunktusát. Szájbarágó interjú.

Kezdjük az alapoktól. Mi egyáltalán a tőzsde?

A tőzsdét úgy kell elképzelni, mint egy piacot, ahol találkozik a vásárló és az eladó. Ezen a piacon ellenben nem zöldséget, gyümölcsöt árulnak, hanem vállalatok szeretnének forrást bevonni, pénzt szerezni, illetve magánszemélyek szeretnének befektetéseket eszközölni. Ennek a piacnak a kereskedelmi tárgya a vállalati részvény. Azok a vállalatok, amelyek valamilyen forrást szeretnének szerezni, mert például terjeszkedni akarnak, mert be szeretnének ruházni, részvénykibocsátáson keresztül pénzhez juthatnak úgy, hogy nem kell a bankba menniük hitelért, nem kell házalniuk mindenféle más befektetőnél. Ehelyett mindenki számára elérhetővé teszik, felkínálják eladásra a részvényeiket, tehát bárki számára lehetővé válik, hogy bekerüljön a vállalat részvényesi csoportjába.

A másik oldalon ott a vásárló, akinek kisebb-nagyobb összeg áll a rendelkezésére, és aki be szeretné fektetni a pénzét. Olyan befektetést szeretne, amelyből plusz hozamot realizálhat. Az olyan vásárló vagy szakszerűen befektető számára, aki hajlandó egy kicsit nagyobb kockázatot vállalni annál, mintha a bankba tenné betét formájában a pénzét, a tőzsde nagyszerű lehetőség arra, hogy részvényeket vásároljon és nyereséget realizáljon vagy osztalék formájában, vagy pedig úgy, hogy növekszik a részvény árfolyama.

A tőzsdének a fentiekben leírt szerepén kívül van még egy másodlagos piaci szerepe, ami szintén nagyon fontos: akinek már van részvénye, el is adhatja, és más részvényt vásárolhat. A tőzsdén mint egy nyilvános kikiáltáson jelezhetjük mi is, hogy részvényeket szeretnénk eladni, és aki akarja, megveheti. A tőzsde tehát egyrészt közvetít az emberek között, másrészt átalakítja az egyik befektetésemet egy másik típusú befektetésre, a pénzemet részvényre, a részvényt pénzre, egyik részvényt a másikra.

Tételezzük fel, hogy nekem, mint egyszerű magánszemélynek, van 2 ezer lejem, amit be szeretnék fektetni. Hogyan tehetem meg, hová forduljak elsőként?

Az első lépés, hogy kell találnom egy brókert. A tőzsdének a kereskedési platformjához, amely most már egy virtuális platform, egy közvetítőm keresztül férhetünk hozzá. Ez a közvetítő a bróker. Minden városban vannak brókerek, őket telefonon, emailen, személyesen is elérhetjük. A brókerrel egy közvetítői szerződést kötünk, amelyben leszögezzük, hogy mekkora díjra jogosult azért, mert segíti megvalósítani az adásvételünket. A brókernek adjuk át a részvényvásárlási, részvényeladási megrendeléseket. A bróker pedig ezeket a megrendeléseket átteszi a tőzsde platformjára. A brókerek most már saját internetes platformmal rendelkeznek, elég tehát, ha ide beírjuk, hogy mit szeretnénk vásárolni és eladni.

A bróker nem dönt semmiben, a bróker egy egyszerű közvetítő, azt csinál, amit mi mondunk neki. Semmilyen formában nem vállal felelősséget a tanácsok után, amelyeket esetleg ad, minden kockázat a mienk. Mi kell hogy megmondjuk, milyen részvényt akarunk, milyen áron. Vannak ellenben befektetési alapok (fond mutual), amelyek ilyen szolgáltatást is nyújtanak egy professzionális részvénykezelő alapon keresztül, ahol komoly szakemberek adják-veszik a részvényeket, annak függvényében, hogy érzik a piacot. Ebbe az alapba mi úgy szállhatunk be, ha befektetési jegyet vásárolunk. Ebben az esetben tehát nem részvényt vásárolunk, hanem gyakorlatilag beszállunk a befektetési alapba, és bármilyen részvényt, amely benne van az alapban, a pénzünk összegéig tulajdonoljuk. Tehát ha a befektetési alapba van százmillió lej, és én 2 ezer lejt akarok befektetni, akkor ebből a százezer lejes alapból 2 ezer lej az enyém. Ám ez nem azt jelenti, hogy van egy Petrom részvényem és egy BRD részvényem, hanem azt, hogy az egész alapból van egy jogosultságom. Az alapnak a struktúrája akár napi szinten változhat, hiszen minden nap adnak-vesznek részvényeket ezek a professzionális szakemberek. Az alapok ugyanakkor nem csak részvényekbe fektethetnek, ott vannak a többi között például az államkötvények.

