A régióban mindenkinél jobban kedveljük az eurót, és mindenkinél jobban szeretnénk, ha áttérnénk rá – derül ki egy friss felmérésből. De vajon jól járunk-e azzal, ha nálunk is az euró lesz a fizetőeszköz? – tette fel a kérdést a 28. Közgazdász Vándorgyűlésen, Csíkszeredában Bálint Csaba makrogazdasági elemző, a BNR új igazgatótanácsának tagja.

Bálint Csaba előadását, amelyet az RMKT csíkszeredai vándorgyűlésén tartott múlt pénteken, egy friss felméréssel indította. Eszerint a romániai lakosság 61 százaléka szeretné, hogy áttérnénk az euróra, miközben azokban a régiós országokban, ahol még megvan a saját fizetőeszköz, az átlag 49 százalék. Nálunk mindössze a lakosság 31 százaléka nem szeretne eurót, ez az arány a régióban 47 százalék.

Annál a kérdésnél, hogy ki az, aki úgy gondolja, hogy az euró bevezetése jó hatással lesz a gazdaságra, a romániai válaszadók már visszafogottabbak: a lakosság 52 százaléka gondolta azt, hogy jó lesz, a régiós átlag 45 százalék. Ha megnézzük, hogy kik is azok, akik nem igazán bíznak az euróban, akik nem szeretnének áttérni, meglepő módon a legfejlettebb eurózónán kívüli országokat látjuk: Csehországot és Svédországot – mutatott rá a makrogazdasági elemző. Csehországban például 2019-es adatok szerint 13 százalék az, aki nagyon szeretne áttérni, 23 százalék, aki úgy ahogy, 28 százalék inkább nem, és 32 százalék nagyon nem. Svédország a csehekhez képest méginkább ellene van annak, hogy bevezessék náluk az eurót.

Amikor arra keressük a választ, hogy miért ekkora a vágy a romániaiakban az euróra való áttérésre, akkor valószínűleg arról lehet szó, hogy nekünk az euró kicsit többet jelent mint másoknak: az euró egyfajta siker, cél, hogy megközelítettük Nyugat-Európát – magyarázta Bálint Csaba. A felmérésből kiderül, számítunk arra, hogy áttérünk az euróra, a megkérdezettek 47 százaléka szerint erre már öt év múlva sor kerül.

Mi a hivatalos célkitűzés?

A sokat módosított és jelenleg érvényes timeline szerint 2024 körül sikerülhet belépnünk az euró bevezetésének előszobájába, pontosabban az ERM II rendszerbe. Az ERM-et úgy is elképzelhetjük, mint egy tesztet: ha 2 éven keresztül sikerül a feltételeket teljesítenünk, akkor térhetünk rá konkrétan az euróra – szemléltetett Bálint Csaba.

A makrogazdasági elemző mielőtt rátért volna a csatlakozás előnyeire és hátrányaira, hangsúlyozta: „az euró olyan mint egy olló. Az olló pedig gyerek kezébe nem való, az ollóhoz fel kell nőni. A gazdaságnak meg kell erősödnie, ez a legfontosabb tényező”.

Melyek az előnyök?

Bálint Csaba az előnyök közé sorolta, hogy a csatlakozással teljesen ki tudjuk küszöbölni az árfolyamkockázatot. „Rendszerint azzal az országgal szemben, amely egy nagy közösségnek a tagja, a befektetők bizalma megerősödik. Ha tehát Románia belépne az eurózónába, jóval alacsonyabb kamatokra kellene számítani. Gondoljuk csak bele, ha ezt a gonosz ROBOR-t le tudnánk cserélni ROBID-ra, a vállalkozók mennyire kedvezőbb kamatok mellett kaphatnának kölcsönt. Az más kérdés, hogy mennyire lenne jó ez mondjuk a fogyasztási hitelek esetében, egy olyan helyzetben, amikor egyébként is a fogyasztás nagyon gyorsan nő” – magyarázta a másik előnyt az elemző.

Geopolitikai előnnyel is járna, ha belépnénk az eurózónába. Bálint Csaba rámutatott, egy olyan átmenetnek vagyunk szemtanúi, amellyel búcsút inthetünk a régi, megszokott világberendezkedésnek. Emlékeztetett, hogy egyre több lett a kérdőjel azzal kapcsolatban, hogy Amerika a világ vezető nagyhatalma. „Ha a jelenlegi trendek folytatódnának, 2030-ra Kína beérné, és kicsit le is előzné Amerikát. Ez egy nagyon másik világ lenne ahhoz képest, amit megszoktunk az elmúlt évszázadban. Senki sem szeret lemondani az első helyről, ilyenkor nagyon gyakran előfordul, hogy a nagyhatalmak egymásnak feszülnek. Lásd vámháború. Egy ilyen bizonytalan helyzetben lehet előny, ha egy olyan erős közösségnek vagyunk tagjai, mint az eurózóna” – magyarázta.