Tehát a befektetési alap forgatja, befekteti a pénzt, és az ebből származó haszonból olyan arányban részesülök, mint amennyit beletettem.

Természetesen. Az alap a részvényekkel kétféle nyereséget generálhat. Az egyik a tőkenyereség, az a nyereség, amit a részvény árfolyamának növekedéséből nyerek, azaz ha megvettem 1 részvényt 100 lejért, és eladtam 110 lejért, a tőkenyereség tíz lej. A másik az osztalék, amelyet a vállalat fizeti nekem a bankszámlámra bizonyos számú részvény után. Hogy ebből a kétféle nyereségből nekem mennyi jut, az a befektetett pénzem nagyságától is függ. Nem szabad megfeledkezni róla, hogy a közvetítő valamilyen díjat fel fog számolni. A bróker díja nagyon alacsony, mert a bróker szinte semmit sem csinál, csak közvetíti az én utasításaimat a tőzsde fele, a befektetési alapnak a kezelési költsége már magasabb, mert szakembereket foglalkoztat, akiket azért fizet, hogy helyettünk figyeljék a piacot, elemezéseket végezzenek, és ennek függvényében hozzanak döntést.

Tételezzük fel, hogy mi egyénileg szeretnénk dönteni, hogy mibe fektetünk be, és megkötjük a közvetítői szerződést a brókerrel. Ezt követően aktívan figyelnünk kell a vállalati részvényeket? Hol érhetjük el ezeket az információkat?

Nem kell folyamatosan figyelnünk. A legfontosabb kérdés az, hogy mit szeretnénk, milyen befektetési profilt akarunk. Lehetünk passzív, hosszú távra tervező befektetők, vagy aktív stratégiát választók, úgynevezett spekulánsok. Kezdjük az elsővel.

Tételezzük fel, hogy jelen pillanatban úgy látom, meg tudok takarítani havonta ezer lejt, és ezekre az ezer lejekre nem lesz szükségem az elkövetkező 5-10 évben. Úgy döntök, hogy a havi ezer lejt nem bankbetétbe fektetem, hanem nagyobb hozamot szeretnék, tehát részvényeket vásárolok. Egy kis internetes kereséssel különböző egyszerű passzív stratégiákat könnyen találhatok. A dolgom csak az, hogy ezt a stratégiát kövessem. A stratégia alapulhat például azon, hogy az ezer lejt három részre osztom. Az egyik részét a pénzügyi, a másikat az olajipari szektorba, a harmadikat pedig a tartós cikkek szektorába fektetem, tehát minden szektor részvényeiből vásárolok. És ezt folyamatosan csinálom. De ez nem azt jelenti, hogy minden nap követnem kell a részvényárfolyamokat, hogy el kell olvasnom a vállalati kimutatásokat, hogy elemzéseket kell végeznem, hogy makrogazdasági jelentéseket kell olvasnom, hiszen a befektetési stratégiám hosszú távra szól. Szinte minden országban kimutatták, hogy egy ilyen típusú stratégia tíz év fölött nagyonis nyereséges. Azért is hívjuk passzív stratégiának, mert gyakorlatilag nem kell sokat tenni, hanem folyamatosan, konzekvensen bizonyos befektetéseket képezni, és aztán várni.

Aki az aktív stratégiát választja, az szeretné megízlelni a tőzsde forró világát, az naponta ad-vesz. Ilyenkor naponta figyelem, hogy mely vállalat teljesít jobban, és melyik kevésbé. Ez teljesen más történet, itt más kicsit spekulatív jellegű a kereskedés, a legtöbb magánszemély nem ezt a típusú célt tartja szem előtt, amikor a tőzsdén befektetéseket képez. A magánszemélyek 90 százaléka nem ezt a stratégiát követi, hanem vásárol bizonyos részvényeket és ül rajta, majd tíz, húsz, harminc év múlva ezeket eladja.

Mivel magyarázható, hogy a bukaresti tőzsde nem mondható sikeresnek még a közép-kelet európai térségben sem?

Azért, mert hiányzik belőle a nyugdíjrendszer egyes és a kettes pillére. Nincsenek vállalatok, amelyek hajlandóak lennének részvényt kibocsátani, és ezen az úton pénzt szerezni, vagy csak nagyon kevés. A másik ok: a befektetők, akik a piacon vannak, inkább spekulánsok, tehát nem ezek a hosszú távú, passzív befektetést követő magánszemélyek vagy befektetési alapok. Mivel a bukaresti tőzsdének hiányzik ez az alapja, ezért volatilissé vált, túlságosan ingadoznak az árfolyamok, és az emberek ettől egy kicsit megijednek, inkább azt mondják, köszönik szépen, nem kérnek belőle.