Melyek a hátrányok?

Az egyik oldalon azt mondtuk, hogy előny lehet az, ha a vállalkozó alacsonyabb kamattal kap kölcsönt, ha ellenben a fogyasztási hiteleket nézzük, akkor nem biztos, hogy erre van szükségünk – vágott bele a hátrányok felsorolásába a makrogazdasági elemző. „Ha a fogyasztás még tovább erősödik, olyan problémákhoz vezet, amelynek a jeleit láthatjuk: inflációs nyomás, az export és az import olló szétválása. Ha ez az olló szétválik, akkor a keletkező hiányt finanszírozni kell, ez a gyakorlatban eladósodást jelent. És azok az országok, amelyek válsághelyzetben rendkívül eladósodottak, sokkal mélyebben érzik a válság kedvezőtlen hatásait” – mutatott rá Bálint Csaba. Romániában hónapok óta a legmagasabb az inflációs ráta az EU-ban, a kereskedelmi mérleghiány pedig nálunk a legnagyobb a régióban.

Ha Románia csatlakozik az eurózónához, megszűnik az árfolyam-, a monetáris politika. Bálint Csaba Olaszország példájával mutatta be, miért lehet ez gond. Olaszország termelékenységi problémáit az árfolyam leértékelésével próbálta orvosolni, ezzel sikerült 1-2 százalékot visszanyerni a versenyképességéből. Ám ennek ára van: ha leértékelődik az árfolyam, ez rendszerint magasabb inflációt is eredményez. „Ha eltűnik a párnánk (az árfolyammal történő manőverezés), amely képes a sokkokat tompítani, akkor ezek a sokkok jellemző módon a munkaerőpiacon, pontosabban az alkalmazottakon csapódnak le. Ehhez példaként a balti államokat hoznám fel. Ők beléptek már az eurózónába, amikor megjött a válság. Már nem tudták leértékelni a fizetőeszközüket, ez az opció kiesett, így nagyon szigorú lépéseket kellett gyakorlatba ültetniük ahhoz, hogy a vállalatok termelékenyebbé váljanak. Ez azt jelentette, hogy a vállalatok tömegével bocsátottak el embereket, ugyanannyi munkát sokkal kevesebb emberrel kellett megcsinálni, emiatt a munkanélküliségi ráta megemelkedett” – magyarázta.

Hozzátette, az eurózónában a sokkokat tompító párnát a költségvetés jelenti. Hangsúlyozta, ha valaki belép az eurózónába, nagyon szigorúan oda kell figyelnie a költségvetésre. „Mivel a monetáris politika, a kamat, az árfolyamok a döntéshozók kezéből kikerülnek, a költségvetésre háruló súly sokkal nagyobb lesz. Mert azt, amit egy árfolyamgyengüléssel meg lehetett tenni korábban, most a költségvetésnek kell megtennie, tehát ez azt jelenti, hogy jóidőben nagyon jelentős tartalékokat kell felépíteni, nagyon szigorúnak kell lenni, hogy amikor megjön a válság, akkor legyen tér arra, hogy támogassuk a gazdaságot” – részletezte.

Teljesítjük most a csatlakozás feltételeit?

Alig van olyan feltétel, amelyet legalább részben jelenleg tudnánk teljesíteni. A csatlakozás feltételei:

1. Árstabilitás. Nagyon fontos, hogy az inflációt sikerüljön kézben tartani. Ha például Romániában ugyanaz a termék drágább ugyanazon a fizetőeszközön az infláció miatt, akkor a romániai termékek versenyhátrányba kerülnek a közös uniós piacon – szemléltette Bálint Csaba. Az árstabilitás feltétele azt jelenti, hogy az inflációs ráta nem haladhatja meg másfél százaléknál többel a három legalacsonyabb inflációs rátával rendelkező ország mutatóját. Romániának az esetek többségében ezt a kritériumot nem sikerült teljesítenie, ehhez még nagyon sokat kell dolgoznunk – mondta a makrogazdasági elemző.

2. Rendezett és fenntartható államháztartás. Ide tartozik a bűvös 3 százalékos államháztartási hiány. Az elmúlt években ezt még sikerült teljesíteni, ám ez nem elég – magyarázta Bálint Csaba. – Ennél alacsonyabb kellene hogy legyen a hiány, hogy tartalékokat tudjunk félretenni olyan időszakban, amikor külső sokkok jelentkeznek. Az államadósság szintjével jól állunk.