A világ legnagyobb tőzsdéin, legyen az a New York-i vagy a londoni, a kereskedett részvényeknek a 90 százaléka a passzív befektetők kezében van – legyenek ezek befektetési alapok, magánszemélyek, nyugdíjalapok. A maradék tíz százalék spekuláns. Romániában ez pont fordítva van: van 90 százalék spekuláns és tíz százalék alapkezelő. Ezért van az, hogy a romániai piacnak annyira nagy a volatilitása. Akik túl tudtak jutni ezen a térségünkben, azok a lengyelek. A varsói Kelet-Európa legerősebb tőzsdéje, pont azért, mert az állam rákényszerítette a nyugdíjalapokat, hogy tőzsdei részvényekbe fektessenek. Elérték, hogy a nagy megtakarítók, a nyugdíj- és a befektetési alapok, a tőzsdére menjenek. Ha ezek nem mennek a tőzsdére, a spekulánsok túlzott mértékben felnagyítják az árfolyammozgásokat, hiszen nekik az a céljuk, hogy sokat mozogjon az árfolyam, mert akkor is tudnak nyerni, ha emelkedik az árfolyam, és akkor is, ha csökken. Mindezek ellenére ha valaki befektetési céllal nézi a bukaresti tőzsdét, és hosszabb távra tervez, 5-20 évre, akkor egy reális és nagyon komoly alternatíva ahhoz képest, amit egy bankbetét tud nyújtani.

Konkrét adatokkal alá lehet támasztani, hogy mekkora a hozambeli különbség?

Hosszabb távon a tőzsdei teljesítmények éves szinten 15-20 százalékon vannak. Ehhez képest a bankbetétek 2-5 százalék között mozognak. Óriási különbség látszik a kettő között. Hangsúlyozom, ezek az arányok hosszú távon jönnek ki. Amerikai tőzsdén például 50 éves átlagban tudják azt mondani, hogy a tőzsdei árfolyamok 12 százalékkal verik a banki betétek hozamait. Ám ennek az a feltétele, hogy passzív befektetési stratégiát kövessünk, ami azt jelenti, ha vásárolunk, akkor hosszú időn keresztül vásároljunk, minden hónapban, és amikor eladunk 5-10 év múlva, akkor ne egyszerre adjunk el mindent, hanem fokozatosan. Ne akarjuk az aktuális csúcsot vagy mélypontot meglovagolni, hanem tartsuk magunkat a meglévő stratégiánkhoz.

Előfordulhat-e, hogy követem a passzív stratégiát, és mégis veszteséggel zárok 15-20 év múlva?

Természetesen előfordulhat, hiszen a tőzsde nem kockázatmentes. A bankbetétet tekintjük kockázatmentesnek, ami azt jelenti, hogy nincs esélye annak, hogy veszítsünk rajta, gondoljunk csak arra, hogy százezer euró értékig a bankbetétekre állami garancia van. Ehhez képest a tőzsdén befektetett pénzüknek nincsen semmilyen garanciája. Elképzelhető, hogy veszítünk, de nem volt még rá példa. Elképzelhető, hogy rosszul ítéltem meg, és nem az IT-, a bankszektor és a tartós fogyasztási cikkek piaca az, ami jól teljesít hosszú távon, és emiatt összességében rossz lóra tettem, ám ez szinte kizárt. Ha követjük a passzív befektetési stratégiát, aminek az a lényege, hogy hosszú távon vásárolunk és diverzifikáltan, magyarul nem tesszük az összes pénzünket egy vállalat részvényébe, akkor ez nem tud bekövetkezni.

Amit összességében tudnék ajánlani: ha havonta például ezer lejt meg tudok takarítani, és nem szeretnék sokat kockáztatni, akkor annak felét betehetem a bankba betét formájába, a másik felét pedig áttehetem a passzív stratégiát követő tőzsdei portfólióba. A szakemberek azt mondják, hogy a legegészségesebb az, ha húsz különböző vállalatnak a részvényét választjuk be egy ilyen portfólióba, és minden egyes hónapba ugyanazokat a részvényeket vesszük meg anélkül, hogy sokat gondolkodnánk az árfolyamokon. A kiszállásnak is fél évet kell tartania, vagy akár egy-két évet, és ezalatt minden hónapban ugyanannyi mennyiségű részvényt adok el, és ismétcsak nem gondolkodom túl sokat az áron, hanem minden hónapban nagyon szigorúan követek egy előre eldöntött stratégiát, ami nem igényel túl sok időt a részemről. A stratégiához elegendőek azok az információk, amelyeket a brókercégtől kapok. A brókercég a közvetítői szerződéskor felajánlja, hogy napi, heti vagy havi szintű hírleveleket küld. Ha ezeket átolvasom, akkor már kapok egy általános képet arról, hogy mi történik a nagyvilágban, Romániában. A brókercég percre pontosan mutatja a portfolióm összetételét, értékét, áralakulását, tehát különösebb erőfeszítés nélkül követhetem, hogy mi történik a pénzemmel.