3. Árfolyam-stabilitás. Amikor belépünk a csatlakozás előszobájába, meg kell majd határoznunk, hogy mely az az árfolyamszint, amelyről úgy gondoljuk, hogy egyensúlyi. Az egyensúlyi árfolyamszinthez képest a lejnek nem szabad túllépnie a plusz/mínusz 15 százalékos sávot. Ha letesztelnénk és összehasonlítanánk, hogy például a forintnál és a zlotyinál milyen kilengések voltak az elmúlt években, akkor a lej nem is nézne ki annyira rosszul – mondta Bálint Csaba.

4. A hosszú lejáratú kamatlábak. Bálint Csaba szintén konkrét példával szemléltette, mit is jelent az eurózónához történő csatlakozásnak ez a feltétele. Portugália és Spanyolország esetében még az euró konkrét bevezetése előtt a befektetők a kockázatokért például a tíz éves állampapírok esetében felárat kértek. Amikor a két ország belépett az eurózónába, a befektetők elfelejtkeztek a kockázatokról, a sérülékenységekről, és a kamatok nagyon gyors konvergálást mutattak. Az alacsony kamatok miatt a két országban hirtelen megnőtt a befektetési és a fogyasztási vágy, és olyan szektorokba érkezett forrás, ahol ezekkel nem tudtak hatékonyan élni. Hogy ennek milyen következményei lehetnek, elég, ha csak az amerikai ingatlanpiacra gondolunk a 2008-as válság időszakában. Bálint Csaba elmondta, nagyon fontos, hogy a kamatok konvergenciája még a csatlakozás előtt megkezdődjön.

A hosszú lejáratú kamatlábaknál a referenciaszintet, vagyis a felső korlátot úgy határozzák meg, hogy megnézik azt a három országot, ahol a legkisebb az infláció. Megvizsgálják, hogy ezekben az országokban mekkora volt a kamatláb a tíz éves állampapírokon, és ehhez hozzáadnak még két százalékot. Ha Románia esetében most megnéznék a jelenleg érvényben lévő kamatokat, akkor határozottan nem sikerülne ezt a feltételt teljesíteni – mutatott rá Bálint Csaba. A befektetők a magasabb infláció, a magasabb kockázatok miatt jóval magasabb felárat kérnek Romániától számos más országgal ellentétben.

A makrogazdasági elemző a felsorolt négy feltételen kívül hangsúlyozta: rendkívül fontos, hogy a romániai gazdaság megközelítse a fejlett országok gazdaságát. Hozzátette, bár voltak jelentős előrelépések a reálkonvergencia terén Romániában, ám ezt csak azokról a megyékről mondhatjuk el, ahol jelentős gazdasági központok vannak. Ilyen megye például Kolozs, Temes, Brassó, Konstanca és Bukarest. Nagyon el kell gondolkodnunk, hogyan lehet azokat a megyéket felzárkóztatni, ahol nincsenek jelentős gazdasági központok – mutatott rá Bálint Csaba. Emlékeztetett, hogy a reálkonvergenciához a többi között infrastruktúra-, oktatásfejlesztésre lenne szükség.

Szintén példával illusztrálta, mit is jelent, ha nem fektetünk be az infrastruktúrába. Párizs–Fankfurt 570 kilométer, ezt a távot 5 óra 19 perc alatt lehet kényelmesen megtenni autóval. Iași–Nagyvárad 573 kilométer, autóval 8 óra 45 perc. Ahhoz, hogy a mi vállalkozóink olyan versenyképesek legyenek, mint Nyugaton, ezen is dolgozni kell – magyarázta.

Kiemelte, nagyon fontos, hogy a felzárkózáshoz szükséges reformok megtörténjenek. „Ezeket a reformokat bizonytalan globális környezetben kell megtennünk. A vámháború miatt mostmár az amerikai gazdaság is elkezdett köhögni, az eurózóna gazdasága, főleg ha Németországot nézzük, indirekt módon, de szintén ennek a háborúnak az áldozata lett. Németország számára Kína egy hatalmas felvevőpiac, és ha Kínában nem ruháznak be, akkor nincs hová eladni a nagyon fejlett német gépfelszereléseket. Tehát lassuló gazdasági környezetünk van” – figyelmeztetett.

Összegzésképpen elmondta, az eurózónához való csatlakozás egy nagyon jó cél, az utat pedig érdemes megtenni, a reformokat pedig megéri végrehajtani. Hozzátette, a cél eléréséhez közelebb kerülhetünk, ha sikerül tartalékokat félretenni, amikor jól megy a gazdaságnak. Románia ez utóbbi teszten sorra elbukik: ha jól megy, mindent elköltünk, sőt még jelentős adósságokat is felhalmozunk.